Az újvidéki kollégium lakói a „Földtömte szájuk némán kiállt időtlen esküt” című megrázó, drámai erejű előadásukat több helyszínen is bemutatták. Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából létrejött színdarabot először a diákotthonban, majd a zentai Bolyai Gimnáziumban, végezetül pedig a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban láthatta a közönség, és igazán szép fogadtatásra lelt. A nagy sikerű előadást Patyerek Réka, a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék hallgatója írta és rendezte. Az alkotói csapat munkáját pedig Danyi Zsuzsanna vezető nevelőtanár irányította, aki a következőket mondta lapunknak:
– Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa valamikor május tájékán kérte fel a kollégium lakóit, hogy készítsenek egy műsort az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából. Más nevelőtanárokkal, és az egyetemistákkal is konzultáltam azzal kapcsolatban, hogy milyen formát adhatnánk a műsornak, és csak ezután fogalmazódott meg a zenés színielőadás gondolata. Folyamatosan igyekszünk megszólítani a kollégistákat, akik általában új, kevésbé hagyományos ötletekkel járulnak hozzá egy-egy rendezvény, vagy műsor jellegéhez. Ezután forrt ki az előadás, amely a hagyományos forgatókönyv és rendezés mellett friss ötletekkel kiegészülve egy egészen új formát kapott Patyerek Rékának köszönhetően. Az előadás lényegében arról is szól, hogy ezt a forradalmat nem a középkorúak robbantották ki, hanem azok az egyetemisták, akik olyanok mint a mostani szereplők. A siker éppen a fiatalok őszinte megnyilvánulásaiban rejlik. Csakis az őszinteséggel tudunk felvenni bármilyen harcot. Nagyon sok erre vonatkozó visszajelzést kaptunk, és valóban látszódott, hogy szívből jön. Mi így képzeltük el, ilyen módon szerettük volna, hogy a közönség szívébe eljusson az üzenet, és ezáltal igazán átérezzék az 56-os forradalom lényegét – nyilatkozta lapunknak Danyi Zsuzsanna, az Európa Kollégium nevelőtanára.
Az alkotó csapat munkáját az egészen eltérő érdeklődésű személyek, különböző évfolyamok, szakok hallgatói tették még színesebbé. Lakatos Adrián, a Jogtudományi Kar negyedéves hallgatója mindig is szerette a színpadot, régebben amatőrként foglalkozott színjátszással, és most igazán örült annak, hogy ismét visszatérhetett.
– Egyetemi kötelezettségeink, valamint szabadidős tevékenységeink ellenére egyikünknek sem esett nehezére a próbafolyamat, még ha az olykor egészen késő estig is elhúzódott. Úgy érzem, a végére egy kerek egész állt össze, amit mindenki élvezni tudott. A pozitív visszajelzések nagyon jó érzéssel töltenek el bennünket, engem személy szerint elfog az elégedettség érzése. Végre megtapasztalhattam azt, hogy az a sok belefektetett energia, illetve idő igazán megtérült. Maga a darab igazán szókimondó lett. Amikor először találkoztam a szövegkönyvvel, kissé meg is riadtam. Utána szépen lassan összeállt az előadás. Az első fellépésünkön itt a kollégiumban szemléltem a közönség reakcióját, és valóban mindenki ránk figyelt, sokan meghökkenve nézték, egyesek megkönnyezték, mert valóban átérezték a darab mondanivalóját. Különösen tetszett az, hogy a nézőtér soraiban nem kerültek elő a mobiltelefonok, vagy nem beszélgettek egymással az emberek. Valóban átérezték ennek a forradalomnak a súlyát és mondanivalóját – osztotta meg velünk Lakatos Adrián, a zenés színielőadás egyik szereplője.
Maletaški Krisztina, a Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének hallgatója a kialakult csapatszellemről, valamint a szabadkai fellépésükről számolt be:
– A próbafolyamatok kezdetben nagyon lelkesítőek voltak, a közös nevetések, a szövegkönyv félreértelmezése és az ezen való kacagás, ezek mind jó hatással voltak a csapatszellem kialakulására. Később viszont, amikor már éreztük a súlyát az egésznek, akkor komolyabb hangulat uralkodott el a próbákon, tudván, hogy nemsokára elérkezik a nagy megmérettetés pillanata. Ebben az előadásban szinte csak amatőrök szerepelnek, akik valójában még színpadon sem álltak soha. Ehhez mérten szerintem valóban korrekt módon adtuk elő és többé-kevésbé hiba nélkül zajlott le a műsor. Ezeket a hibákat persze csak mi tudjuk. A szabadkai szereplés volt talán a legnehezebb számunkra, mivel fellépés előtt nagyon kevés időnk volt arra, hogy átjárjuk a terepet, megnézzük a színházat. Úgy érzem, ez az elején némileg meghatározta az előadást, mindenki feszült volt, viszont utána feltaláltuk magunkat. Végül mégis nagyon kellemes hangulat alakult ki. Mindennek meg is lett az eredménye, hiszen a műsornak köszönhetően egy igazi kis család alakult ki a kollégiumban, a közös élmények megmaradnak és a jövőben is vissza tudunk erre gondolni. Egy csapat egysége abban nyilvánul meg, hogy tagjai mennyire tudják tartani magukat a cél eléréshez. Esetünkben előbb-utóbb mindenki a szívén viselte ennek az előadásnak a sorsát, ezek után pedig a próbafolyamatok már a közös érdek jegyében zajlottak. Mindez bármilyen nemzetiségű, érdeklődési körrel rendelkező, eltérő típusú embert, karaktert képes egy csoporttá kovácsolni. Ez minden munkafolyamatnál talán a legszebb rész. Vagy megszületik ez a dolog, vagy nem, és ez mindig érződik az előadás minőségén, illetve a lelkesedésen, amivel előadjuk ezt a műsort – foglalta össze Maletaški Krisztina.
