A címben szereplő módon lehetne megfogalmazni a Mia Knežević által rendezett Požar. Laundž/Kontrast című előadás tételmondatát. Knežević és Momčilo Miljković dramaturg ugyanis arra vállalkoztak, hogy színpadra adaptálják a 2008-ban a Laundž, majd a 2012-ben a Kontrast nevű szórakozóhelyeken bekövetkezett tűzeseteket. Akik ismerik az újvidéki kávézókat, időnként áthaladnak a Laza Telečkiről elnevezett utcácskán, a város legforgalmasabb bulinegyedén, azok számára ijesztően ismerősek lehetnek az előadások elején a padlóra krétával felvitt alaprajzok, amelyek a tompított megvilágításban gyakran átláthatatlan, nemritkán szobányi méretű szórakozóhelyek belső tereit hivatottak megjeleníteni. A két, szünettel elválasztott, a tragikus körülmények folytán mégis szoros egységet alkotó felvonás verbális színház: egy-egy időnként előtérbe kerülő széken, a háttérben vészjóslóan meghúzódó, ütött-kopott poroltón, a több mázsányi papírkötegen és a helyszínek elkerítésére használt rendőrségi szalagon kívül semmi másra nem támaszkodhat a néző, csak a színészek elmondása által különböző nézőpontokból megjelenített történetekre. A Požar című előadás azonban nem szélsőséges emóciók révén hat a nézőre: dokumentarista jellegéből fakadóan különböző nézőpontokból, a hatásvadász megoldásokat teljesen mellőzve, az oknyomozó riportok objektivitásával és megfontoltságával mutatja be a közönségnek, mi történik akkor, amikor a körülmények legszerencsétlenebb egybejátszása folytán tizennégy ártatlan fiatal válik a tűz áldozatává. Hogy milyen az, amikor a füst és a tűz elől menekülve, teljes pánikban valaki 13 méter magasról ugrik ki az ablakon, hogy aztán 20 napnyi mesterséges kómát követően tudja meg, a barátai egytől egyig bennégtek; hogy az illetékes szervek és hatóságok később csak ujjal mutogatnak egymásra, hogy miért nem a végezték el a biztonsági ellenőrzéseket, tartatták be a kötelező vagy éppenséggel nem is létező előírásokat; hogy milyen az, amikor valaki szülőként az egyetlen gyermekét veszíti el, mert a tűzoltók úgy ítélik meg, a bennragadtak már minden bizonnyal halottak… Erőteljes, megrázó, emlékezetes előadás a Szerb Nemzeti Színház Požar című darabja, melynek végén a néző nemcsak arra döbben rá, hogy megválaszolhatatlan kérdésekkel találta szemben magát, hanem arra is, hogy alkalmasint nem ismeri a poroltó készülék használatának módját, és hasonló helyzetben eddig még a rémálmaiban sem tudta elképzelni magát.
