A Bodyssey csapata Escape című előadásán vehettek részt a fesztiválozók pénteken és szombaton az oromi Malomfesztiválon. A társulat nem mindennapi eszközökkel dolgozik, az érzékszervekre támaszkodnak az előadás során, ahol a nézők nem nézők, hanem aktív részei az előadásnak. A társulat úgy hat az érzékszervekre, hogy előadásaik során vezetik a jelentkezőt, akinek a szeme be van kötve, így szüntetve meg a szó szoros értelmében vett nézői státuszt. Az idei előadás, az Escape, vagyis a menekülés, egy interaktív utazásra hív minket, megrázó történettel, minden érzékszervre ható prezentálással. Keserű Imre, a társulat vezetője mesélt nekünk a társulatról és az előadásról.
– Az Escape előadás július végére készült el, akkor házi bemutatót rendeztünk, pénteken élesben a Malomfesztiválon adtuk elő először. A társulat, a Bodyssey projekt, alapvetően az ex tanítványaimból tevődik össze, akikkel olyan tréninggel dolgozunk, amit én nagyon szeretek, és aminek része az érintés, valamint az , hogy hogyan tudunk kevésbé kognitív, tudatos csatornákat alkalmazni.
Milyen előadásaitok vannak még?
– A Testodüsszeia a másik, egyben első projektünk, amit hét éve játszunk, és ugyanezen a nyelven szól, ott találtuk ki az érintés nyelvét, és a bevonást, azt, hogy ez nem színház, hanem egy közös játék, amiben a színész és a néző nem válik el. Ezt az utazást hoztuk el tavaly a Malomfesztiválra is.
Az előadás során a résztvevők szemét bekötik. Miért pont a látást „veszik el”?
– Az információk nagy többségét a látás révén szerezzük meg. Ezeknek a jelentős része kognitív információk, ami által megértjük a helyzetünket. A pszichológia is eljutott oda, hogy valójában az érzelmi életünket sokkal erősebben befolyásolják a többi érzékszervek, sokkal fontosabb ez a kapcsolat, mint a szellemi kapcsolat. A szemet azért kötjük be, hogy a többi érzékszerv, a kevésbé tudatos érzékszerveink felerősödjenek, kinyíljanak.
Milyen az itteni közönség?
– Azt gondolom, hogy ezek a projektek, amikkel dolgozunk, mindig új, nyitott könyvként működnek, mindig másmilyenek a résztvevők, más a kapcsolat, más a szimbiózis, így ahogy a közönség ezerféle, úgy a történet is mindig más.
