Az orvostudomány először 2007-ben egy svéd férfinál, az akkor 42 éves Roger Tullgrennél diagnosztizálta létező betegségként a metálfüggőséget. A férfi úgy rajong a metálzenéért, hogy képtelen egy normális, teljes munkaidejű állást vállalni, mert valami mindig közbejön: hol egy koncertre kell elmenni, hol muszáj zenét hallgatnia. Az acélszívhez meg bőrruha és hosszú haj illik, és az nem mindig tetszik a HR-eseknek – írja az index.hu.
Tullgren maga is tudta, hogy a zene- és koncertfüggősége milyen hátrányokkal jár, nem beszélve a hosszú, fekete haj és a tetoválások riasztó hatásáról. 10 éven át próbált változtatni a helyzetén. Három pszichológushoz is elment, de a szakemberek csak mostanra diagnosztizálták hátrányos helyzetűként.
A pszichológusok végül pecsétes papírt is kiállítottak Tullgren mentális állapotáról; ebben leírták, hogy a férfi csakugyan metálfüggő, de emiatt nem diszkriminálhatják. Most van munkája: részmunkaidős mosogatóként dolgozik egy hassleholmi étteremben, és a hátrányos helyzetűeknek járó juttatásokat is kap. A hírek szerint Tullgren főnöke beleegyezett, hogy elegedi a koncertekre, hagyja, hogy a metálos egyenruháját viselje munka közben, és azt sem bánja, ha közben zenét hallgat.
Aláírtam egy nyomtatványt, amin az áll: „Roger kényszert érez rá, hogy megmutassa a heavy metál oldalát. Ez nehéz helyzetbe hozza őt a munkaerőpiacon. Emiatt extra pénzügyi segítségre szorul.” Most már elmehetek egy állásinterjúra a rendes ruháimban, és csak oda kell adnom a papírt az interjúztatónak – mondta Tullgren, aki egyébként 300 koncertet látogat meg évente.
