A Picasso kalandjai sikerét követően, Edvin Liverić horvátországi rendező ismét a Népszínház Magyar Társulatával dolgozik és Szabadkán rendez. A spanyol festő után egy kortárs spanyol írónő, Elvira Lindo Csak egy szóval mondd című regényét vették alapul. A színpadi adaptációt Gyarmati Kata írta. Szereplők: Körmöci Petronella, G. Erdélyi Hermina és Ralbovszki Csaba. Az előadás egyik különlegessége, hogy a kávézó és borbárként is működő Klein House-ban játsszák, a bemutatóra e hó 26-án kerül sor, és ahogyan hallhattuk, felváltva lesznek úgymond füstmentes előadások és amelyeken engedélyezett a dohányzás. Az újabb együttműködésről Edvin Liverićet kérdeztük:
– Meglepetésszerűen ért a felkérés. Másik rendező volt tervben, de sajnálatos okok miatt nem tudott eljönni. Gyarmati Kata rám gondolt és felhívott. Pont akkor voltam túl a Zágrábi Ifjúsági Színház bemutatóján, így éltem a lehetőséggel. Nagyon szeretem Szabadkát, ismerem a Magyar Társulat színészeit és örömmel dolgozok velük. Igent mondtam, még mielőtt kiderült volna, mire is vállalkozok.
Elvira Lindo nemcsak ír, hanem játszik is, és jelenleg New Yorkban él. A könyve alapján készült film több díjat is kapott. Mivel a regény hétköznapi emberekről szól, így könnyen lehet azonosulni a szereplőkkel, akik a problémáik, az őket körülvevő szürkeség ellenére is optimisták próbálnak maradni és a boldogságot keresik. Talán ez az egyetlen módja annak, hogy a mai zűrzavaros időkben tudjunk boldogulni. A szöveget átszövi a spanyol szellemiség, az érzelmekre való nyitottság. Mostanában sokat említem Almodóvart, mert ebben a műben is van abszurditás, szenvedély, de a közönség a szereplők kínlódásain keresztül a humort is meglelheti. Mondhatni kontraeffektust vált ki pont amiatt, hogy magunkra ismerhetünk. Almodóvarnál ez remekül kifejezésre jut – mondta lapunknak a rendező, és szólt a szokatlan játszóhelyről is.
– A nézők az előadás részei lesznek, mintha meglesnék a szereplők magánéletét. A színészek filmszerűen játszhatnak, kisebb gesztusokkal, egy-egy pillantással, suttogással, amelyek nagyszínpadon nem lennének észrevehetőek. Ebben van varázslat, a színészeknek is érdekes változás, hogy ezúttal a kevesebb néha több elvet követhetik. Az ilyen fajta színház, az ún. site-specific theatre nem idegen számomra. Többször készítettem előadásokat szokatlan játszóhelyeken, például raktárban, folyosón vagy bányában. A lényege mindig az, hogy a helyszín dramaturgiailag legyen megindokolva. Sokat gondolkodtunk azon, hogy ezt az előadást hol kellene játszani, melyik a legmegfelelőbb helyszín. A Klein House mellett azért döntöttünk, mert bentről látjuk, hogy mi zajlik az utcán, akik pedig kint sétálnak, bekukkantanak az ablakokon. A városi élet beszűrődik a Klein House-ba és fordítva. Ez kiválóan illik az előadáshoz. A szereplők ugyanis nem csupán egy belső térhez, hanem a városhoz is tartoznak, valójában Madridhoz, de a mi esetünkben Szabadkához – fejtette ki a rendező.
Körmöci Petronellát megkérdeztük:
– Nekem szinte csak a Herminával van jelenetem. Már régebben beleszerettünk ebbe a szövegbe, először a regényváltozatába, de nagyon izgalmas az, ahogyan Gyarmati Kata mondhatni ránk szabva megírta. A darab szövege úgy aktuális, hogy közben nem érint napi aktualitásokat, de reagál a jelenünkre. Két negyvenes éveiben járó barátnő életének bizonyos szegmenseivel foglalkozik, hol tart az életük, hogyan jutottak idáig és ezt hogyan dolgozzák fel. Fontos a férfiszereplő is, habár Csaba több szerepet is eljátszik. Ez az előadás máshol is játszható, akár színpadon is – hallottuk Petronellától.
