A döbbenetet nehéz megírni, talán csak érzékeltetni lehet. Szinte el sem hisszük, hogy a héten kénytelenek voltunk végső búcsút venni, e sorok írója, az egykori iskola-, majd évfolyamtárásától, akit folyóiratszerkesztő koromban, mint a költők egyik legaktívabbját közölhettem, később több kötetét szerkesztettem, a Hídban hosszasan köszönthettem hetvenedik születésnapján… Aztán ő is alapító tagja lett a soha hivatalosan be nem jegyzett baráti társaságunknak, ahol Nagy László, Nemes Nagy Ágnes vagy Tandori Dezső munkásságáról tudott olyan részleteket, amelyeket mi nem, de ha kellett, számítógépes szakemberként szólalt meg, ha kellett, rádiós dramaturgiai ismereteit csillogtatta meg, de felülmúlhatatlan volt futball- és teniszismereteiben. Halk szavú, de ha szólt, sokatmondó volt, mint egyébként költészetében, prózai írásaiban is.
Ő volt Böndör Pál, akit a minap búcsúztattunk az újvidéki városi temetőben, a mintegy tíz éve Bányai János javaslatára valahogy spontánul létrejött asztaltársaságunk egyik legodaadóbb tagja. Igen, az asztaltársaság. Az újabb kori Bibó- majd Hamvas-asztaltársaság mintájára szerveződtünk, eleinte a Forum házban, a Jó Pajtás megüresedett szerkesztőségi szobájában, majd a Kiadó igazgatói irodájában találkoztunk, aztán költöztünk Pašić utcai Veliki Szálló halljába, s onnan vissza a Magyar Szó éttermébe, hogy kávé, üdítők vagy éppen sörözés közben megvitassuk a „világ dolgait”, ünnepeltük egy-egy újonnan megjelent kötetünket.
Irodalom, politika, sport. Ki mit olvasott, látott színházban, moziban, képtárban, netán a tévében… Teljesen spontán beszélgetések voltak ezek, ahol mindenki szabadon elmondhatta véleményét, ütköződhettek is a nézetek, ami megint csak természetes, de mindig megmaradt az egymás iránti tisztelet, a baráti légkör. Asztaltársaságunk tagjai immár több mint egy évtizede minden csütörtökön tíz órakor találkoztak, de ez év március 12-e óta, a járványveszélyre való tekintettel felfüggesztette összejöveteleit. Éppen ezen a csütörtök délelőtti találkozón készült az itt közölt felvétel is, amelyen asztaltársaságunk egy kisebb csoportja látható. Név szerint: Vickó Árpád, Maurits Ferenc, e sorok írója, az élők sorából most távozó Böndör Pál, valamint Faragó Kornélia és Losoncz Alpár. S ha már neveket említek, nem feledkezhetünk meg az időközben elhunytakról sem: Bányai Jánosról, Gerold Lászlóról és Németh Istvánról, s említsük meg azokat is, akik több-kevesebb rendszerességgel részt vettek e baráti társalgásokban. Ezek Várady Tibor, Gobby Fehér Gyula, Jung Károly, Harkai Vass Éva.
