A KDSZ színházi nevelési programja során azon vajdasági középiskolák diákjai juthatnak el előadásokra, akiknek a távolság miatt erre egyébként nincs lehetőségük. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával szervezett buszokkal érkeznek a fiatalok, az előadás után pedig részt vehetnek a produkció témájával kapcsolatos beszélgetésen. Két ízben dr. Sági Zoltán neuropszichiáter, pszichoterapeuta volt a vendég, ekkor a diákok a Dogs and drugs c. előadást tekintették meg, kedden pedig a Rózsákat, amely kapcsán Tolnai Ottó költővel, íróval folyt beszélgetés. Tolnai Ottó egy jerikói rózsával érkezett, amelyre vizet öntött, amíg pedig beszélt az előadásról és a darabról, a száraz állapotban levő rózsa a víz hatására szétnyílt:
– A kisinyovi rózsából lett készítve a Rózsák című előadás. A kisinyovi rózsa egy szöveges előadás, tulajdonképpen egy egész verseskötetet írtam a színháznak, a Rózsákban pedig csak egy kis szövegrész van, a képekkel hat, és csodaszép. Úgy érzem, most éljük meg, hogy Isten kezéből kikerült a világ, az emberhez jutott, és félő, hogy elejti. Ezt régen írtam, akkor még nem volt probléma a migránskérdés, amelyet tragikusnak tartok, és nem látok semmilyen kiutat sem. Fiatalkoromban Rimbaud költészetét szerettem, ő azt mondta, hogy a költő teremtsen magának virágot. Fiatalon a rózsa ellen írtam, úgy gondoltam, hogy a modern költészetben nincs helye a rózsának, mert giccs, lejárt metafora. Idős koromra érzékenyebb lettem, oda jutottam, hogy a KDSZ-nek írt előadásom centruma a rózsa lett, méghozzá a jerikói rózsa. Döbrei Dénestől és Varga Henitől kaptam jerikói rózsát. Amikor bevittem a szobába, valahogy ott maradtam mellette, tíz év alatt összekapcsolódtunk, lassan belenyílt a vajdasági, a magyar művészetbe, megjelent szerbül, franciául és azt látom, hogy sokan akkor találkoznak először a jerikói rózsával, amikor olvassák a könyvet. Jó érzés látni, hogy az emberek közt valami kinyílik, feléled. Elmentem az aggok házába, ahol azt láttam, hogy az embereket, ahogy öregszenek, és közelednek a halálhoz, úgy rakják fel a következő emeletre, egyre feljebb. Lent még társas életet élnek, táncolnak, azután már csak fekszenek, vízszintessé válnak, és lassan átmennek a túlvilágba. A darab arról is szól, hogyan kerülnek mind feljebb, míg végül a Teremtő világába jutnak – hallottuk Tolnai Ottótól, aki szólt az előadásban megjelent más szimbólumokról is, mint amilyen a kalaptű, a diplomatatáska, a zebra, a flamingó vagy az íbisztojás.
A Rózsákat Urbán András rendezte. Az előadásban Kiss Anikó, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek és Kucsov Borisz játszottak, akik szintén részt vettek a beszélgetésben. A moderátor Gazsó Hargita volt.
