Impozáns volt már maga a látvány is. Kétszáz fiatal énekes és zenész népesítette be az újvidéki zsinagóga dobogóját és kétoldalt a karzat pódium feletti részét. Az ünnepi hangulatot emelte a nagyszámú közönség jelenléte is. Sok év után kizárólag vajdasági szerzők művei szerepeltek műsoron. Negyvenéves fennállását ünnepelte a Vajdasági Zeneszerzők Egyesülete.
Hogyan is kezdődött?
Az első írásos adatot a Magyar Szó közölte 1969-ben, jóval a hivatalos megalakulás előtt. Király Ernő nyilatkozta, hogy keveset játsszák a vajdasági zeneszerzők műveit és keveset írnak az itteni zenei alkotókról. Megemlítette azt is, hogy a helyzet javítása érdekében a szerbiai egyesület vajdasági tagjai egy önálló szervezet létrehozásán fáradoznak. Az alapítók több összejövetel után 1971-ben meg is indították a beiktatási eljárást, kidolgozták az alapszabályzatot és meghozták a szükséges dokumentumokat. Egy idő után megérkezett a hatósági jóváhagyás, de az alakuló közgyűlésre csak 1973. május 30-án került sor. A tagok az akkor már nemzetközi hírű zeneszerzőt, Rudolf Bručit választották elnöknek. Mozgalmas évek következtek. A jugoszláviai gyakorlat szerint akkoriban a köztársasági zeneszerző-egyesületek tagságát kizárólag az úgynevezett komolyzenei alkotók, valamint a szintén ezzel a műfajjal foglalkozó zenetudósok és zenekritikusok képezték. Újdonságnak számított, hogy az újonnan alapított vajdasági egyesületben a dzsesszt, a könnyűzenét és a népzenét művészi szinten ápoló komponisták és kutatók is helyet kaptak. A sokoldalú tevékenység keretében, a szerzői jogok védelme mellett jelentős anyagi támogatással ösztönözte a szervezet az új művek komponálását. Számos kottakiadvány látott napvilágot, továbbá az Újvidéki Rádióval karöltve hanglemezek jelentek meg, amelyeknek ma már fontos zenetörténeti értéke van. Az egyesület egyenrangú tagja volt a Jugoszláviai Zeneszerzők Szövetségének, elnökségében és bizottságaiban a vajdasági képviselők fontos szerepet vállaltak.
Ez az élénk tevékenység a mostohább történelmi események kezdetéig tartott. A kilencvenes években a fő cél az egyesület fenntartása volt és
egy-egy időnkénti projektumon kívül nemigen történt figyelemre méltóbb esemény. Most a négy évtizedes fennállás alkalmából, első sorban a jelenlegi elnök, Jovan Adamov kitartó szervező munkájának eredményeként újra felélénkült a munka. A nagyszabású ünnepi hangverseny a jelek szerint ennek a reneszánsznak csupán a kezdetét jelenti. Kilátásban van ugyanis a működést lehetővé tevő egyesületi helységek biztosítása a város részéről. El lehet majd intézni az adminisztratív teendőket, megtartani az összejöveteleket, elhelyezni a kotta- és lemeztárat, létrehozni a több értékes okiratot tartalmazó archívumot. És ha a tervek valóra válnak, az egyesület szervezésében a jövőben folytatódik a vajdasági zeneszerzők alkotásait bemutató koncertek rendezése.
A valamikori tagság több eminens tagja sajnos már nincs az élők sorában. De szerencsés körülmény, hogy Rudolf Bruči, Király Ernő, Anton Eberst, Krombholz Károly, Ivan Kovač, Stanislav Preprek, Nikola Petin, Sava Vukosavljev, Stevan Radosavljević, Hartig Tibor, Josip Lorbek és a többiek úttörő munkáját elismert középnemzedék folytatta, és hogy időközben a Művészeti Akadémiának köszönhetően kialakult egy rendkívül tehetséges fiatal zeneszerző és zenetudós gárda. Az egykori tíz kezdeményezőt felölelő egyesületnek ma mintegy hetven tagja van. Többségük itthon tevékenykedik, a külföldön működő neves zeneszerzőink pedig tiszteletbeli tagként kötődnek a tömörüléshez.
A jubileumi hangversenyen, tekintettel az alkalomra, az első időszakban tevékenykedő tagok művei kerültek bemutatásra. A válogatásba, persze, nem kerülhetett bele minden figyelemre méltó zenemű, de ha sikerül folytatni a koncertek tervezett szervezését, ezt a hiányt is pótolni kívánja a vezetőség. Ezúttal Zoran Mulić opusából hangzottak el balettjeinek (A válogatós lány és Az örökös vőlegény) tetszetős részletei, valamint két hatásos egyházi kórusműve, amelyeket roma szövegre komponált. Király Ernő szerzeményei közül a népzenei ihletésű Narcissus-szvit bájos részletét hallottuk vonószenekari változatban. Jó benyomást keltettek továbbá Stevan Divjaković hagyományos stílusban komponált Valdimir és Kosara című operájának dallamos részletei. A koncert egyik legsikerültebb műsorszáma a mesteri hangszereléséről híres Rudolf Bruči gazdagon árnyalt Harmadik szimfóniájának zárótétele volt. Az énekkar Nikola Petin szerzeményei közül a vegyeskarra írt Szerenádot tűzte műsorára, a fiatal nemzedéket pedig Aleksandra Stepanović képviselte Pero Zubac és Dositej Obradović szövegeire komponált kantátájának két ötletesen megírt részletével. Végül a hangverseny Miroslav Štatkić Ötödik szimfóniájának A nap című sűrűn hangszerelt, dinamikus tételével zárult.
Külön elismerést érdemel Tamara Petijević meggyőző karmesteri teljesítménye. Alaposan felkészítette a nagy létszámú ének-zenekari együttest, amelyet a hangversenyen mindvégig rátermetten, finoman árnyalt zenei érzékkel vezetett. Irányításával képességei legjavát nyújtotta az Orfelin zenei testület kórusa, szimfonikus zenekara és az Isidor Bajić zenei szakiskola énekkara. A koncert sikeréhez a magánénekesek, Danijela Jovanović, Jelena Končar, Saša Petrović és Ivan Nikolić, valamint Milan Novaković színész igen jó közreműködése járult hozzá.
