Előfordul a kishegyesi Domboson, hogy a közönség visszatapsol egy előadót, de nem sűrűn. Ahhoz viszont, hogy kétszer is visszatapsoljanak valakit, már nagyon jónak kell lenni. A Buda Folk Band az volt. A kishegyesi Dombos udvarban lévő kisszínpad, a mögötte lévő löszfal és erdő sajátos hangulatot kölcsönzött az etnojazz koncertnek, igaz, időnként félő volt, hogy a fák között kószáló gyerkőcök némelyike bepottyan a zenekar közé. Ez nem történt meg, a Buda Folk Band viszont bepottyant a közönség szívébe. Az együttes, saját definíciója szerint, „világi” népzenét játszik, meggyőződésük szerint ugyanis a magyar népzene már magában világzene. Népzenei értelmezésükbe más zenei műfajokból is kölcsönöznek, és nem mindig a népzenében előforduló hangszereket használnak, pl. Domboson is fültanúi lehettünk egy vad tangóharmonika-szólónak vagy egy nehezen behangolható tambura csodálatos megszólalásának.
Nem volt könnyű dolga a Buda Folk Band után színpadra lépő Balogh Kálmán Triónak és a Karaván Famíliának. Ez az együttes vagy inkább két együttműködő együttes nem egy tájegység, hanem az egész európai cigányság zenei örökségére építi zenei világát. Balogh Kálmán cimbalomművész a hangszeres cigányzenei irányzatokat dolgozta fel mesteri szinten, míg a Karaván Família ugyanezt tette a vokális cigányzenei hagyományokkal. E kettő találkozásából jött létre egy sajátos produkció, ami az erős konkurencia ellenére is elnyerte a dombosi közönség tetszését.