Baráth Ferenc színházi plakátjainak kiállításával vette kezdetét hétfőn este a 67. Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiválja az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban. A Vajdasági Színházmúzeum szervezésében bemutatott plakátokat, valamint azok vázlatait és fényképeket tartalmazó, Ljiljana Dimić által összeállított kiállítást dr. Zoran Maksimović színháztudományi szakember, kurátor nyitotta meg, aki elmondta, a válogatás felvázolja a hazai színházi plakátok művészi alkotásokká alakulásának folyamatát.
Az ország legnagyobb hagyományokkal rendelkező színházi fesztiváljának kezdetén köszöntőt mondott Dalibor Rožić, az újvidéki városi önkormányzat művelődési kérdésekkel megbízott tagja, továbbá Zoran Hadži Lazin tartományi művelődési, tömegtájékoztatási és vallási közösségek kapcsolattartásáért felelős segédtitkár. Utóbbi kiemelte, a fesztivál nyitóelőadásának szimbolikus jelentősége is van, William Shakespeare-művet ugyanis szerb nyelven először az újvidéki Szerb Nemzeti Színház deszkáin játszottak 1864-ben, ez pedig a III. Richárd részleteiből állt össze, benne Laza Telečki játszott. Egy évvel később, 1865-ben aztán első alkalommal ugyanitt adták elő az első teljes Shakespeare-darabot, amely a Rómeó és Júlia volt. A köszöntőket Miroslav Radonjić teatrológus hivatalos megnyitója követte.
– A fesztivál három év múlva ünnepli a 70. születésnapját, ami valóban impozáns teljesítmény, itt, ezen a szeles vidéken, ahol az ilyen és ehhez hasonló értékek jelentőségét gyakran későn ismerik fel – mutatott rá Radonjić. Hangsúlyozta továbbá, hogy habár a hosszú fennállás nem feltétlenül szavatolja a minőséget, bizonyítékul szolgál arra, hogy biztos alapokon nyugszik, hiszen a fesztiválon az elmúlt évtizedekben rendezők, dramaturgok és színészek generációi mutatkozhattak be.
A nagybecskereki Toša Jovanović Népszínház Rómeó és Júlia című előadása a világirodalom kétségkívül legismertebb szerelmi drámáját modern köntösben állította színre: Nikola Zavišić rendezésében Rómeó és Júlia élettel teli, a világra nyitott kamaszokként vetik bele magukat a szerelmi kalandba, mialatt Lőrinc barát éjszakai rádióműsorában a különféle gyógynövények hatásainak ismertetésével és csendháborításra alkalmas zeneszámokkal szórakoztatja a hallgatóságot. A történet hátterében természetesen ott húzódik a Capuletek és a Montague-k kibékíthetetlen ellentéte, Kristina Bojanić dramaturgiai beavatkozásainak köszönhetően azonban a pátosz és a tragikum helyett a helyzetkomikumból fakadó humor kerül a középpontba, és természetesen a tény, hogy akár a legszomorúbb történet is végződhet happy enddel.
