Vajdaságban színes, réteges, munkát, szívet és lelket belefektető színjátszás működik

Vasárnap este díjkiosztóval zárult Nagykikindán a XXVIII. Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozója. Az előadásokat mindennap a Brestyánszki Boros Rozi, Magyar Zsófia és dr. Lőrinc Tímea alkotta zsűri értékelte.

A díjak kiosztása előtt a szervezők köszöntötték az egybegyűlteket. Elsőként Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke a VMMSZ és a VMMI nevében felszólalva, egyebek mellett az elmúlt tíz nap üzenetét igyekezett  szavakba önteni.
– Egymondatos válaszokba szeretném ezt foglalni, olyanokba, amelyek egy üzenőfal cetlijére írva is megállnák a helyüket. Mit jelentett számodra az idei találkozó, az idei seregszemle? Melyik pillanatát viszed magaddal? Melyik pillanatát rejted el jó mélyre, vagy egy olyan biztos helyre, hogy bármikor elővehesd, hogy megmosolyogtasson, felvillanyozzon, erőt adjon, inspirációt, hogy tovább lendítsen, hogy a példát jelentse, hogy büszkeséggel töltsön el, hogy az Értelmező Szótár szócikke helyett ez az emlék legyen az alázat és a hűség és játék igaz és közös jelentéstartománya. Egymondatos, egy mondatba sűrített válasz egyszavasok, egysorosok. Ízlelgessünk belőle néhányat, vagy ugyanazt különböző variációkban: Egységben az erő! Az erő az egységben van. Az erő egység. Egység az erő. Kinek nagy-, kinek kis e-vel. Számunkra biztosan nagy betűvel értendő. Végtelen hála nektek, Egység Művelődési Egyesület – mondta Sutus Áron.

A házigazdák nevében Tóth Ramóna, az Egység Művelődési Egyesület elnöke szólalt fel.
– Az elmúlt tíz nap mély nyomokat hagyott bennem, ugyanis idén beleshettem a kulisszák mögé, kicsit másképpen, mint eddig soha. Egy fantasztikus csapatot sikerült kialakítanunk és a fantasztikus közönség, aki elismerően fogadta a munkánkat és az amatőr színjátszók előadásait. Mert a csapatok, akik hozzánk érkeztek, reményeink szerint elégedetten térhettek haza, mert fantasztikus előadásokat élvezhettünk, és újra szembesülhettünk az amatőrök kitartó erejével. Büszke és hálás vagyok –  hangsúlyozta az egyesület elnöke.

A zsűri nevében dr. Lőrinc Tímea foglalta össze az elmúlt napok történéseit.
– Az idei program nagyon színvonalas előadásokat tartalmazott. Erősnek bizonyult a mezőny és nehéz volt a döntés is. Színvonalas  produkciók, hiteles színészi alakítások és jó rendezői szemek jellemezték ezt a néhány napot. Minden előadásnak megvolt a maga erőssége: a nagykikindai társulat jó szövegválasztása, a produkció letisztultsága, a palicsi Emily szókimondósága, maisága, vagánysága, az újvidéki A Pál utcai fiúk fiatalos energiája, lendülete és az előadás zeneisége. A magyarkanizsai Gondolat–Jel Társulat szövegértelmezése és annak színrevitele, a topolyai kopasz énekesnő tökéletesen kitalált és kivitelezett abszurd világa, a nagybecskereki Lili bárónő szélsőséges és jól megjelenített szerepeinek humora, a temerini Portugál életszerűsége, a folytonos ingázás a tragédia és a humor között, a zentai KEX rávilágítása a társadalmat érintő problémákra, a szajáni csoport vígjátékának önfeledtsége, a csonoplyai csoport megalakulásának és a fesztiválon történő részvétel csodája, a tóbai Szegény Fehérvári, aki székes Fehérvári, de nem Székesfehérvári hihetetlenül erős humora, a kupuszinai Sárga csikó szakmai profizmusa, a Palicsi Színjátszó Grund ifjabb csoportjának erőteljes csoportos színpadi jelenléte, és végül Bezdán söntéspultjának szívbemarkoló keserédessége. Én ezekkel az élményekkel és benyomásokkal távozom az idei találkozóról, és ezek a dolgok bizonyítják azt, hogy itt, Vajdaságban színes, réteges, munkát, szívet és lelket belefektető színjátszás működik.  

A gálát követően az érdeklődők és a megjelent vendégek a Zentai Magyar Kamaraszínház vendégjátékát tekinthették meg, az Anton Pavlovics Csehov és a Kiss Csaba szövege alapján készült De mi lett a nővel? című előadást, Dévai Zoltán rendezésében.

Közöny és keserédes komédia

Pénteken a XXVIII. Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján két előadást tekinthetett meg a közönség. Elsőként, a kora délutáni órákban a Palics Magyar Művelődési Egyesület Színjátszó Grundja mutatkozott be. A társulat Friedrich Dürrenmatt Pillanatkép egy bolygóról műve alapján készült, azonos című produkcióját adta elő, Kalmár Zsuzsa rendezésében.
– Mi a Grundban hosszútávú munkát folytatunk a gyerekekkel, és számomra az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy az előadásban szereplő tizenhat fiatal fele szeptemberben csatlakozott hozzánk. A műsorunkban egyébként egy olyan témát dolgoztunk fel, amit nagyon fontos az ő generációjuknak megérteni, átlátni: egyrészt az emberek egymás iránti közönyét, másrészt pedig azt, hogy az emberek egymás iránti szeretete hogyan vesz ki. Hogyan tudjuk úgy végignézni a legtragikusabb eseményeket, hogy azok semmilyen érzést nem váltanak ki belőlünk? A célunk az volt, hogy elmondjuk, hogy ha ilyen közönnyel élünk, akkor az lehet a vége, hogy egy olyan káoszba süllyedünk, egy olyan egymás marcangolásba, ami után már nem leszünk méltók a Homo Sapiens névre – közölte a rendező.

A zárónap záróakkordját a Bezdáni Helyi Művelődési Közösség Dr. Pfaff Mihály Színjátszó Csoportja helyezte el az idei Szemlén. A társulat Hámori István Péter Legfőbb támaszunk, a söntéspult című keserédes komédiáját mutatta be, Foki István rendezésében.
– Azelőtt mindig zenés bohózatokat játszottunk, de megfogyatkoztunk mi is, mint a többiek is. Ezért fordultam a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséghez tavaly, hogy segítsenek a darab kiválasztásában. Az ő ajánlatuk volt az, hogy próbáljak mentort találni, és ekkor ismerkedtünk meg Góli Kornéliával, aki elvállalta a feladatot. Három alkalommal segített, és nélküle nem jött volna össze ez a nehéz, keserédes komédia. Nagyon megörültünk akkor, amikor egy a bácsalmási vendégszereplésünk után megkeresett bennünket az interneten keresztül Hámori István Péter, kortárs író, akivel azóta is kapcsolatban vagyunk, és szerintem most is szurkol Budapestről – mesélte Foki István.