Zsúfolt nézőtér előtt tartotta meg pénteken évadnyitó hangversenyét a szabadkai Electe. Az újvidéki zeneakadémia tanárai: Kinka Rita (zongora), Lévai Aksin Laura (fuvola) és Marko Josifoski (hegedű) voltak a fellépők, három kamaraművet adtak elő.
A műsor első száma Bach g-moll szonátája volt, ezt követte Bohuslav Martinů és Nino Rota ugyancsak a fuvola, hegedű és zongora összetételű együttesre írt egy-egy kompozíciója. Az utóbbi két zeneszerző a 20. században élt és alkotott, s az ő műveik minden bizonnyal most hangzottak el Szabadkán először. Különösen nagy érdeklődéssel vártuk a műsor utolsó számát, amelynek komponistája filmzeneszerzőként él a köztudatban, hiszen ő írta a zenét számos nagy sikerű filmhez (Édes élet, 8 és ½, A keresztapa, Rómeó és Júlia stb.). Művészeink mindhárom művet remekül adták elő, játszva győztek le minden technikai akadályt, és a közönség sűrű tapsokkal reagált a pazar produkciókra.
A kitűnő művészek játékában keresve sem lehetne hibát találni. Amibe bele lehet kötni, az a három hangszer között tapasztalt erősségbeli aránytalanság, ami különösen Bach művében hatott zavarólag. A hegedű túl halk volt, a zongora pedig túl erős. Ehhez a műhöz talán fel sem kellett volna nyitni a hangversenyzongora fedelét, hiszen a szólama eredetileg a csendes szavú csembalóra íródott. A hegedűs pedig nyugodtan játszhatott volna bátrabban, hiszen a fuvola már eleve egy nagyobb hangú hangszer, s a kompozíció azt kívánta volna, hogy ők ketten egyforma intenzitással uralják a mezőnyt, s inkább a billentyűs hangszer, jelen esetben a zongora vonuljon háttérbe – de semmiképp sem a hegedű. Ez az aránytalanság, bár továbbra is jelen volt némileg, a másik két mű esetében már nem zavart annyira.
A fülbemászónak egyáltalán nem mondható modern műveknek is – nyilván a szuggesztív interpretálásnak köszönhetően – akkora volt a sikerük, hogy a publikum a tételek közben sem tudta visszafogni lelkesedését – és minduntalan buzgón tapsolt. A szűnni nem akaró tapsorkánt a műsor végén a művészek egy szerenáddal (bizonyos Mel Bonis romantikus hangulatú művével) köszönték meg.
A különben mindig kifogástalan munkát végző szervezők a hangverseny kezdete előtt a koncertterem – pontosabban szólva a városháza tanácstermének – előcsarnokában alaposan megvárakoztatták a közönséget, az előadóművészek pedig szemmel láthatóan sokat szenvedtek a rossz megvilágítás miatt. Ha pedig lett volna műsorfüzetünk, akkor talán a tételek közötti fölösleges tapsok is elmaradtak volna. A megvárakoztatás miatt az Electe elnöke elnézést kért, és az eddigieknél is gazdagabb hangversenyévadot helyezett kilátásba, a polgármester pedig további hathatós anyagi segítséget ígért, és sok sikert kívánt szezonnyitó köszöntőjében a koncertszervező egyesületnek.
Úgy legyen!
