Lifkoptikum a szabadkai vasútállomáson
A szabadkai Desiré fesztivál különleges módon zárult. A zárórendezvényre vasárnap éjjel, az utolsó előadás után került sor. A gyülekezés a KDSZ udvarában volt, majd pedig kezdetét vette a Nyári Mozi Színházi Közösség produkciója, a Lifkoptikum című multimediális előadás, amely valójában nyilvános filmforgatásként zajlott. A közönség statisztált a filmforgatáson és az előadókkal együtt vonult végig a városon, amelynek bizonyos pontjain zenés és egyéb performance-okat tekinthettek meg. Közben különböző feladatokat is teljesíteni kellett: hol nevetni, hol csodálkozni, hol pedig futni. A cél a vasútállomás volt, ahol szintén műsor várta a produkcióban résztvevő nézőket, a záróbulira pedig az állomás egykori vendéglőjében került sor. A Lifkoptikumról a rendezőjét, Döbrei Dénest kérdeztük:
– Az egész Lifka Sándor köré épül és magában foglal különböző művészeti ágakat, így a filmet, a képzőművészetet és a zenét is. Bekapcsolódott az újvidéki Promena színház, a Művészeti Akadémia színész szakos hallgatói, az Újvidéki Egyetem Műszaki Tudományok Kara, a KDSZ színészei, valamint a szabadkai Zeneiskola tanárai is. Konstantin Stefanović zeneszerző Lifka Sándor eredeti szerzeményeinek felhasználásával írt zenét, Edita Kadirić szabadkai festő – aki jelenleg Barcelonában él és dolgozik –, animációs kisfilmeket küldött interneten keresztül, Pesti Emma egy filmet festett meg, Szlancsik Árpád egy nagy mozigép-konstrukciót készített, a koreográfiával pedig Varga Heni, a Nyári Mozi Színházi Közösség egyik megalapítója foglalkozott. A másik vonulata dokumentarista, ebben sokat segített Lifka lánya, Evetović Edit, aki történeteket mondott el, emlékanyagokat is kaptunk tőle, például Lifka összes eredeti kézzel írt kottáját, amelyeket a későbbiekben szeretnénk könyv formájában megjelentetni. A múlt történetei körbevesznek bennünket, így nem mehetünk el Kosztolányi Dezső és Lányi Ernő munkássága mellett sem – hallottuk Döbrei Dénestől, aki azt is kifejtette, hogy a produkció nemcsak része, de kapcsolódik is a Desiré fesztiválhoz, különösképpen idei szlogenjéhez, a Borderline-hoz.
– Lifka Sándort ugyebár börtönbe zárták, mert azzal vádolták, hogy embereket segít át a határon. Ez is Borderline, és teljesen kötődik a mai világhoz, mindahhoz, ami a mai világban történik. A bemutatónk végállomásának azért jelöltük ki a vasútállomást, mert ha a múltról és a filmről beszélünk, mindenképpen eszünkbe jut a világ első filmje, a Lumiére fivérek filmalkotása, amely bemutatja a vonat érkezését a vasútállomásra. Mivel Szabadkán, a volt Jugoszlávia területén Lifka Sándor filmes úttörőnek számít, megpróbáltuk ezt a vonulatot is belevinni a projektumunkba. Utánajártunk annak is, hogy milyen programjai voltak a mozinak a kilencszázas évek elején. A címekből következtetve néhány jelenetet próbáltuk felidézni és ezeket előadni, sok minden csak töredékekben lett bemutatva. A szabadkai vasútállomás szintén a Borderline-ra asszociálhat, itt felszállnak a nemzetközi vonatra azok, akik átlépik az országhatárt és a saját határukat is. Egy összefüggő történet világosodott ki számunkra, ami összeköti a Desiré fesztivált Lifka Sándor történetével. A produkció egy bemutató volt, de nem egy lezárult előadás, hanem egy nagyívű projektum, tulajdonképpen egy munkafolyamat része, amely a tervek szerint valamikor színházi térben is megvalósul. A Lifkoptikum jövőre is folytatódik, szeretnénk továbbkutatni Lifka Sándor életét és munkásságát, eljutni több városba is. Lifkának sajnos kevés filmje maradt meg, úgy tudni egy cipőgyár beolvasztva ragasztónak cipők és csizmák készítéséhez használta, mondhatni itt járkálunk Lifka Sándor filmjeiben. Az egész projektumban rendkívül fontos az együttműködés, a közösségi szellem, hiszen kiváló példáját tapasztalhatjuk annak, amikor fiatal kreatív alkotók együtt dolgoznak egy közös ügy érdekében. Nagy öröm számunkra, hogy bemutathattuk a Desiré fesztiválon – mondta Döbrei Dénes.
A Lifkoptikum támogatója a Magyar Nemzeti Tanács és a Tartományi Kulturális és Tájékoztatási Titkárság.
