Az eseményen az egybegyűlteket Nela Tonković, a szabadkai Kortárs Galéria igazgatója üdvözölte: – Akkoriban a Kortárs Galéria még Képzőművészeti Találkozó volt, amely egyebek közt kortárs festmények, grafikák és kerámiaalkotások kiállítására adott lehetőséget. Ugyanígy a képzőművészet népszerűsítésére is törekedett, amelynek érdekében beszélgetések zajlottak alkotókkal. Galériánk születésnapja alkalmából megemlékezünk az alapítójáról, Dévics Imréről, Szilágyi Gáborról, aki hosszú ideig volt igazgató, köszönet jár Olga Šramnak, aki nagyon nehéz időkben, a kilencvenes években irányította a Képzőművészeti Találkozót, de itt említeném Bela Durancit, aki sose dolgozott az intézményünkben, mégis mindig nagyon hasznos munkatársa volt – mondta Nela Tonković.
A rendezvényen sor került Marija Dragojlović A családi albumból című kiállításának bezárására, ez alkalomból pedig Jasmina Jovančić Vidaković, a Kortárs Galéria kurátora beszélgetett Molnár Megyeri Pál szabadkai fotográfussal:
– Apámnak Omišon volt műhelye a háború előtt, 1938-ban nyitott ki Szabadkán is. Testvéremmel sokat segédkeztünk. Tízévesen már sok mindent megtanultam, mire középiskolás lettem, eléggé kiterjedt tudásom lett a fényképezésről – hallottuk a fotográfustól, aki visszaemlékezett azokra az időkre, amikor a fényképész szinte elengedhetetlenül jelen volt családi eseményeken, mint mondta, gyakran fotózott esküvőket, gyerekeket és születésnapokat. Sőt, temetéseket és halottakat is, de ezt nem igazán szerette. Molnár Megyeri Pál szólt a régi technikákról és a digitális éra beköszöntéséről is, ami mindent megváltoztatott:
– A film egyre drágább lett, nehéz volt beszerezni. Rákényszerültem, hogy digitális gépet vegyek, de nem igazán használom, nem sikerült megszeretnem. Most már szinte mindenki fotózhat. Ez praktikus, de megvan a hátránya is. Alig hasonlítunk önmagunkra a dokumentumainkon. Sok képet készítünk, de elveszünk a képek között, amelyeket csak monitoron keresztül nézegetünk. Ahogy a nyomtatott könyvnek és újságnak is megvan a maga varázsa, úgy van ez a képekkel is. Egészen más kézbe fogni vagy albumban rendszerezve megtekinteni a képeket. Szeretettel gondolok vissza azokra az időkre, amikor apám rengeteg holmival indult fényképezni, mert akkoriban az nagyon sok kellékkel járt. Arra is, hogy testvéremmel hogyan tréfálkoztunk a magnéziummal, ami a vaku ősének számít, a fényforrás elérésére használták a fotográfusok. Egyszer akkora lobbanást produkáltunk, hogy megijesztettük a nagymamát, és jól kikaptunk anyánktól – mesélte Molnár Megyeri Pál.
