Szombaton este a szlovén Laibach fergeteges koncertjével ért véget a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház 10. Desiré Central Station nemzetközi regionális kortárs színházi fesztiválja. A koncert folyamán az együttes bemutatta új dalait, de játszotta azokat is, amelyeket a közönség már jó ismer.
A Laibach 1980-ban alakult meg, és már a nyolcvanas években is koncerteztek Szabadkán. A szombati fellépés előtti sajtótájékoztatón Ivan Novak, a Laibach alapítója visszaemlékezett arra, hogy először 1987-ben léptek fel a városunkban, akkor még Ljubiša Ristić igazgatta a város színházi életét, és az ő meghívásának tettek eleget. Ivan Novak szólt arról is, hogy mi határozza meg a zenéjüket:
– Sohasem szerettük műfajilag behatárolni a zenénket, az viszont igaz, hogy az indusztriális irányzatból indultunk ki. Mindig is a kultúra, a művészet, az ideológia és a politika összefüggéseit kutattuk, és ez most is fontos a számunkra. Ugyanakkor nem gondoljuk azt, hogy folyamatosan és feltétlenül meg kell újulnunk. A régi dolgokban is találhatunk jó ötleteket. Szem előtt tartva a jövőt, a jelen és a múlt mezsgyéjén egyensúlyozunk. A zenei újdonságaink is erről árulkodnak, nemrég adtuk ki a The Sound of Music című lemezünket, amely a három évvel ezelőtt Észak-Koreában megtartott koncertünkhöz kapcsolódik. További újdonságokkal is készülünk, amelyekkel a Laibach kezdeteihez kanyarodunk vissza, és zenét szereztünk az Iron Sky című film második részéhez is – tudtuk meg Ivan Novaktól.
Fergeteges koncertet adott Szabadkán a Laibach a Desiré zárónapján (Lukács Melinda felvétele)
A koncert előtt a közönség megtekinthette a budapesti Tünet Együttes Burok, avagy a táguló idő összehúzódásai című előadást, amelynek rendező-koreográfusa Szabó Réka. A Tünet Együttes csütörtökön is fellépett a Desirén, akkor a szintén Szabó Réka rendezte Sóvirág, avagy a létezés eufóriája című előadással. Míg a Sóvirágban egy duót láthattunk, a szülés folyamatát taglaló Burokban négy táncosnő lépett fel:
– Mind a négyen anyák és fantasztikus táncosnők. Az előadással megkíséreltük a szülés folyamatát átéreztetni a nézőkkel. Több színházi eszközt használtunk arra, hogy ezt elérjük. Amikor tíz évvel ezelőtt szültem, úgy éreztem, hogy ezt az élményt nem tudom megosztani azokkal, akik nem élték meg, mert a szülés egy elmondhatatlan, leírhatatlan esemény. Ebbe nem tudtam belenyugodni. Mindig személyes indíttatású témákkal foglalkozom. Ez esetben nőkkel dolgoztam és úgymond női témákat feszegettem, de ez nem jelenti, hogy kizárólag ilyen előadásokat készítek – hallottuk Szabó Rékától.
Pénteken este a budapesti Szabó Veronika a Queendom című előadást mutatta be, amely szintén a nőkre összpontosul. Az előadás a kortárs színház, a fizikai színház és a dragshow metszéspontján egyensúlyoz:
– Nem is vagyunk társulat, erre a produkcióra álltunk össze. Független alkotóként hívtam össze a csapatot, de előfordulhat, hogy akár társulatként folytatjuk a működésünket. Performance-szerű előadást készítettünk, nem kifejezetten interaktív előadást, de játsszunk a nézők tekintetével, az ún. negyedik fal lebontásával, és ilyenkor összemosódnak a határok. Női szerepekkel foglalkozunk, illetve parodisztikus formában a férfiakkal is – mondta Szabó Veronika.
Szintén pénteken, a Bitolai Nemzeti Színház, Christopher Marlowe Doktor Faustus tragikus históriája című műve alapján, Urbán András rendezésében készült Doktor Faust című előadását láthattuk. Az előadásról Ivan Jerčićet, a Bitolai Nemzeti Színház igazgatóját kérdeztük:
– Urbán András 2012-ben jött először a színházunkba, akkor a Hamletmachine előadás kapcsán. Meglepődtünk, hogy nagyon kevés szöveggel érkezett, de volt benne bizalmunk. Azután négy évig, a macedón színházi élethez képest hosszú ideig repertoáron maradt az előadás. Akkor is még játszottuk, amikor a Doktor Faustot kezdte rendezni. Azon poénkodtunk, hogy ezúttal sokkal több szöveggel jött, de végül elég keveset használtunk. Azon is elcsodálkoztunk, hogy ez a történet mennyire aktuális, hiszen sok Faust él közöttünk – fejtette ki Ivan Jerčić. A fesztivál végén Urbán András értékelte a 10. Desirét:
– Minden jegyünk elkelt. Évről évre meggyőződünk arról, hogy a fesztivált csinálni kell. A Desiré lehelyezte az alapkövét, de nem gondoltuk túlságosan hangsúlyoznia jubileumot, nem akartunk semmiféle retrospektív visszatekintést tartani. Ezt képviseli a nagyon szép kiállításunk. Akik az elmúlt tíz évben kísérték a fesztivált, elmondhatják, hogy nagyon jó tapasztalatokat szereztek a kortárs színházi fesztiválok terén. Szeretnénk egy kiadványt készíteni a Desiréről, de ez nem prioritás. Sokkal fontosabb a Desiré fejlődése és a programjainak a megszervezése, hogy izgalmas fesztivált nyújtsunk a közönségnek – mondta Urbán András.
