Magyar nóták dzsesszfeldolgozásban, rockbalett, vezető operaszerepek, musical, zenepedagógia és még sorolhatnánk, hogy mi mindennel foglalkozik Vitkay Kucsera Ágota művésznő. A fiatalok képzését a személyes karrierje elé helyezve fáradhatatlanul dolgozik és alkot a zene tágas dimenziójában.
Hogyan kezdődött a zenepedagógiai karrierje?
– Az Újvidéki Zeneakadémián zeneelmélet és szolfézs szakon fejeztem a tanulmányaimat, később pedig magánéneket tanultam, amelyből megszereztem a magiszteri fokozatot. Az Isidor Bajić középfokú zeneiskolában dolgoztam tíz-egynéhány évig, ahol magánéneket adtam elő. Később a Művészeti Akadémián felkínálták, hogy elméleti és dráma szakon oktassak. Gondoltam, érdekes lenne kipróbálni, hogy milyen lehet dráma szakon színészekkel dolgozni, így alakult ki az első szerelmem, aminél a mai napig is kitartok. Megfigyeltem, hogy nagyon sok diákom beteg hangszállal jelenik meg az órákon. Folyamatosan küldtem őket a szakorvoshoz, de nem hallgattak rám, ezért elvittem őket kivizsgálásra. Az orvos javasolta, hogy az általam kifejlesztett hanggyakorlatokkal próbáljunk meg segíteni a diákok hangszálain. A gyakorlatok sikeresnek bizonyultak és a tapasztalatokat papírra vetve megszületett a doktorátusom. A doktori munkámat a hangszálak működéséről írtam, amely multidiszciplináris mű, mivel orvosi és zeneművészeti szempontból is megközelíti a témakört. A munkámban a hangszálak betegségeivel foglalkoztam behatóbban, megfigyeltem azokat az operaénekeseket és színészeket, akik profi módon használják a hangjukat. A hangszálak működését és betegségeit, illetve azok megelőzésének módjait részletesen bemutatom a diákjaimnak. Az énekesnek ugyanúgy karban kell tartania a hangszalagját mint a sportolóknak az izmait.
Beszéljen egy kicsit az énekesi karrierjéről.
– Klasszikus operaénekesnek készültem és soha nem gondoltam, hogy egy napon zenepedagógiával fogok foglalkozni. Számos klasszikus zenei koncert van mögöttem. Nagyon sokat szerepeltem külföldön, gyakran felléptem Újvidéken és Belgrádban. Többek között Giuseppe Verdi Rigolettójában a női főszerepet, Gioacchino Rossini Sevillai borbélyában Rosina szerepét, ifj. Johann Strauss Denevérjében Adél szerepét énekeltem. Mindeközben éreztem, hogy valami hiányzik, valami pluszra van szükségem. Egy alkalommal az egyik rendező észrevette, hogy jól mozgok a színpadon és megkérdezte, hogy akarok-e vele dolgozni, így kipróbáltam magam a mozgásszínpadon. Éreztem, hogy mennyire felszabadul a hangom, amikor együtt van a mozgással és egyre beljebb hatoltam a musical világába. Időközben felléptem egy rockbalettban, énekeltem Balaševićtyel is, magyar nótákat adtam elő dzsesszfeldolgozásban, egyszóval ami ének, azt mind kipróbáltam.
Hol dolgozik jelenleg?
– A fő munkahelyem az Újvidéki Művészeti Akadémián van, Belgrádban az Alfa magánegyetemen szintén hangképzést tanítok, az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban is hangképzést adok elő a színészeknek, valamint az újvidéki Ifjúsági Színházban tanítok. A munka mellett olyan produkciókat is megszervezek, amelyekben én is fellépek. A komolyzenétől kezdve a magyar nótákon keresztül a dzsesszátdolgozásokig minden műfajban énekelek.
Hogyan sikerül összehangolni szerteágazó munkatevékenységeit a mindennapi életben?
– Nem esik nehezemre, csak jó szervezés kell és minden megy magától. Nagyon szeretek egyetemistákkal és hivatásos színészekkel dolgozni. Nem egyszer előfordul, hogy az újvidéki Ifjúsági Színházban a volt diákjaimmal dolgozom együtt. Sokféle társulatban megfordulok, ahol más és más problémákkal szembesülök. Mostanra a személyes karrierem háttérbe szorult és diákjaim kerültek az első helyre, de ezt csöppet sem bánom, hiszen amikor velük dolgozom, akkor magamon is dolgozom. Emellett továbbra is szervezem a koncerteket és továbbra is fellépek. Nagy élvezetemet lelem a diákjaim fejlődésében és leírhatatlan örömet szerez számomra amikor látom, hogy milyen szépen haladnak. Arra biztatom őket, hogy próbálják ki magukat más és más műfajban. Minden évben május végén a vizsgákat úgy szervezem számukra, hogy nyilvánosan felléptetem őket. Más az, amikor szépen felöltözve kiállnak a közönség elé, és ha hibáznak, muszáj tovább folytatniuk. Amióta bevezettem ezt a fajta vizsgáztatást, minden alkalommal telt házas produkcióink vannak. Azon vagyok, hogy minél többször kipróbálják magukat. Különféle műfajokban szerepelve a diákjaim nagyon sokszor fellépnek az újvidéki kávézókban. A közönséget is oktatni kell. Ha valaki nem jár színházba az nem jelenti azt, hogy nem szereti a színházat, csupán meg kell mutatni neki.
Milyen tervei, céljai vannak?
– Amikor elkezdem dolgozni, akkor nálunk egész más volt a hangképzés. Az Újvidéki Színházon kívül most sincs musicalszínház és az a célom, hogy Újvidéken a tehetséges diákok számára megalapítsunk egy musicaltagozatot. Sajnálom, hogy sokaknak el kell menniük Belgrádba továbbtanulni, hiszen itt is lenne hely a számukra, csak lehetőséget kell számukra biztosítani. Nálunk elég nehéz színésznek lenni, egyik nap drámában, másik nap musicalben kell játszani. Ez nagy megterhelés lehet a hangszálaknak is, hiszen a musicalben szélesebb hangterjedelemben kell énekelni. Nagyon szeretném elérni azt, hogy ha nekem nem volt megadatva a lehetőség, hogy musicalszakot végezzek, akkor legalább a ma tehetséges fiataljainak legyen hol.
Az édesanyja ünnepelt művésznő, van-e köze hozzá, hogy ön is zenei pályára lépett?
– Olyan környezetben nőttem fel, ahol a nagymamám zongorázott, dédnagyapám orgonázott és zeneszerző volt, édesanyám pedig az egykori Jugoszláviában az első operaénekes, primadonna volt. Művészcsaládban természetes és magától értetődő folyamat megszeretni a zenét. A legszebb élményeim az édesanyámmal való közös fellépéseim Párizsban, Ausztriában, Görögországban és más helyeken. A mai napig leülök édesanyámmal a zongorához, mindketten zongorázunk és énekelünk.
