Gondolatok burjánzását indítja el Újházi Adrienn Eternal Links című kiállítása, amely nemrég nyílt meg a szabadkai Hardwired Artists egyesület székházában. Alkotásaival Újházi Adrienn különleges hangulatot teremt, és egy olyan környezetet, ahol a biológia és a technológia karöltve lép be a művészet világába.
Újházi Adrienn Újvidéken diplomázott, számos csoportos kiállításon vett részt, úgy itthon, mint külföldön – idén például Splitben –, de önálló kiállításai is voltak. Az alkotásai megtalálhatók magán- és intézményes kollekciókban egyaránt. A művésznővel arról beszélgettünk, hogy mitől is különleges ez a kiállítás.
– Ez egy új, önálló kiállítás. Néhány évvel ezelőtt – még a Covid idején – a Szabadkai Kortárs Galériában állítottam ki, és nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy ismét Szabadkán, ez alkalommal itt a Hardwired egyik termében is bemutathatom az alkotásaimat, és ezúttal új munkákat láthatnak az érdeklődők.
Mit mutat be a kiállítás?
– Több részletből áll, különböző alkotásokat foglal magába, amelyek egy egész installációt tesznek ki. Angol címe van, Eternal Linkes, amit nehéz lefordítani magyarra, mert akkor változna a kontextusa. Az Eternal Links több aspektust hoz össze. Az egyik a biológiai, illetve ebből a szempontból megközelítve például a családfát, az anya és nagymama összekapcsolódása, beleszőve önmagamat is, mindezt egyfajta képzőművészeti metaforaként bemutatva. Az egyik része tehát az, hogy a három generáció milyen módon fonódhat össze, akár genetikai, biológiai alapon, másrészt viszont nem csupán a fizikai jellemzőkről van szó, hanem szellemiekről is. Erre a kiállításra anyukámat és a nagymamát vettem alapul, közös kapcsolódópontként pedig azt, ami bennünket, nőket összeköt, különös tekintettel a termékenységre, amit a csípő jelképez. Ez most személyes hozzáállás a műalkotáshoz, viszont vonatkozhat általában a nőkre, a reproduktív szervekre, azok megóvására. Kisebb fénydobozokat, light boxokat helyeztem ki, amik olyanok, mint a röntgenfelvételek. A munkák pedig kábelekkel lettek összekötve, így a kiállítás része a technológia is. A biológia és a technológia sajátos ötvözete. Erről a témáról egy kimerítő tanulmányt is lehetne írni, mert annyira összetett. Ez a kiállítás egyik fő része, erre válaszol a szemben levő párna, ami akár egy interaktív installáció is lehet. A látogatók lefeküdhetnek mellé és átölelhetik a nagy fehér párnát, ami valójában ún. terhes párna, az állapotosok, a kismamák párnája. Ennek is van szimbolikája, a terhességre, a gyengédségre, a lágyságra vonatkozik. Az egész installáció-kiállítás ötvözeteken keresztül teremt egyfajta hangulatot, hangulatos környezetet. Emellett jelen van a kombucha, a Scoby, illetve a baktériumok és élesztőgombák szimbiózisával létrejövő anyag, ami valójában cellulóz, és az emberi bőrre asszociálhat. Ezeket kis Petri-csészékben tekinthetik meg a látogatók. A falra videókat vetítünk, amik bemutatják, hogy mit láthatunk mikroszkóp alatt. A női szervekkel kapcsolatban a jó baktériumokra is gondolhatunk, és ez is kapcsolódási pontot jelenthet. Ez tehát egy eléggé komplex, több rétegű kiállítás, amelyen az alkotások összekötődnek és valamilyen módon kommunikálnak egymással.
Egy eléggé specifikus kiállításról van szó. Mennyire helyfüggő? Mennyire fontos ilyenkor a kiállítótér?
– A tér szinte minden művésznek fontos. Minél különlegesebb, annál izgalmasabb a munkákat adaptálni a helyszínhez. Ennek a helynek azért is örülök, mert Szabadka központjában található, az Ago Mamužić utcában, némileg mégis elrejtve, a második emeleten. Amikor bejövök ebbe az épületbe, nem várnám, hogy itt egy ilyen érdekes tér van, ahol a művészek kiállíthatnak és eszmecserét folytathatnak.
Mostanában leginkább mivel foglalkozol?
– Aktívan dolgozok projektumokon, és azt kell mondanom, hogy ez az év leginkább ennek kedvezett. Ami a projekteket illeti, az Újvidék Európa kulturális fővárosa programsorozat részeként realizáltuk sikeresen a Biofactory projektumot, ezt pedig egy évre rá a Biocode követte, amelybe mikrobiológia szakos hallgatókat is bevontunk. Nagyon kellemes élmény volt mindannyiunk számára, a cél az volt, hogy a hallgatóknak is megmutassuk, hogyan lesz az élesztőgombából cellulóz. Jómagam vendégoktatóként voltam jelen, és a kreativitás oldaláról világítottam meg ezt a témát. Jelenleg a Bio Awaking projektumon dolgozunk, amely a Kreatív Európa programjaként valósul meg. Idén kezdtünk el ezzel ténylegesen foglalkozni, hiszen a 2023-as év végén indult el, mivel pedig két évről van szó, jövőre is dolgozunk rajta. Máskülönben a Vajdasági Képzőművészek Egyesületeinek Szövetségénél dolgozok sokrétű munkakörben, amelybe beletartozik a vajdasági független művészek feltérképezése is, hogy felismerhetők legyenek városi szinten. Tetszik ez a munka, mert általa egy másik perspektívát kapok. Eddig úgy gondolkodtam, mint egy művész, de most kiderült, hogy van egy másik oldalam is, a „kocka”, aki elmerül a papírmunkában. Mindez persze nagyon friss a számomra, egy éve tart.
Mi miatt érdekel a bioart?
– Ez egy régi szerelem, csak eleinte nem tudtam, hogyan álljak hozzá, és hogyan adjam át. Egyetemistaként is már kutattam, szerettem volna olyan élő anyaggal dolgozni, ami saját maga változtatja a formáját. Ez mindig is lenyűgöző volt a számomra, csak nem tudtam, hogyan kell kivitelezni, dolgozni ezzel az anyaggal. Azért tetszett meg, mert tulajdonképpen bennünket mutat, hiszen ahogyan változnak a körülmények, úgy változunk mi is. Ez a kis filozófiai háttér is foglalkoztat, kiváltképp azért, mert élő anyagokról van szó, amiket a saját szemünkkel nem igazán láthatunk, de megvan a módja, hogyan lehet ezeket kezelni, kreatív ötletekkel olyan alkotásokat létrehozni, amelyekbe a sci-fi világa is bekacsint. Megalkotni valamit, ami úgy néz ki, mint amin tudósok lázasan dolgoztak.
Nyitókép: Újházi Adrienn (Lukács Melinda felvétele)
