A Magyar Ház Alapítvány és a Magyar Nemzeti Tanács szervezésében Szabadkán, a Magyar Házban nyílt meg Vékony Oltványi Irén iparművész Álomképek című kiállítása. A selyem történetéről és Vékony Oltványi Irén művészetéről Ágoston Pribilla Valéria, Szabadka polgármesterének kulturális tanácsadója szólt:
– Talán a selyemmel kellene kezdeni, hiszen vannak szavak, amelyek titokzatosságukkal, sejtelmességükkel hódítanak. Ilyen szavunk kétségkívül a selyem, a bársony, amelyek nemcsak hangzásuknál fogva sejtetnek titkokat, de az általuk jelölt anyag természetéről is árulkodnak. A selyem történetének is mesébe illő a kezdete, hiszen i. e. 2640-ben már tudtak róla, és a folytatás is titokzatos, mivel i. e. a III. században kínai és közép-ázsiai kereskedők Ázsia és Európa felé kiépítették az ún. selyemutakat. Hozzánk is így jutott el. Kétségtelenül a selyem az anyagok királynője, drága kelme, tapintása kellemes, gyöngyházfényben csillog, fényszóró képessége bámulatos. Nem véletlen, hogy Vékony Oltványi Irén textil- és iparművész is a hatása alá került. Igaz, hogy a selyem látszólag öntörvényű és kiszámíthatatlan, ugyanakkor hálás is. A fölé hajoló, formákat rajzolgató, majd a festéket terelgető művészt rabul ejti, hiszen tudja, hogy a selyem a festékek igazi színét képes kiadni, mert különleges fénye átragyog a festék alól. A színes festék szétfolyik a selymen, olyan véletlenszerű mintákat, finom színárnyalatokat alakítva, amilyeneket semmilyen más anyagon nem lehet elérni. Vékony Oltványi Irén selyemképei színek és formák álomszerű futását, a lélek álomutazását bontogatják. Mögöttük ott vannak a művészi lélekben felötlő és kibontakozó érzelmek, gondolatok, ahogyan Weöres Sándor írta: „Szépséggé-rögzített emberi megnyilvánulás.” Álomformák, színek elhalkuló összesimulása, észrevétlen elválása, majd újbóli felbukkanása, formák és motívumok bújócskája, néha súlytalanul, szelíden, néha egy éles fordulattal egy másik szín- és formatartományba tartva elkülönülnek, hogy utána észrevétlenül összebéküljenek. A finoman, gonddal komponált és árnyalt formák és színek sajátos, beszédes viszonyrendszert provokálnak. A fa évgyűrűire emlékeztető koncentrikus körök vagy egy pont, a hangsúlyos, színes mezőn egyszerre csak átsétáló ezüstszál, ezüstvonal rabul ejt. A remek arányérzék, káprázatos színkezelés, hangsúlyos közepek és elmosódó szélek – vagy éppen fordítva – bizonyítják: a selyemfestés varázslat – hallottuk Ágoston Pribilla Valériától.
Vékony Oltványi Irén Horgoson született. Az újvidéki iparművészeti középiskola befejezése után a tanárképző főiskola képzőművészet szakán diplomázott 1968-ban. Képzőművészet szakos előadóként és textiltervezőként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Selyemfestéssel 1970 óta foglalkozik. Szakmai továbbképzés céljából külföldi tanulmányutakon vett részt Franciaországban, Magyarországon és Németországban. 1983 óta tagja a Vajdasági Formatervezők és Iparművészek Egyesületének. Vonzza az absztrakt művészet. Munkái ennek bűvöletében készülnek: színek, vonalak és formák örvénylése közepette. Az így létrejött képek, kendők nagyobb méretűek. Lehetnek öltözködési kiegészítők és fali dekorációk is.
(Az írás Üveggolyó mellékletünkben jelent meg.)