Vékony Lajos nemrég szülővárosában, Topolyán állított ki, azelőtt Újvidéken, ahol tanulmányait végezte, az év vége felé pedig Szabadkán lesz kiállítása, ahol él és alkot. Műveiről magyar történelmi személyiségek köszönnek vissza, de az absztrakt ugyanúgy kimagasló helyen áll művészeti tevékenységében. A mindig új ötletekkel előhozakodó képzőművész ma ünnepli 70. születésnapját. Ez alkalomból beszélgettünk új kiállításai és alkotómunkája kapcsán.
Újvidéken a műveit májusban láthatták az érdeklődők. Először volt ott kiállítása?
– A Vajdasági Iparművészek és Formatervezők Egyesületének 1974 óta vagyok tagja, de önállóan még sose állítottam ki Újvidéken, holott kötődök a városhoz, mivel ott tanultam. Nagy élményben volt részem a kiállításon. Felkerestem régi tanáromat, Ljubomir Denković szobrászművészt, aki egyébként idén nyolcvanéves, és eljött a kiállításomra. Akkoriban fiatal tanárként azt mondta, hogy aki kitűnő lesz, annak megcsinálja a portréját. Betartotta az ígéretét, a portrészobrot ma is őrzöm. Felemlítettem neki ezt a történetet, de azt mondta, már elfelejtette, úgyhogy lefotóztam a szobrot és elektronikus postán elküldtem neki a képet, így felelevenítettük a régi emlékeket. Ljubomir Denkovićtyal remek viszonyt alakítottunk ki, sok mindent köszönhetek neki.
Ezek után Topolyán állított ki, méghozzá feleségével, Vékony Oltványi Irénnel közösen, aki selyemfestészettel foglalkozik. Hogyan került sor erre a kiállításra?
– Régebben is volt róla szó, akkor nem jött össze. Most a Topolyai Művésztelep felkérésére állítottunk ki. Szép, nagy helyen voltunk, de sok alkotást vittünk, és az egész teret be tudtuk tölteni. Zsáki István, a művésztelep vezetője számolta meg, hogy 61 művet mutattunk be, feleségem 17 selymével együtt. Néhány évvel ezelőtt Bácsfeketehegyen állítottunk ki a párommal, így ez a második közös tárlatunk. 1972 óta élünk házasságba, korábban nem volt alkalom közös kiállításra. Nagyon örülünk, hogy együtt mutathatjuk be alkotásainkat. A kiállítás 20-áig megtekinthető.
Milyen műveket állított ki?
– Az ilyen események kiváló alkalmat adnak az újabb és régebbi művek bemutatásához. Ezért jobbak az önálló kiállítások, mint a csoportos tárlatok. Több mindent kombináltam össze, kerámiaalkotásokat, szobrokat és festményeket, továbbá kilenc nagyméretű fotót. Szerintem a fotók nagyot lendítettek a kiállításon. Németh Mátyás úgy harminc évvel ezelőtt lefényképezte az alkotásaimat, azzal a céllal, hogy a képeket kiállításokon felhasználjam, és most erre is sor kerülhetett. Nagy öröm továbbá olyan helyen kiállítani, ahol sok ember megfordul. Régebben mondjuk sose gondoltam, hogy az életemben valaha is lesz alkalmam köztéri szobrot készíteni, azután erre is sor került. Tordán sokan látták a Szent Istvánt ábrázoló szobromat, idén például a Durindó és a Gyöngyösbokréta alkalmával. Az is örömmel tölt el, hogy a Szabadkai Gyűjtők Egyesülete felkért arra, hogy érmet készítsek dr. Prokes Mihályról. Az érmekkel a legkiemelkedőbb tagjaikat jutalmazzák meg, és azokat az intézményeket, amelyek segítik az egyesület munkáját.
Más esetben is alkot megrendelésre?
– Jelenleg Árpád-házi Szent Margitot örökítem meg egy nagy dísztál formájában, az emléktárgyboltnak pedig címereket ábrázoló korongokat készítek. Egyik évben a makói művésztelepen a magyar királyokat, királynékat és szenteket kaptuk feladatul. Amikor 2000-ben volt kiállításom, egy illetőnek megtetszettek a tálak. Akkor még csak kettő volt, de elkezdte rendszeresen rendelni minden évben. Érdekes, különleges téma ez, és a kultúránkhoz tartozik. A dísztálakat Szabadkán is bemutattam. Őseinket témául véve folytatnám a vázaszerű figurák készítését is.
A festészetben és az absztrakt formák közt is otthonosan mozog…
– Makón nagy figurákkal foglalatoskodtam éjjel-nappal, és amíg száradtak, festettem a festőkkel. Az egy nagyon jó tapasztalat, a festészet egyáltalán nem könnyű műfaj. Figyeltem a kollégáimat, tanultam tőlük, hogy mikor jó a kép. Ha ugyanis túl van dolgozva, elveszti a varázsát. Nincs recept arra, hogy egy kép mennyi vonalat, elemet, színt bír el. Meglátás kérdése. Szeretek festeni, és a terveim közt szerepel nagyméretű festmények készítése is. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy szeretem az absztrakt művészetet is, a mértani formákat, gyűjtöm az anyagokat, és ezek az alkotásaimban kapnak helyet.
Mi mindent illeszt be a műveibe?
– Makón egy vitrázskészítő üvegdarabokat ajánlott fel, hogy építsem be a kerámiába. Következő évben készítettem egy női arcképet, teleraktam színes üvegekkel, és viccesen megjegyeztem, hogy visszahoztam az üvegeket. Gyűjtök porcelándarabokat, sőt különböző alkatrészeket, villamossági elemeket is. Ezeket összekombinálva hozok létre alkotásokat. Olyan is volt, hogy kimosott terrakottákat találtunk a tengerben, azokat is összeszedtem és érdekes mű jött ki belőle. Örülök, hogy új utakra leltem, saját ötletekkel kísérletezhetek, olyasmiket készíthetek, amit eddig más nem csinált. Most nyugdíjasként többet bírok alkotni.
Azelőtt tanított, hogyan emlékszik vissza a tanári évekre?
– Zomborban szerb nyelven folyt a tanítás, de aranyosak voltak a gyerekek, és nem volt probléma. Szoktam találkozni egyik tanítványommal. Mindig mondja, hogy mennyire jó tanár voltam, de tudom, hogy ez annyira azért nem igaz. Tudtam szigorú lenni és sokat követelni. Arra viszont büszke vagyok, hogy számos díjat nyertek a tanítványaim. Nagyon szép volt a zombori periódus. Nagyapaként most két unokám van, egy tízéves lány és egy hétéves fiú. Előfordult, hogy együtt festettünk és alkottunk. Az irányításommal szinte művészinek mondható alkotások jöttek létre. Senki se mondaná meg, hogy gyerekkéz van a dologban.
Készül az új kiállításra?
– Szabadkán a Kortárs Galériában, a város támogatásával decemberben lesz kiállításom, de szeptemberben már hozzáfogunk a válogatáshoz és a katalóguskészítéshez. Addig szeretnék még néhány kerámiaalkotást és festményt készíteni. Ez egyfajta bemutatkozó kiállítás lesz, amely összefoglalja a tevékenységemet. Különböző műfajok és anyagok találkoznak majd, de végül is egy elképzelésről, egy koncepció kiteljesedéséről van szó.
