A Magyar című előadás a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház koprodukciója. Szabadkán június 15-én lesz a bemutatója. Szereplők Kiss Anikó, Kucsov Borisz, Mikes Imre Elek, Nagyabonyi Emese, Borbély B. Emília, Csata Zsolt, Éder Enikő, Lőrincz Rita, Simó Emese és Czumbil Orsolya. Zeneszerző Irena Popović, a koreográfus Kiss Anikó, a dramaturg pedig Góli Kornélia. Koprodukciós partner a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis, ahol a közönség augusztusban tekintheti meg az előadást. A Magyar témájáról Urbán András, a Kosztolányi Dezső Színház igazgatója, az előadás rendezője szólt:
– A temesvári TESZT fesztiválon mutattuk be. Ez egy vizuálisan gazdag, zenés színházi produkció, szöveg nélkül. Megpróbál megfogalmazni egyfajta színházi nyelvet, amely függetlenül a verbális kommunikációtól, képes közvetíteni és esztétikai élménnyé válni, habár a próbafolyamat során a nemzeti identitáskérdéssel foglalkoztunk, amelyet elsősorban a nyelvhez kötődően határozunk meg. A Magyar használja azokat a mitológiai elemeket, legendákat, amelyek jelen vannak akár a mai kommercializált politikai kommunikációban is. Ugyanakkor ez egy kortárs színházi produkció, amely megpróbál önmagában, kontextuson kívül is létezni. Bizonyos pillanatokban nyilvánvalóvá válik, hogy a címe behelyettesíthető akár mással is, de végül is ez a saját identitásunk egyfajta megfogalmazása, valamint egy diskurzus a nemzeti kultúrát illetően. Lényeges, hogy ezt a produkciót két kisebbségi színház hozta létre – emelte ki egyebek között Urbán András.
Az előadás kapcsán a színészek is kifejtették véleményüket. Kucsov Borisz a próbafolyamat részét képező kutatómunkáról szólt:
– A nemzeti öntudat témaköre foglalkoztatott bennünket. Nemcsak a környezetünket kutattuk, hogy mit tapasztalunk erről a kérdésről, hanem elsősorban saját magunkból indultunk ki. A folyamat során egyre fontosabbá vált ez a kérdés, amelyet improvizációkban, etűdökben próbáltunk szemléltetni, majd egyre mélyebbre ástunk. Ebből állt össze az előadás – mondta Kucsov Borisz, Czumbil Orsolya pedig a színház és nézők között történő párbeszédet taglalta.
– Egész életünk az identitáshoz kötődik, ezért fontos ezzel kapcsolatban kérdéseket feltenni önmagunknak. A színháznak is ez a feladata, de nem feltétlenül kell válaszolni a kérdésekre. A válaszok a nézőkben vannak, és ezek megfogalmazódhatnak az előadás megtekintése során – hallottuk Czumbil Orsolyától.
Nagyabonyi Emese azt hangsúlyozta, hogy az identitás kérdését nem elég csak színészként megközelíteni, hanem személyesen is:
– Három hetet töltöttünk Temesváron, ahol végül megszületett az előadás. Nagyon jó volt, hogy kicsit mindentől elzártan alkothattunk, így csak erre a témára tudtunk koncentrálni. Érdekes volt az út, amíg a berögződésektől és általánosításoktól eljutottam odáig, hogy számomra mit jelent az identitás, és ebből mit mutatok meg. Nem csupán színészként a produkció jegyében fontos ez, hanem személyesen is, hogy hol találom meg magamat Vajdaságban, a közösségünkben. Az előadásban nincsenek fő- és mellékszereplők, csapatot alkotunk, de nem tömeget játszunk. Egyénenként mélyről kellett előhoznunk magunkból mindazt, amire jutottunk, így kapta meg az előadás a súlyát – fejtette ki Nagyabonyi Emese, majd pedig Mikes Imre Elek számolt be a próbafolyamatról.
– Urbán Andrással, mint rendezővel, már három éve nem dolgoztam, ezért ez most külön öröm számomra. Nagyon intenzív és izgalmas próbafolyamatról számolhatok be, ilyen lesz az előadás is. Élveztük a temesvári fellépést, úgy gondolom, sikerült magunkkal ragadnunk a közönséget – mondta Mikes Imre Elek.
Támogatók: Szabadka Város, Magyar Nemzeti Tanács, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Az előadás az új évadtól ismét látható lesz mind a Kosztolányi Dezső Színházban, mind Temesváron.
