A szabadkai Desiré fesztiválon láthattuk a szegedi Metanoia Artopédia Én tökéletes vagyok című előadását. A Desiré Akadémia vendége volt Perovics Zoltán, a színház rendezője és alapítója, akivel Mikola Gyöngyi irodalomtörténész és kritikus beszélgetett. A Metanoia-színház 1990-ben alakult, tehát nemrég ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Ahogyan azt a beszélgetésen hallhattuk, a metanoia jelentése átváltozás, átalakulás, átlényegülés, egy régi görög filozófiai fogalom, míg az artopédia az art és az ortopédia szójátéka, amely a sérülésre, a sérülékenységre irányítja a figyelmet. E színház egyik meghatározása az is, hogy művészetellenes, anti-művészetellenes művészet, Perovics Zoltán elmesélte, hogy ez számára mit jelent.
– Ez arról szól, hogy ne kényelmesedjek el a kényelmetlenségemben, látva azt, hogy mi történik a kőszínházakban és az alternatív színházakban. Nagyon nem lepődök meg egyiken sem. Azt gondolhatnánk, hogy valódi kísérletezés, lényegre törő megnyilvánulások zajlanak. Ehelyett azt kell látnom, hogy ugyanazt csinálják nagyban és kicsiben is. Itt is, ott is mellébeszélnek. Ami engem illet, veszem azt a bátorságot, hogy önmagamnak, mintegy útjelzőként lefektessem az elhatározásaimat. Felülvizsgálom magamat mindaddig, amíg nem érzem, hogy legalább a közelükbe kerültem. Senkit sem akarok becsapni, megvezetni, nincsenek hátsó szándékaim – mondta Perovics Zoltán.
A Metanoia Artopédia rangos fesztiválokon lép fel, holott színházi térrel küszködik. Egy időben a szegedi Bálint Sándor Művelődési Házban működött, de azután előjöttek a helyproblémák. Ez a helyzet ugyanakkor újabb inspirációkat eredményezett, a beszélgetés során Perovics Zoltán erről is szólt.
– Az első öt esztendőben a Bálint Sándor Művelődési Házban sikerült két kamionnyi díszletet készítenünk. Amikor távoznunk kellett, nem volt hova mennünk. Szegeden nem találtunk egy olyan helyet sem, ahol fogadtak volna bennünket. Semmiféle elképzelés sem motivált arra, hogy lakásszínházi előadást csináljak, a sors hozta így. A kamionnyi díszletet kivittük az orosz laktanyába, ami beázott, és onnan menteni kellett. A mentés idején egy felkérés következtében egy kiállítást hoztunk létre, a Metanoia Lomtárat. Akkor kerültünk lakástérbe, ott hoztuk létre a Védett állatok című előadást, amelyet meghívtak Szentpétervárra. Ehhez készítettük a Fekete Dobozt, amelybe már nem csak 15 hanem 30 néző is elfért. Ez a doboz lett a mentsvárunk, úgy gondoltam, milyen nagyszerű, hogy van egy mobilszínházunk, de azt is tárolni kellett valahol, és utána jött egy másik lakástér. Amink van, abban kell gondolkodunk, ez bizonyos értelemben egy hajléktalan lét – hallottuk Perovics Zoltántól, aki azt is elmondta, hogy milyen változásokat hozott Erdély Perovics Andrea belépése a színházba, hogyan készült a Jég-doktrínák és az Én tökéletes vagyok című előadásuk, avagy mi a közös a kettőben.
– Amikor Andreával elkezdtünk együtt élni, arra gondoltunk, hogy dolgozni talán nem kellene együtt. Tartottunk ettől, de mégis ez lett belőle. Benne tudok gondolkodni. Alaposan és maximálisan odaadja magát, ilyen odaadással korábban sose találkoztam. Ő indította el azt is, hogy elkezdjünk kutatni az emberi bűnökkel kapcsolatban. Szerettem volna szembesülni azzal, hogy hol tartunk és erről közösen gondolkodni. A hírek közben érkeztek a világból és a környezetünkből. Nem lehet nem beszélni arról, ha valaki menekül és életveszélybe kerül. Egyértelmű volt, hogy mivel ezzel foglalkozunk, az események újabb és újabb mozzanatai átjárnak bennünket, és azt is, amit színpadra állítunk. Ilyen értelemben az Én tökéletes vagyok rokon a Jég-doktrínákkal, hiszen mindkettő nyílt dramaturgiával készült, folyamatosan vállalja az új információkat. Mindaddig, amíg az előadás él, addig változik is. Nem választom azt, hogy megússzak minden újabb jelenséget, ami ezzel kapcsolatban felmerül. Azért teszem ezt, hogy próbáljam megőrizni az érzékenységemet. Ha pedig nincs, dolgozzak rajta, hogy legyen. Ez nem arról szól, hogy politizálunk, de nem hallgatunk. A hallgatás ugyan bölcs dolog, de nem akarom játszani a nagy bölcset. A látszólagos semlegesség a legveszélyesebb. Nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy valakit bántsanak – fejtette ki a rendező.
Az Én tökéletes vagyok című előadásban Friedrich Nietzsche írásai is megjelennek, Perovics Zoltán erre is kitért:
– Egyszer valaki azt mondta, hogy Nietzsche óta nem kell megőrülni. Ő ezt már meglépte, mert leleplezett egy csomó kamut, évezredes hazugságokat, hogyan vannak dolgok elhazudva, akár a vallás nevében, vagy a vallással való visszaéléssel. Itt tulajdonképpen visszatérünk a metanoiához, ami bűnbánatot, bűnbánást és újjászületést is jelent. Alapjaiban egy nagy változást – hallottuk a rendezőtől.
