Oláh Tamás
Vajdaságban is kezd teret hódítani a világszerte már ismert tantermi előadás. A színjátszásnak ezen válfaja azért is izgalmas, mert a régi, sokszor archaikus szövegű kötelező olvasmányokat úgy ismerhetik meg a diákok, hogy nem a száraz szöveget olvassák és értelmezik, hanem színészi játék útján egy érdekes előadást kapnak, ami közelebbivé tudja varázsolni számukra az adott tananyagot.
Ezt az újdonságot viszik el kedden az adai Műszaki Iskola tanulóinak a Zentai Magyar Kamaraszínház színészei, akik már napok óta aktívan próbálnak, hogy Katona József Bánk bánját könnyen emészthetővé tegyék számukra. A keddi előadást követően igyekeznek Vajdaság-szerte minél több iskolában megmutatni, hogyan lehet közelebb hozni Petúr bán, Gertrudis, vagy akár Biberach alakját a tanulókhoz. Az előadás körüli munkálatokról a rendezővel, Oláh Tamással beszélgettem, aki jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktori iskolájában tanul.
Az iskolai termek nem nagy méretűek, a tanóra pedig csak 45 perc. Milyen lehetőségei vannak ilyen keretek között egy ennyire komoly mű feldolgozásának?
– Alapvetően a tanterem adottságait használjuk, abból próbálunk építkezni. Most beváltnak tűnik egy körszerű elrendezés, gyakorlatilag „fórumszínház” alakul ki, ahol a dráma felmutatódik valamiképpen. A diákok jeleneteket láthatnak, amiket előadás közben értelmezünk a színészekkel együtt. Ami még különlegessége a zentai színház tantermi produkcióinak, hogy párhuzamosan két csapat játszik. Van egy három fős és egy négy fős csapat, tehát nagyon sok szerepváltás van, nagyon sokszor a diákok is szerepekbe kerülhetnek, amivel még közelebb tud kerülni hozzájuk a mű.
Azt is fontos megjegyezni, hogy a tantermi előadásnak nagyon sok válfaja van. Vannak olyan előadások, amikor a diákok megnéznek egy darabot, ami tulajdonképpen elutazik hozzájuk, ami egy zárt, frontális produkció. Ilyenkor egy feldolgozó foglalkozás keretein belül kell elképzelni a színészek munkáját, amikor konkrétan átbeszélik, értelmezik a darabot a színészek együttműködésével. Nálunk ez máshogy néz ki, hiszen mi 45 percbe vagyunk „belekényszerítve”. Ez alatt az idő alatt nem történetet akarunk rekonstruálni, számunkra inkább a szereplők közötti viszonyok fontosak, illetve azok a kérdések, amikkel a darab foglalkozik. Ezeket sokszor elzárja tőlünk ez a már archaikusnak, avíttnak tűnő szöveg, ami sokszor távoli, vagy távolinak tűnő kérdéseket boncolgat.
Mennyire kell magát a szöveget átdolgoznotok?
– A Bánk bán esetében igen nagy szükség volt rá, hiszen egy nyelvújítás előtti nyelvről beszélünk, ami ma már nagyon nehezen olvasható. Meggyőződésem, hogy hiába házi olvasmány, a diákoknak csak egy nagyon kis töredéke az, aki ténylegesen végig verekedte magát ezen a szövegen. Inkább egy rövidített tartalmat olvasnak el, hiszen az eredeti írás nagyon nehéz tud lenni és egyáltalán nem közeli számukra.
Hagytok benne eredetiséget?
– Természetesen. Nyilván át kellett dolgozni ezt a nyelvet, de nem az volt a cél, hogy maivá tegyük, hanem csak könnyíteni akartunk rajta. Verebes Ernő már készített egy adaptációt, egy tantermi színjátékot egy budapesti csapat számára, és én ezt dolgoztam tovább. Még inkább lerövidítettem, picit máshova helyeztem a hangsúlyokat, mint Ernő, de hozzá hasonlóan nekem is az volt a célom, hogy tartsunk meg valamennyit ennek a szövegnek a szépségéből, de egyszerűsítsünk rajta annyira, hogy hallás után érthető legyen. Ettől függetlenül valóban lényeges, hogy ne zárja el tőlünk a szövegben lévő fontos kérdéseket, amik a szereplők közötti viszonyokban rejlenek.
Mennyire új Neked ez a műfaj?
– Maga a műfaj nem új. Tavaly már dolgoztam ugyanezzel a csapattal, illetve két új színész van, de őket is ismertem már régebben, attól függetlenül, hogy most dolgozunk együtt először. Előző évben is nagyon hasonló formátumban készítettük el Az ember tragédiáját, úgyhogy nekik sem új a forma, ami mindegyikünknek gördülékennyé teszi a munkát. Tudjuk azt, hogy mik a korlátai, mik a lehetőségei, tudjuk, hogy mi a kulcsa, ami az értelmezést, nyomozást, feltárást segíti, ami során a diákok egyéni olvasatait szeretnénk kiprovokálni! Azt gondolom, hogy ez a legfontosabb egy ilyen műfajban.
Milyen visszajelzéseket kaptok a diákok, illetve a tanárok oldaláról?
– Azt tudni kell, hogy több, mint hetven alkalommal játszották az előző évben Az ember tragédiáját, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk mindenhonnan, hiszen biztos, hogy ezeket a romantikus szövegeket, ezeket a romantikus nagy drámáinkat nagyon nehéz átadni egy klasszikus iskolai óra keretein belül. Nagyon nincs ideje foglalkozni egy tanárnak ilyen mélységekbe menően ezekkel a szövegekkel. Mivel túlmutat egy rendhagyó irodalomórának a korlátain, valahogy az a személyesség, ami a színháznak a sajátja, az a személyközi interakció, ami működteti ezeket a tantermi produkciókat, ez eleve egy olyan pozícióból indít, ami csak pozitív visszajelzéseket hozhat.
Természetesen mindehhez, hogy sikeresen működhessen, segítséget is kapunk. Jelen esetben a Bethlen Gábor Alap, a Magyar Nemzeti Tanács és Zenta város önkormányzata támogat bennünket, hogy számos iskola tanóráján 45 percben nyújtsunk valami olyat, ami elüt a hétköznapitól.
