Urbán András rendező, a Kosztolányi Dezső Színház igazgatója, ötödször dolgozik együtt a szabadkai Népszínház Szerb Társulatával, eddig a Sabirni centar, azaz a Gyűjtőközpont, a Banović Strahinja, a Koštana és a Julius Caesar előadásokat rendezte, ezúttal pedig a Ruženje naroda u dva dela című produkciót, amely a művelődési minisztérium támogatásával jön létre:
– Szabad fordításban magyarul A nép szidása a címe. Slobodan Selenić a nyolcvanas években írta, közvetlenül a második világháború előtt játszódik, amikor a Népfront még választások előtt áll, és az új hatalom próbál leszámolni a háborús bűnösökkel, az ideológia ellenségeivel. Akik bármilyen módon nem felelnek meg, azokat börtönbe zárja. Ez a dráma tehát egy börtönben játszódik, ahol csetnikek, partizánok, papok, ideológiailag nem korrekt politikusok raboskodnak. Tulajdonképpen a börtönbeli viszonyokat taglalja, az események alakulását, amelyek egy csetnikvajda meggyilkolásához vezetnek egy olyan személy részéről, aki nem tudja elfogadni az emberi megaláztatásokat, ezért gyilkossághoz folyamodik. Egy olyan fajta rituáléról van szó, ahol a gyilkosságon, a véren keresztül tisztul meg az adott közösség. Habár több ízben dolgoztam a szabadkai Népszínház Szerb Társulatával, számomra eddig ez a legnehezebb munka. Rendezőként és művészként igazán megszenvedtem. Nehéz és fájdalmas folyamatosan szembesülni a térségünkön, az ex-Jugoszlávia területen lejátszódott véres, gyűlölködő, nemzeti, (ál)patrióta történetekkel. Ez az előadás ugyanakkor pont ezt próbálja megfogalmazni, azt a fajta önromboló, önmegsemmisítő, egymás húsába maró társadalom lényegét vagy sajátosságait, ami valahogy jellemző a térségünkre. A múlton szinte lehetetlen túllépni, egy emberöltő sem múlik el, máris történik új háború vagy új vérengzés. Az előadásban a második világháborús történések függvényében minden szereplő cipel egyfajta terhet a múltból, és a börtönhelyzetben új terhek nehezednek rájuk. Az ideológiai ellentéteket figyelembe véve végül is ez egy szenvedéstörténet, egy olyan ember tragédiája, aki a hivatalos politikai ideológiákon kívül próbál a társadalomról objektíven gondolkodni, nem pedig az adott politikai hatalomnak vagy ellenzéknek megfelelően. A produkciót sok zene, ének jellemzi, ami főleg a partizán és csetnik eszmeiségeket idézi, és különös színházi térben játszódik, a díszlettervező Marija Kalabić – fejtette ki Urbán András, aki legutóbb a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Kosztolányi Dezső Színház koprodukciójában a Magyar című előadást rendezte.
– Mivel a Magyar bemutatója az elmúlt évad végén volt, így új előadásként a Kosztolányi Dezső Színház repertoárján szerepel az idei évadban. A nép szidása után viszont újabb produkciók elé nézek. A bitolai Népszínház Marlowe Doctor Faustusát rendezem, ezt követően az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban, Danilo Kiš Anatómiai lecke című műve alapján készül majd egy előadás, a belgrádi nemzeti színházban egy Nušić-darabot viszek színre, de még ebben az évadban a KDSZ-ben megpróbáljuk újragondolni az öt évvel ezelőtt készült Pass-port trilógiát, azon események függvényében, amelyek azóta történtek. A meglévő trilógiát vesszük alapul, már nem végzünk kutatómunkát, hanem a színpadi előadások képezik majd a produkció ún. irodalmi alapjait – mondta Urbán András.
