Egyedülálló élményben lehetett részük azoknak, akik eddig nem vettek részt látványfestészeti akción, hétfőn este ugyanis az újvidéki Művelődési Központ Képzőművészeti Szalonjában megrendezett kiállítása keretében Penovác Endre festőművész a helyszínen be is megmutatta, hogyan készülnek szemet gyönyörködtető macskás képei.
Peđa Aćimović, a Galerija A akvarellgaléria alapítója, a festő közeli barátja megnyitójában beszélt arról, hogy a topolyai festő a művészet szerelmese, aki nem ragaszkodik egyetlen témához vagy megközelítéshez, hanem kedvét leli a kísérletezésben, és habár az utóbbi években akvarelljeivel keltette fel a művészeti világ figyelmét, kiállításain más technikákkal készült alkotásai is sikerrel szerepelnek. Aćimović kiemelte, egy műalkotás ereje egyébként sem a technika függvénye, az csupán eszköz, amelynek segítségével a festő a szemlélőhöz hozza közelebb az alkotást. Penovác Endre művészetében pedig minden megélt mozzanat fontos, hiszen nem fénykép, hanem tapasztalat alapján fest, a kontrasztok pedig kiemelt jelentőségre tesznek szert, mert az élet racionális és irracionális részét egyaránt képesek megjeleníteni.
A megnyitó közben a festő megkezdte az előkészületeket, majd elmondta közönségének, hosszú évekig kísérletezett az anyaggal, az akvarell esetében pedig különösen fontos, hogy az alkotó körültekintően válassza meg a papír, illetve a tus fajtáját, de szem előtt kell tartani azt is, hogy minden tusfajta másként viselkedik a papíron. Végigkövethettük, hogyan áztatja, simítja, szárítja a papírt a festő, amely előkészületek döntő fontosságúak az alkotás során. A nedves papíron szétfutó tus az irracionalitás terepe, amit a művész csak részben képes irányítani, mert ilyenkor mindig történik valami váratlan, míg a racionalitás az alkotás második, az alkotó által tudatosan irányított fázisában kerül előtérbe. A két véglet tehát egységet alkot, Penovác Endre pedig arra törekszik, hogy akvarelljei is tükrözzék ezt a filozófiát.
A festő a közelmúltban tért haza Kínából, ahol Qingdao városában egy akvarellfesztiválon vett részt.
– Nem titok, hogy tanulok a kínai akvarellfestőktől, átveszek tőlük dolgokat, amiket persze ötvözök a nyugati kultúrával. Azt hiszem, négy évvel ezelőtt vettem részt egy nagy sanghaji nemzetközi akvarellkiállításon. Azt vártam, hogy jórészt a tradicionális kínai festészettel fogok majd találkozni, de ebből szinte semmit nem láttam. Ők utánozzák a nyugati festészetet, én pedig inkább Kína felé fordulok – mondta a fekete macskás akvarell elkészítése után Penovác. Azt is megtudtuk tőle, az inspirálja, ami a téma mögött van, vagyis ahogyan és amilyennek látjuk a környezetünket, a világunkat, és az is, amilyenek mi vagyunk ebben a világban. Ilyenkor pedig már szinte mindegy, mi a téma. Kiemelte, vannak azért szerencsés találkozások, mint jelen esetben a macska szőrzetének megjelenítése és a vizes technika kombinációja, a témától függetlenül alkotásaiban azonban közös az az ellentét, hogy bizonyos dolgok szabadjára vannak engedve, vagyis a technika révén létrejöhet a csoda, bizonyos tényezőknek pedig az alkotó szándékai szerint kell alakulniuk.