Kinszki Imre fotóművész, aki a második világháború előtt alkotott és Kaiser Ottó fotóművész összesen 32 fényképéből készült Budapest meséi elnevezésű fotókiállítását nyitották meg a belgrádi Collegium Hungaricumban. A kiállítást Szabó Imre belgrádi fényképész méltatta. Rámutatott, a magyar fényképészek jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a fényképészetre művészeti ágként tekintsenek.
– Ma két alkotó ,,párbajának” lehetünk tanúi. A második világháború előtt alkotó Kinszki Imre és az itt jelen levő Kaiser Ottó is a saját fényképezőgépével örökítették meg sajátos módon Budapest hangulatát. Ha nem vennék figyelembe, hogy a képen szereplő emberek milyen ruhában vannak, milyen kalapot viselnek, könnyen felcserélhetnénk a neveket a fényképek alatt – mutatott rá Szabó Imre. Folytatta: – Természetesen Kinszki fotográfiái Kaiser számára csak okként szolgáltak arra, hogy korszerű felszereléssel saját szemén keresztül örökítse meg Budapestet – mondta.
Kaiser és Kinszki munkásságában azonban más hasonlóság is megfigyelhető, hiszen Kaiser amellett, hogy budapesti filmgyártó vállalatnál vállalt munkát, hogy a világítás, a fény-árnyék játék tudatos használatát tanulmányozza, a megélhetése miatt a nagyváros magazinjaihoz szerződött fotográfusként, ahol újság-, illetve könyvkészítéssel foglalkozott. Nemrégiben jelent meg egyébként A Kárpát-medence 1000 csodája című könyve, amelyben hat ország gyönyörű helyszíneit örökítette meg az utókor számára.
Kinszki képei, írásai is rendszeresen megjelentek a magyarországi sajtóban, felvételeit pedig olyan rangos külföldi lapok is közölték, mint a National Geographic vagy az American Photography. Témái között kiemelkedően fontos mindaz, amit Budapestről lencsevégre kapott, ennek ellenére csak kevesek számára ismertek a fotói.
– Sajnos Kinszki sorsa tragikus véget ért. Zsidóként fogságban hunyt el. Az után hurcolták koncentrációs táborba, miután felvette a görög-katolikus vallást, annak reményében, hogy megmenekül – tudtuk meg Szabó Imrétől. Hozzátette ugyanakkor: – Szerencsére ma már más idők járnak, és a fényképésznek nem kell hasonló sorstól tartania. Legalább is ezt remélem!
A kiállítás december 20-áig tekinthető meg hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között. Pénteken pedig reggel 9 és 14 óra között várják az érdeklődőket a Collegium Hungaricumban.
