A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia professzora, Pálúr János és tanítványai szólaltatták meg szerdán a szabadkai Szent Teréz-székesegyházban levő Angster József által épített műemlékorgonát. A közönséget Paskó Csaba atya, a szabadkai Zeneiskola egyházzenei tanszakának tanára köszöntötte. A műsort Pálúr János indította, aki francia barokk szvitet adott elő öt tételben, majd pedig improvizációkat is hallhattunk, a Mennybemenetel és a Pünkösd dallamaira. Pálúr János már több ízben lépett fel Szabadkán:
– Megközelítőleg tíz évvel ezelőtt ismerkedtem meg Paskó atyával, és ez a barátság tartósnak bizonyul. Azóta többször jöttem Szabadkára, de először történt meg, hogy a tanítványaimmal improvizációs koncertet adtunk. Az improvizálás érdekessége és jelentősége, hogy ez a műfaj az orgonára jellemző leginkább. A klasszikus zenében nem igazán mondhatnék más hangszert, amely a mai módon élő hagyományápolással műveli az improvizáció műfaját. Az improvizáció egészen a barokk korig visszanyúlva, mindennapjait képezte az orgonakultúrának. Annyira, hogy az a francia barokk szvit, amivel improvizatív kezdtem a hangversenyt, alig vált el abban a korban a megírt művektől. Nagyon hasonlítottak egymásra a megírt darabok és az improvizációk. Ezt szeretném visszahozni, közben fejleszteni a tanítványaim képességét, hogy legyen tapasztalatuk. Nem kell megspórolni az ilyen éles helyzetet, amikor is mindenki egyenként koncerthelyzetbe kerül. Ajánlatos felvételeket is készíteni, amelyekről a tanítványok utólag elemezhetik, hogy mire gondoltak, mit éreztek, amikor hozzáfogtak egy improvizációhoz, és ez mit eredményezett. Nagyon tanulságos, mindenképpen érdemes improvizációval foglalkozni, a műfaj igazi nyertese pedig a közönség, hiszen élesben születnek meg a dallamok. A magyar nagy zenekultúrában legutóbb Liszt és Dohnányi improvizált, majd pedig szinte kiveszett ez a műfaj. Úgy gondolom, hogy szép feladatot vállaltunk, és hálás vagyok Paskó atyának, amiért ebben társ volt – mondta Pálúr János.
Az est folyamán a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia növendékei, Blake Hargreaves, Gedai Ágoston, Igali Csanád, Schallinger-Foidl Artúr és Vizi Dávid léptek fel.
Schallinger-Foidl Artúr elmesélte lapunknak, hogy mi vonzotta az orgonához:
– Gyerekkoromban már megszerettem. Templomban hallottam elég gyakran, érdekesnek találtam a hangzását, a különböző hangszínek, a mély és magas hangok felkeltették a fantáziámat. Kezdetben zongorán tanultam, azután lehetőség nyílt az orgonára is. Az improvizáció kötelező tantárgy az orgonistáknak. Tavaly már jártam Szabadkán, akkor húsvéti témában játszottunk megírt darabot. A mostani koncerten megadott témákra improvizáltunk, de amikor ezt magamtól teszem, próbálgatom a hangszíneket, és azok gondolatokat ébresztenek bennem. Az improvizáció mindenképpen egy jó tapasztalat, akárcsak történelmi hangszereket megismerni – fejtette ki Schallinger-Foidl Artúr.
A többi fellépőtől eltérően Igali Csanád egyházzenei szakon tanul, és elsősorban blueszongorista, de részt vesz az improvizációs órákon is:
– Ez egy viszonylag új világ számomra, de nagyon inspirál az orgona. Ez az első alkalom, hogy koncertszerűen improvizálok. Elindítom a hangokat, az kivált bennem valamit, és létrejön egyfajta összefonódás, mintha kölcsönösen hatna egymásra az előadó és a zene – mondta Igali Csanád.
