Cudar időket élünk: orosz rulett, amcsi póker, blöff hátán blöff! Komolyan fontolóra kell venni atata tanácsát, aki az utóbbi időben azt szokta mondogatni: „Viselkedj okosan: játszd meg a hüjét!” Zerencsére a héten valamelyest mérséklődött a piszok meleg, és egy kissé elviselhetőbbé vált az időjárás. Láttam asszonyságokat esernyővel sétálni, miközben uopste nem esett az eső! Biztos nosztalgiáztak. A zidőjósok sajnos megest azzal fenyegetőznek, hogy a jövő hétvégén jön az újabb trópusi hőhullám. Aminek nem nagyon örülök. Annak viszont cefetül megörültem, hogy Zerbia menti meg a zupergazdag Európát! Mégpedig azzal, hogy élni kíván a lítium nyújtotta lehetőséggel.
– Uopste nem értem, Tegyula – dünnyöge az öreglány –, hogy ha annyira kell az elektromos járművekbe az a fránya lítium, és abból olyan sok pénzt lehet keresni, ahogyan azt felénk újabban nap mint nap elismétlik, akkor a zokos németek miért nem élnek ezzel a zuper lehetőséggel?!
– Azért, Tematild – magyaráza a fater –, mert a gazdag országok megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy még potenciálisan se veszélyeztessék a környezetüket.
– Én azt hallottam, hogy uopste nem szennyez a lítiumbányászat – veté fel az éppen betoppanó Zacsek zomzéd.
– Újabban egyes lapok abban versenyeznek, ki nyugtatja meg jobban a közvéleményt – taglala amama –, azt írják, hogy a projektummal a zélet a Jadar-völgyben uopste nem fog megváltozni.
– Ezt már olyan sokat ismételgetik – vakará a fejét az öreg –, hogy jó szokásomhoz híven kezdek gyanakodni.
– Én is úgy vagyok vele – elmélkede a Zacsek –, hogy a tiszta energiáért azért valakinek a piszkos munkát is el kell végezni.
– A sajtóakcióra nyilván azért van szükség – fejté ki a muter –, mert bizonyos közvélemény-kutatás szerint állítólag a lakosság többsége a lítium kiaknázása ellen van.
– A napokban találkoztam a hírrel, hogy akár harminc helyszínről is szedhetik a fehér aranyat – újságola atata. – A héten még a parlamenti ülés is jobbára a lítiumról szólt. A képviselők úgy egymásnak estek, hogy öröm volt őket nézni meg hallgatni!
– Az lenne a slusszpoén, ha a tisztelt ház alatt is rábukkannának az értékes kincsre! – képzelege a Zacsek. – Abban az esetben mekkora marketingforrás lenne zerb politikusokkal reklámozni a lítiumbatériákat!
– A Jadar-völgyről beszélünk, fiúk – emlékeztete az öreglány, derékbe törve a két atyafi trollkodását.
– Úgy tűnik, mindenki politikai pontokat akar szerezni a lítiumon: ki így, ki úgy – állapítá meg a fater. – A lítium még a zellenzéket is ismét összehozta!
– Engem most már a politikai szócsatákon túl konkrét szakmai tények érdekelnének – zsörtölőde a Zacsek.
– Úgy tudni, hogy a lítium előállításához rengeteg víz kell – közlé amama.
– Az interneten talált adat szerint – ismerteté az öreg –, egy tonna lítium kibányászásához 500 ezer gallon, avagy kb. 2,273 millió liter víz szükséges, vagyis egy kilóhoz 2273 liter víz kell.
– No de honnan lesz az a tengernyi víz?! – hüledeze a Zacsek. – Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy a vizet a jövő legnagyobb hiánycikkének vizionálják a zokosok.
– Sok helyen már most az – fűzé hozzá a muter. – Tudjuk, mennyibe kerül a víz, ha nincs! Remélem azért a felhasznált vizet utána legalább megtisztítják.
– Ezt nem tudom – csóválá a fejét atata –, csak annyit tudok biztosan, hogy a becskerekieknek több mint húsz év alatt nem tudtak biztosítani tiszta ivóvizet!
– Ez sokat elárul az itteni szakemberekről és politikusokról – sóhajta az öreglány.
– Zerencsére a kínai LingLong gumigyár azt ígéri, hogy miután majd beindítja a termelést, megtisztított szennyvizet enged majd a Bégába – próbála kissé feldobni a hangulatot a Zacsek, és az elhangzottak kapcsán elmesséle egy filozofikus viccet.
Megkérdezték a lálót, hogy mi az a víz, mire ő a következőt válaszolta:
– Víz az, amiben fürdünk, amivel megitatjuk a jószágot, ami az égből esik a szántóföldre, az asszonyok azzal tisztítják a szennyest, egyesek a fogukat mossák vele… és azt beszélik, olyanok is akadnak, akik isszák!
– Hallottátok?! Ámerikában elmarad A nagypapák viadala című zappanopera – váltá témát a fater. – Merthogy a regnáló főseriff, a Bájden Dzsó kiszállt a versenyből.
– Biztos végre belátta, azzal, hogy folyton csetlik-botlik, nem sok esélye van az elnöki poszt megtartására – konstatála amama.
– Főleg azok után, hogy a Trampli az ellene elkövetett merénylet után áldozati szerepével még inkább hódít – egészíté ki a Zacsek.
– Aligha hiszem, hogy a Dzsó egyedül jött rá erre az elhatározásra – spekulála az öreg –, inkább az történhetett, hogy a demokrata pártfinanszírozók bekeményítettek: ha nem lesz elnökjelöltcsere, elzárják a pénzcsapokat!
– Bárhogyan is történt, a Bájden nagy államférfiként vonul be a történelembe, mert a köz érdekét saját hiúsága elé helyzete – értékele a muter.
– Igaza van, zomzédasszony – bólogata a Zacsek –, vannak olyan kicsi politikusok, akik semmi szín alatt sem szánnák rá magukat hasonló lépésre.
– Úgy tudni, hogy majd egy csajszi áll ki a Tramplival szemben – zenge be atata. – Ő lehet az Egyesült Államok első női halljakendje.
– A legesélyesebb a jelöltségre a jelenlegi elnökhelyettes, a Harrisz Kamala – nyugtáza az öreglány.
– A közvélemény-kutatások szerint a Trampli hat százalékponttal vezetett a Bájden előtt – részletezé a Zacsek –, amit az újabb adatok szerint a Kamalának egy hét alatt sikerült ledolgoznia, és most fej-fej mellett haladnak a lehetséges ellenfelek.
– A Kamalának pontosan százegy napja van arra, hogy felkészüljön Trampli legyőzésére – összegeze a fater.
– Ez a sok adok-kapok, ami manapság a politikusok között zajlik, engem már egy kicsit kezd fárasztani – vallá be amama. – Olyasféle híreket szeretnék olvasni, mint amilyet nemrég a litván külügyminisztérium tett közzé az Ikszen: a minisztérium „munkába állított” egy fekete macskát, akire az udvarban bukkantak. Annak ellenére, hogy a külügyis szerint nincs egerük, a Rango névre hallgató kiscica a minisztérium hivatali macskájának számít!
– A sok diplomáciai jópofáskodás mellé biztos jól jön egy őszinte lény, aki nem játssza meg folyton magát – élcelőde a Zacsek. – No meg biztos kissé visszaadja az életkedvedet, ha a karót nyelt tárgyalópartnered után megsimogatod a kis haszontalan szőrmókot.
– Lehet, hogy ezért szeretem én is cicával az ölemben nézni a sportközvetítéseket? – töprenge az öreg. – Mert a dorombolása megnyugtat, amikor gyengén teljesít az, akinek éppen zurkolok.
– Cicákkal vagy nélkülük, két héten keresztül ismét élvezheted a sportversenyeket – fintoroga a muter –, merthogy nyakunkon az olimpiai játékok.
– Megannyi sportoló érkezett az elmúlt időszakban Párizsba – jegyzé meg a Zacsek.
– Ahogy elnéztem a hét folyamán készült felvételeket, úgy tűnik, hogy a sok résztvevő érkezése ellenére még mindig több a rendőr a francia fővárosban, mint a sportoló – szögezé le atata, és elmonda egy viccet.
Móricka és az apukája az olimpiát nézik, épp a futóverseny kezdődik.
– Apa, igaz, hogy csak az első három kap díjat?
– Igen, Móricka.
– Akkor a többi miért fut?
Pistike, vízpárti cicarajongó
