A szabadkai Népszínház Magyar Társulatának bemutatójára ma kerül sor, az első reprízre szombaton, de az új produkció ebben a hónapban 27-én is megtekinthető lesz. Ingrid Lausund 2003-ban írt darabja alapján, a Gerincbántalmak című előadást Veljko Mićunović rendezte. Az előadás díszlettervezője Marija Kalabić, a jelmezterveket Marko Marosiuk készítette, a dramaturgok pedig Slobodan Obradović és Gyarmati Kata. A Gerincbántalmak azt a kérdést feszegeti, hogy vajon mi mindenre vagyunk képesek a munkahelyünk megőrzése érdekében. A szövegről Slobodan Obradovićot kérdeztük.
– Elsősorban a liberális kapitalizmus kritikáját fogalmazza meg, de ezt a mi térségünkön inkább még csak puhatoljuk. Az előadás szereplői így nem épp a darab hősei, inkább különböző ideológiát képviselnek, gondolok itt arra, ami a kommunizmusból megmaradt, a kilencvenes évekre jellemző nacionalizmusra és az átmeneti periódusra. Ezt érzékeltetni nagy kihívás volt a rendező és a színészek számára, ugyanígy a dramaturgia szempontjából is – mondta Slobodan Obradović.
Az előadás szereplői Szőke Attila, Pesitz Mónika, G. Erdélyi Hermina, Ralbovszki Csaba és Pálfi Ervin.
Szőke Attilától megtudhattuk, hogy az előadásban öt szinte egyenrangú figurát láthatunk, de mint minden társaságban, itt is kialakul egyfajta hierarchia.
– Kiderül ki a viccesebb, ki agresszívebb, ki hogyan viseli a stresszt és ki hogyan tud beilleszkedni. Öt ember ötféleképpen próbál megfelelni a munkahelyén, annak megőrzése érdekében. A rendező arra ösztökélt bennünket, hogy próbáljunk meg a mának megfelelő érzéseket, gondolatokat belevinni a játékunkba – hallottuk Szőke Attilától.
Pesitz Mónika arról szólt, hogy ez az öt figura egyformán része ennek az őrült világnak.
– Ebben az előadásban senki sem viseli jól a stresszes helyzeteket, de az általam megformált figura épp azt a látszatot kelti, hogy keményen tartja magát. Szerepeik eljátszása során a színészek gyakran magukból indulnak ki és a privát élethelyzeteikből merítenek, ez most is így van. Az előadásunk a nézőket is sok mindenre rádöbbentheti – mondta Pesitz Mónika.
G. Erdélyi Hermina, elmondása szerint, egy iszonyatosan neurotikus figurát formáz meg.
– Megpróbál erős maradni, de ennek súlya alatt folyamatosan összeomlik. A valóságban is stresszes vagyok, így átérzem a figurám gondját. A stressz sajnos a mindennapjaink része. Az előadás próbafolyamata produktívan és kreatívan zajlott, lehetett szárnyalni, a stresszt csupán az okozta, hogy szeretnénk jól teljesíteni. Mind az öten igyekeztünk a legtöbbet nyújtani, mert ez egy jó szöveg és szerintem egy nagyon jó előadás lett belőle – véli G. Erdélyi Hermina.
Ralbovszki Csaba arról beszélt, hogy nagyon izgalmas az a színpadi játék, amit a rendező elvárt tőlük.
– Letisztult formát szeretett volna látni, így a színpadi játék nagyon katonás, egy erős rendszerben való mozgást mutat be, ahol nincsen lazulás. Szinte matematikai pontosságú az egész, ezért különösen izgalmas – hallottuk Ralbovszki Csabától.
Pálfi Ervin úgy gondolja, hogy az általa eljátszott karakter mindenre képes a munkahelye megtartása érdekében.
– Nincs megírva a darabban, de szerintem le is feküdne a főnökével. Legalábbis ezt képzeltem el róla. Megpróbáltam kitalálni neki egy előéletet. Úgy képzeltem el, hogy egy nagyon magányos ember, aki egy tágas, örökölt lakásban él és csak a munkája létezik számára. A 21. században kulcskérdés, hogy az ember mennyi szeretetet kap. Nagyon keveset, főleg a munkahelyén. Az előadás során talán épp csak vékonyan átsüt, hogy ez az öt karakter rettentően magányos, függetlenül attól, hogy van-e családjuk vagy nincs. Az elmagányosodás erősen jellemzi a jelenünket. A fiatalok a kávézókban egymással szemben ülnek és a telefonjukat piszkálják. Virtuális valóságban élünk, és mi ez, ha nem a lehető legmélyebb elmagányosodás. Intenzív próbafolyamaton vagyunk túl, a rendező pontosan tudta mit akar, de azt is, hogy mit nem akar. Rengetegszer haszontalanul is nekifutottunk egy-egy jelenetnek, de muszáj volt bejárnunk ezeket az utakat, hogy kialakulhasson a végleges forma. Nem biztos, hogy a nézők magukra ismernek ezekben a karakterekben, de felismerhetik az eltúlzott élethelyzeteket, amikor gyomorgörccsel mennek be a főnök irodájába, vagy amikor rábólintanak arra, hogy valamit megtesznek, holott az mélységesen ellenkezik az életszemléletükkel. Elvállalják a megélhetés érdekében – fejtette ki Pálfi Ervin
