A szabadkai Szent Teréz-székesegyház ismét egy igen rangos, színvonalas hangverseny színhelye volt a hétvégén. A Vajdasági Pax Romana szervezésében a budapesti Szent Efrém Férfikar látogatott el Szabadkára, és a legújabban megjelent lemezük anyagát mutatták be hatalmas sikerrel. Érdemes ennek az egyházzenei együttesnek rövid, de szépen ívelő karrierjét is felvázolni, megfigyelni. Az együttest Bubnó Tamás alakította meg 2002-ben. A karvezető Kárpátalján folytatott kutatásokat egyházzenei doktorátusához, melynek témája A magyarországi és a Kárpátok-vidéki görög katolikus dallamok eredete és variánsai volt. Itt bukkant rá egy ismeretlen kéziratra, Boksay János (1874–1940) kárpátaljai görög katolikus pap-zeneszerző férfikarra komponált Aranyszájú Szent János-liturgiájára. A kórust tehát alapvetően azzal a céllal hozta létre, hogy megszólaltassa a felfedezett művet. Az újonnan megalakult 15 fős együttest rendszeresen meghívták, hogy görög katolikus liturgiákon teljesítsen szolgálatot, nevük az egyik első nagy bizánci himnuszköltőt, Szír Szent Efrémet (306-373) idézi, akit már életében a ,,Szentlélek hárfája” névvel illettek. A férfikar nemzetközi karrierje 2006-ban átütő sikerrel vette kezdetét: a Hajnówka Nemzetközi Ortodox Egyházzenei Fesztiválon (Lengyelország) megnyerték a professzionális kamarakórus kategóriát. Először fordult elő a rangos fesztivál 25 éves történetében, hogy nem szláv kórus vitte el az első díjat. Az elmúlt öt évben a Szent Efrém Férfikar koncertezett Berlin, Bécs, Buenos Aires, Montevideo, Moszkva, Szentpétervár, Párizs, Pozsony, Róma és Varsó jelentős hangversenytermeiben és templomaiban. Turnéztak Cseh-, Lengyel-, Németországban, Ausztriában, Szlovákiában és Szerbiában is. Nagy hírű fesztiválokra kérték föl őket vendégszereplésre. Az együttes fő célja továbbra is a bizánci rítusú egyházzene autentikus megszólaltatása. 10 éves fennállásukat a Byzantine Mosaics II CD kiadásával, amit a hétvégén itt Szabadkán is bemutattak. A jubileumot az Orientale lumen (Kelet világossága) című nagyszabású koncertsorozattal és ünnepelték, melynek a Szent István-bazilika adott otthont, s amelyben sztárvendégeik többek között Sebestyén Márta és a világhírű orosz operaénekes, Jevgenyij Nesterenko voltak. Idén többször fellépnek a Budapesti Fesztiválzenekar vendégeként: Bartók-műsorokban énekelnek, s a nagy magyar komponista férfikarainak összkiadását is tervezik – további bizánci rítusú liturgikus lemezek elkészítése mellett.
Pár napja A szerb egyházi művészet Magyarországon címmel nyílt kiállítás Brüsszelben, a Balassi Intézetben. A magyar nagykövetség kulturális szolgálatának szervezésében 39 szentképet és istentiszteleti tárgyakat mutatnak be. Az ünnepélyes megnyitót a Szent Efrém Férfikar tette teljessé. Bratislav Petković szerb kultuszminiszter elmondta: „A megnyitóhoz sokat hozzátett ez a csodálatos magyar kórus, amely a mi egyházi zenénket énekelte: Kornelije Stanković és Mokranjac műveit. Hihetetlen hatást keltettek.”
Bubno Tamással és az együttes tagjaival már a megalakulás óta tartom a kapcsolatot, figyelem ezt a szédületes sikersorozatot és felfelé ívelést. Az együttest legutóbb 2007-ben hívtam meg Szabadkára, amikor a Barátok templomában énekeltek. A kórus tagjai, alig néhány kivételével, rendszeres szólistái és kisegítői voltak a Pro Musica Kamarakórusnak is, amikor arról volt szó, hogy fontos hangverseny, ősbemutató, első bemutató, oratórikus mű vagy éppen lemezfelvételünk volt. Az együttes tagjai profi, fél profi énekesek, akik életüket a muzsikának szentelték. Istenem, hány ilyen nagyszerű együttese van Magyarországnak?! Amatőrnek számító, hiszen nem ebből élő, zeneszerető és mégis sok-sok professzionális együttest megszégyenítő szinten szólaltatnak meg műveket. A hangképzésen, a tökéletes intonáción túl ezeknek az együtteseknek van egy plusz jellemzője, hogy szívből énekelnek. Sokan talán legyintenek és mint ahogy Istenben sem, úgy igazán ebben sem hisznek. Az együttes vezetője, a kórus tagjai és magam is merem állítani, hogy a sikereik titka ebben van.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a lelkesedés, a Kodály Zoltán által lefektetett alapos zeni képzésen túl, fontos Magyarország hihetetlen nyitottsága a más kultúrák iránt. Meglepő, hogy Magyarországon egy katolikus, protestáns ország felvállalja, támogatja egy olyan együttes munkáját, amely főleg az ortodox, bizánci egyházzenei kultúrát tűzte ki magának céljául. Tudom, ez csak nekem furcsa, aki Szerbiában magyar, katolikus egyházzenész vagyok. Nálunk mára már a Pro Musica Kamarakórusra sem, de igazából a Filharmóniára, a székesegyházi koncertsorozatra sem jut pénz. Vagy ha igen, akkor olyan tessék-lássék módon, ami még arra sem elegendő, hogy a fénymásolást kifizessük.
Az idén 20 éves Vajdasági Pax Romana, keresztény értelmiségiek civil szervezetének szervezésében lesznek még fontos zenei események, hangversenyek is. Április 21-én ismét felcsendül Szabadkán Pergolsei Stabat Mater című oratórikus műve. November 11-én a Szegedi Szimfonikus Zenekar elhozza és megszólaltatja W. A. Mozart Requiemjét, amit még én vezényeltem utoljára 2006-ban itt Szabadkán. Magyarországi barátainknak, németországi támogatóinknak köszönve megvalósul az a szándékunk, hogy itt Szabadkán is lehessen színvonalas egyházi muzsikát hallani.
