Május és június a hangversenyek időszaka a szabadkai zeneiskolában. Az intézet koncertterme szinte mindennap foglalt: bemutatkoznak az egyes tanszakok, nyilvános órát tartanak növendékeikkel a hangszeres tanárok, vendégszerepelnek a testvériskolák diákjai stb. A minap zajlott le a zongoristák országos szemléje, a Pianissimo 2016, amelynek ugyancsak a zeneiskola adott otthont. És akkor még nem szóltunk a zenekar vendégszerepléseiről, az iskolakórus és a legjobb diákok különböző versenyeken való részvételéről. Szinte lehetetlen valamennyi tevékenységet felsorolni. Május utolsó napján került sor egy dalestre, erről szól ez a beszámoló.
Ezen a hangversenyen két énekest hallottunk, Mészáros Brigittát, a szabadkai zeneiskola utolsó éves növendékét, és Nemanja Nikolićot, aki a belgrádi Stanković zeneiskola végzős tanulója. Műsorukon Cesti, Vivaldi, Massenet, Richard Strauss, Mendelssohn-Bartholdi, Csajkovszkij, Rachmaninov, Glinka, Prebanda, Kovačević, Obradors, Saint-Saëns, Ravel, Puccini és Mozart egy-egy szerzeménye szerepelt. A gazdag műsor azáltal vált még változatosabbá, hogy az előadók minden második szám után egymást váltogatták.
Elsőként Mészáros Brigitta, Tamara Marković tanítványa lépett színpadra. Brigitta jó alakú, kedves teremtés, aki jól mutatott ízléses szabású, földig érő, meggypiros ruhájában. Széles mosolyával sem fukarkodott: minden énekszám után elővillantotta ragyogóan fehér fogsorát. A négy évszázadot átölelő repertoárján keresztül megismerhettük énekesi erényeit: a széles hangterjedelmet, a világos dikciót, a zongorát fölényesen túlharsogó érces hangját. Itt-ott egy picit mintha bizonytalan lett volna az intonálása, és a vibrátó sem volt mindig a legideálisabb, ami legjobban a Gianni Schicchiből előadott népszerű áriában tűnt fel. (Egy ilyen sokat hallható mű esetében fenn áll a veszélye annak, hogy a hallgató a világhírű énekesek interpretálásával a fülében válik akaratlanul is szigorú kritikussá.)
Az est másik szólistája, Nemanja Nikolić, Ljubica Buba Živković növendéke. Ő is egy jó megjelenésű, szép szál fiatalember, aki jól mozog a színpadon. De jól is énekel. Az ő hangja is jól betöltötte a termet, ügyesen adagolta a dinamikát, a legfinomabb pianissimótól a legharsányabb fortissimóig. Egyedül azt tapasztaltuk, hogy kissé az orrán keresztül énekel. A francia szövegű dalok esetében ez fel sem tűnt, de egyébként zavarólag hatott. Massenet Elégia című dalát a csellisták gyakran játsszák, most énekelve is hallhattuk. Az igazi meglepetést Saint-Saëns Haláltánc című kompozíciója okozta, amelyet eddig kizárólag mint zenekari művet ismertük. Ezúttal ének-zongorás változatával is megismerkedhettünk. Megszólaltatása igen komoly feladatot jelent mind a szólistának, mind pedig kísérőjének. Nemanja előadása teljesen meggyőző volt, benne egy jól képzett, kitűnő hanganyaggal és kifogástalan hangtechnikával rendelkező énekest ismertünk meg.
Az est zárószáma egy közös produkció volt, Mozart La ci darem la mano kezdetű duettje a Don Giovanniból. A zongoránál a fiatal Bíró Viola ült. A többi énekszámot Máté Krisztina, illetve Slađana Gajić kísérte úgyszólván kifogástalanul.
Mindent összegezve két érett hangú, jól iskolázott fiatal énekest láttunk, hallottunk, akiknek biztosan megörülnek, bármelyik zeneművészeti főiskola ajtaján kopogtatnak is. Brigitta esetében ez a hangverseny diplomavizsga is volt egyben. Nem tudom, hányast kapott a vizsgáztató bizottságtól – remélem, ötöst –, én neki is, belgrádi kollégájának is kitűnő osztályzatot adok.
