Péntek este és szombat délután egy nem szokványos színházi produkciót hoz tető alá az újvidéki színházi gárda Lénárd vezénylete mellett. Az utópia eszméjét öltöztetik fel a berlini kabaré kosztümjébe. Az egyedi darabot a következő színházi évadban műsorra tűzik. A fiatal rendezővel a formabontó előadásról és a csapatmunkáról beszélgettünk.
Minek nevezhetjük a darabot?
Ez nem egy klasszikus értelemben vett drámaszöveg, hanem egy posztdramatikus színházi darab, tehát nem drámai szövegű és nem cselekményközpontú.
n Hogyan jön képbe a kabaré?
Nem akartunk a párizsi kabaré mintájára alkotni, sokkal inkább a berlini kabarét vettük alapul, amely sokkal társadalomtudatosabb és közelebb áll a színházhoz. Igyekeztünk ironikus társadalomkritikát megfogalmazni. A kilenc színész eljátssza, hogy Újvidék a legideálisabb város, hogy csak itt érdemes élni, s persze közben kiszüremlik a sorok közül a nyers valóság.
Hogyan jött a világra ez a különleges gyermek?
Gyarmati Katával már tavaly nyár óta szerettünk volna létrehozni egy kabarét, de csak abban voltunk biztosak, hogy a témája Újvidék lesz. Sokáig nem tudtuk, hogy mi legyen a tartalma, majd március tájékán egyeztünk meg abban, hogy csináljunk utópiát. Megkértük a csapatot (a színészeket és az asszisztenst, Ferenc Jutkát), hogy írjanak fogalmazásokat a számukra ideális Újvidékről. Mindannyian alaposan elrugaszkodtunk a valóságtól és szabadjára engedtük a képzeletünket. Például egy elképzelt Újvidéken, ahol minden nagyszerűen működik és tökéletes a közbiztonság, ott nincs szükség rendőrségre. Ezeket a szövegeket Gyarmati Kata dramaturg kiválogatta, átfésülte, majd összeraktunk belőle egy szövegkönyvet, miközben Verditől a csárdásig mindenféle zenét beválogattunk.
Szóval arra törekedtetek, hogy a közönség jót szórakozzon?
Persze, de ennél többről van szó. Nem gondolom azt, hogy a színháznak a puszta szórakoztatás lenne a célja.
Akkor hogyan fogalmaznád meg a mű üzenetét?
Nem hiszek abban a művészi üzenetben, amely egy mondatban kifejezhető. Egy kedvenc írómat, Alain Robbe-Grillet francia írót és filmrendezőt egyszer megkérdezték, hogy mit akar mondani az éppen akkor megjelent regényével. Azt felelte, hogy ha egy mondatban meg tudná fogalmazni, akkor nyilván nem írt volna meg egy egész regényt, hanem csak azt az egy mondatot. Nálam is hasonló a helyzet, ha egy mondattal meg tudnám válaszolni, hogy mit szeretnék üzenni, akkor azt az egy mondatot hajtogatnák a színészek.
Rendezőként nehéz dolgod volt levezényelni a darabot?
A színház egy összművészeti produktum, csapatmunka. A szövegnek egy nagyon erős formát és irányvonalat kellett adni, amelyhez a színészek egytől egyig remek érzékkel járulnak hozzá, és Kata is kiváló segítséget nyújtott. A sikeres munkához az is hozzájárult, hogy Kata és én igen gyakran ugyanazt vagy nagyon hasonlót gondolunk a színházról. Ezek rendkívül fontos tényezők a közös munkánkban. A rendezés mint olyan, sohasem egyéni dolog, sok más emberrel együtt lehetséges alkotni. S itt nem csak a színészekre és Katára gondolok, hanem a kosztümtervezőre, a technikusokra és a többi munkatársra. Itt van például Figura Terézia, aki amellett, hogy játszik a darabban, össze is válogatta és be is tanította a zenéket. De Klemm Dávid is kivette a részét az alkotói folyamatból, hiszen a korrepetálás mellett zongorán is játszik a darabban.
Neusatzer Cabaret
Rendező: Lénárd Róbert
Szereplők: Banka Lívia, Crnkovity Gabriella, Ferenc Ágota, Figura Terézia, Gombos Dániel, Giricz Attila, Huszta Dániel, Mészáros Árpád, Szilágyi Ágota
Zenei munkatárs: Figura Terézia
Korrepetítor: Klemm Dávid
A rendező munkatársa: Ferenc Judit
Kosztüm: Bicskei Anikó
Fény: Majoros Róbert
Hang: Lukács Attila
Dramaturg: Gyarmati Kata
A bemutatók időpontjai:
Május 16, péntek 19:00
Május 17, szombat 16:00
