Lapunk is naponta cikkezett március első napjaiban arról, amikor Bódi László, becenevén Cipő, a Republic zenekar frontembere kómába esett, majd 11-én elhalálozott. Boros Lajos műsorvezető azonban már az első mondatával tételezte a hétfői Cipő-emlékkoncerten: ide nem gyászolni jöttünk az énekes-zeneszerzőt, hanem ünnepelni. A fiesta majdem négy órát tartott, volt itt sztárvendég, fölvételek az énekesről, tánc, móka és kacagás.
A mínusz egyedik nap a Szigeten hagyományosan a hazai közönségről szól, őket próbálja megszólítani a Nagyszínpad programja. Ennek a show-nak általában egy magyarországi, szélesebb tömeget moccantó popsztár a főszereplője – tavaly előtt például Geszti Péter volt, aki több formációban is föllépett aznap, tavaly pedig a Csík zenekar szállította a minőségi népzenei motívumokat. Idén a fennen citált szomorú haláleset miatt a nap programja adta magát: Bódi Lászlót ünnepelte a Bocskor–Boros páros műsorvezetésével a magyar pop- és rockszcéna. Délutánra a Nagyszínpad előtti tér megtelt elszánt Cipő-fetisisztákkal.
A Republic zenekarral végigjárhattuk a frontember kedvenc dalait (így került be például az Omega Léna című slágere Keresztes Ildikó előadásában), azokat a nótákat, amelyeket másoknak írt (Halász Judit egy gyermekdallal, Koncz Zsuzsa pedig az Ég és föld között című slágerrel lépett a deszkákra), valamint a banda által játszott megaslágereket. Itt volt Gerendás Péter, a United egy mixet szállított, az Első Emelet bálnát röptetett, ByeAlex (mily ironikus) a Még, kedvesem című dalt játszotta. A Compact Disco, a Bikini, a legendás Müller Péter Sziámi, a Hooligans, a Pál Utcai Fiúk, a Magna Cum Laude, Bródy János, Fenyő Miklós és Charlie – mind a szuperkoncert fényét emelték, akárcsak a banda új énekese, a kilencvenes évek kétslágeres sztárja, Sipos F. Tamás. A Szállj el, kismadár ütemeire lakodalmas vonatozás alakult ki a tömeg hátsó soraiban, a koncertet pedig egy nagy közös éneklés, a 67-es út című ballada kórusverziója zárta, amelyet lényegében elnyomott Cipő fölvételről megszólaló hangja. A rendezvény struktúráját egyébként a legjobb esetben is lazának és szétszórtnak értelmeztük: hatalmas szünetekkel, nosztalgikus-akadozó műsorvezetéssel dolgozott, a művészek sorrendjét pedig mintha egy lottógömb segítségével határozták volna meg.
A keddi, vagyis a nulladik nap a Quimby és a Muzsikás együttes nevében telt el. Utóbbi a Világzenei Nagyszínpadon ünnepelte negyvenedik születésnapját. Ami a Quimby villámfesztiválját illeti, már a Sziget főbejárata után felfigyelhet a belépő a betonra festett hatalmas kártyalapokra és fehér nyuszikra. Ez már Csodaország, Magyarország egyik legpotensebb bandájának magánfesztiválja. Nem csupán koncert volt ez: cirkusz, akrobatika, látványszínház, irodalom, bábszínház, világzene, vetítés, tánc – s megannyi más. Énekkórusok, gyerekprogramok, cirkuszi akrobaták, tűzzsonglőrök, utcaszínház, flamingó-krokett a Vörös Királynővel és sor került az ország legnagyobb teázására is. Az esti koncert előtt slam-poéták, utána pedig külföldi kedvencek húzták a talp alá valót: a Firewater, az Urban Voodoo Machine, Big John és a Vienna Soul Society. A Party Arénában a Fine Cut Bodies, Deniz Koyu és a Bingo Players kevertek. A csúcs természetesen a Quimby zenekar eget rengető koncertje volt, amelyen nemcsak a kivándorlásról szerezhettünk beható blues-információkat, de megerősíthettük tudásunkat, mit is zúgnak D-molban a kabócák, kicsoda a Fekete Lamúr, és hogy mi az androidő. Azt továbbra sem értettük meg, mi múlik pontosan – de ez legyen a legnagyobb baj ezen a minőségi, rezesbandás őrületen, amelyen hazai és külföldi látogató egyaránt kergülten táncol.
Ma, vagyis szerdán esedékes a huszonegyedik Sziget első igazi, teljes értékű napja, amelyen máris elképesztő dömping alakul ki: itt lesz a Skunk Anansie, a Die Arzte, Nick Cave, aki újra a Bad Seedszel lép föl, a Csík Zenekar, a Dubioza Kolektiv, az Everything Everything, a Flogging Molly. A magyar zenei színteret a Colorstar, a Compact Disco, a The Moog, a Žagar, a Neo és a The Carbonfools képviseli.
