Sokak számára ismerős lehet a Hét Nap hasábjairól Szerda Zsófia neve. Amellett, hogy hetente olvashatjuk írásait, gyakran láthatjuk különböző eseményeken fényképezni. Az idei Szenteleky-napok alkalmával azonban nem eseményfotósként mutatkozott be. A Fakó-szürke elnevezésű kiállítás Bíró Tímea legújabb kötetéhez készített képeiből állt össze.
Mi volt a kiállítás koncepciója?
– Kolléganőm, Bíró Tímea felkért arra, hogy illusztráljam a legújabb kötetét. Ezt a felkérést természetesen nagy örömmel fogadtam. Sokat beszélgettünk arról, hogy mi legyen az illusztrációja a kötetnek, és mivel van a kötetben egy igen erős ló motívum, ami gyakorlatilag végigvonul a verseken, ezért úgy döntöttünk közösen, hogy legyenek akkor a képeken is lovak. Kérdés volt, hogy hogyan fotózzuk a lovakat, hol fotózzuk őket. Nem egyszerű állatokat fotózni, erre most jöttem rá. A kiállítás anyaga 3 helyszínen készült. A képek legnagyobb része a kötetbe is bekerült, de van olyan része a kötetnek, ami nincs kiállítva.
Szerda Zsófia: Az előző kiállításanyagom is fekete-fehér képekből állt, bár én eddig jobban szerettem a színes képeket (Fotó: Komáromi Dóra)
Általában eseményről és emberekről készítesz fotókat és valamilyen szinten ilyenkor már van egy konkrét elgondolásod, hogy mit is szeretnél a képeken látni. A lovak esetében mennyire kellett módosítanod az elképzeléseden?
– Itt nem lehetett elképzelés. Az, amit úgy gondoltam, hogy lesz egy beállított kép, az nem valósult meg. A ló egyszer kisétált belőle, elsétált a háttér elől. Nem igazán lehetett szervezni, beállítani, hiszen ösztönlény. Sokat kellett improvizálni a fotózás közben, keresni a megfelelő szögeket. Túl közel sem mehettem a lóhoz, hiszen nem ismert. Gyönyörű állat, de nem lovagolok, nincs kapcsolódási pontom. Az embereknél egyszerűbb dolgom van egy lesifotós pozícióból. Tárgyaknál vagy eseményeknél pedig még kisebb a kihívás. De egy kaland volt.
A képeken az állatoknak csak egy kis részlete látszik. Miért döntöttél úgy, hogy inkább a részletekre helyezed a hangsúlyt?
– Szeretek nem mindent megmutatni, egy kicsit elrejteni dolgokat, vagy a tartalom mögé bújn
i, vagy a tartalmat elhelyezni és a mögé bújni. Jobban lehet így látni az állatot. Az apró részleteket a fényképezőgép lencséjén keresztül találtam meg. Ha szemmel nézzük, akkor elsősorban egészben látjuk a lovat. Ha jobban meg akarjuk figyelni, muszáj egy kicsit közelíteni, ahogy a lencsével is tettem.
A képeiden általában van egy halványabb effektus vagy szín, ami elsősorban hangulatkeltésre szolgál. A lovas fotók esetében a fekete-fehér mellett döntöttél. Miért döntöttél emellett?
– Elsősorban a versek miatt. Az előző kiállításanyagom is fekete-fehér képekből állt, bár én eddig jobban szerettem a színes képeket. Általában az ember színesben fotózik, és aztán módosítja, hogy milyennek szeretné látni. Ezek a versek most nem színes versek, vagyis nem egy vivid színvilág. A háttér általában zöld, a lovak pedig fekete-fehérek, szürkék, fakók, barnásak, de ez így egyszerűen nem illett a versekhez.
Egy fotósnak több oldala van. Neked is van az eseményfotós oldalad vagy az, amikor megrendelésre készítesz képeket, illetve a kreatív. Máshogy kell-e hozzáállnod a különböző projektumokhoz?
– Érdekes, hogy ha olyan eseményre megyek, ahova nincs kedvem menni, vagy valami más befolyásol, akkor azok a fotók nem is lesznek olyan jók. Ez egy szabályszerűség. Amikor viszont van kedvem menni, akkor sokkal jobban sikerülnek a képek. Kevés olyan esemény van, mióta a Hét Napba dolgozom, ahova csak kedvtelésből megyek anélkül, hogy írnék róla. Nyilván máshogy áll hozzá az ember, ha például egy fesztiválhoz kérnek fel, ott a mennyiséget és a minőséget is megkövetelik. De ha egy egyszerű eseményre megyek, akkor is ritkán van, hogy csak egy két képpel térek haza. Átlagban a 100 kép a minimum.
Mennyire engedheted el a kreativitásod?
– Akárkinek is dolgoztam, nem kötötték meg a kezemet. A Hét Napban is szeretik, ha egy kicsit más perspektívából fotózom. A megrendelőkkel is ez a helyzet. Ha valaki esküvői fotó készítésére kér fel, az nyilván ismeri valamennyire a munkáimat és azért kér fel. Szóval a szabadságom mindig is megvolt.
Mi az, amit legszívesebben fotózol?
– Szeretek elbújni és embereket lekapni, pillanatokat, érzelmeket. Szeretem még a szimmetriát, a tárgyakat, az üres termeket, gyárépületeket. Az aszimmetriával megspékelt szimmetria is izgalmas, fontos, hogy valami geometriai alakzat legyen benne. Az embereket is próbálom úgy fényképezni, hogy legyen benne egy kis geometria. Biztos azért, mert az életem kaotikus, és szeretem, ha a képeimen rend van.
