Bolyos Miklós neve bizonyára nem ismeretlen a népzenét kedvelők és a népi hagyományokat ápolók körében, de az Újvidéki Rádió hallgatói is rendszeresen hallhatják őt, hiszen évek óta a közszolgálati médiaház zenei szerkesztőjeként tevékenykedik. Péterrévén nagy hagyománya van a tamburamuzsikának, a helyi tamburásokkal Bolyos Miklós foglalkozik. A tamburaoktatót és a vezetésével tevékenykedő péterrévei tamburazenekarokat Bodor Anikó-díjjal tüntették ki az önnön népzenei hagyaték példaértékű visszatanításáért, megőrzéséért, a tamburazene igaz szolgálatáért. A rangos elismerést vasárnap este adták át Palicson a XXXI. Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok nyitórendezvényén.
– Örültem, amikor megtudtam, hogy én vagyok a díjazott, hiszen tényleg nagyon sok munkát fektettünk abba Péterrévén, hogy ennyi gyerek és felnőtt tamburázzon. Ezzel a díjjal hat-hét éves munkánkat ismerték el, de a péterrévei tamburázás gyökerei sokkal régebbre nyúlnak vissza. A motivációt soha nem szabad veszni hagyni, de szerintem a legfontosabb a törődés, tehát a rendszeres próbák, a készülés fesztiválokra, rendezvényekre, a gyerekek problémáinak meghallgatása. Ezek a feladatok mind-mind a csoportvezetéssel járnak együtt. A produkciót is össze kell hozni, és amikor fellépés van, úgy kell kiállni a színpadra, hogy látszódjon a befektetett munka. A végzettségem alapján pedagógus vagyok, igaz, nem konkrétan tamburaoktató, de azt tanultam, hogy hogyan tanítsak. Valójában pontosan tíz évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban tamburazenével foglalkozni Maradékon, ahol újraélesztettük az ottani művelődési egyesület dalkörét, és tamburazenekart alapítottunk. Most már több okból nem muzsikálok velük, de örömmel látom, hogy ez a csoport azóta is aktív. Ugyanígy 2018-ban Temerinben is közös egyesületi akarattal alapítottak tamburazenekart a már meglévő, jól működő férfikórus mellé. Velük is három szép évet töltöttem el. Számos helyen jártunk, ezt a koronavírus-járvány és a vele járó megpróbáltatások szakították félbe, illetve családi okok miatt sem hozhattuk már össze. Ez a zenekar is aktív azóta. Tavaly Szenttamáson működtem közre egy tamburazenekar megalapításában, oda még visszajárok, de ők is jól boldogulnak nélkülem. Az emberi kapcsolatok erősek, mindig számíthatunk egymásra. Emellett megszállottja vagyok maguknak a hangszereknek, a nagyra becsült tamburakészítők vajdasági magyarok voltak – mesélte Bolyos Miklós.
A zenepedagógus elmondása szerint több vajdasági településen is nagy hangsúlyt fektetnek a tamburamuzsikára, ezeken a településeken aktívan működnek zenekarok. Péterrévén már az 1940-es években is léteztek tamburaegyüttesek, ezt fényképes dokumentumok bizonyítják. Az 1983–1984-es tanévben Rózsa Rozália zenetanárnő és Lévai László tanár úr megalapította az iskolai tamburazenekart, amely húsz évig működött. A gyerekek abban az időben klasszikus zenét tanultak tamburán muzsikálni. Bolyos Miklós is tagja volt ennek a zenekarnak diákként.
– A mi vajdasági létünkkel ez együtt jár, és a hallgatóság mindig nyílt szívvel fogadja a muzsikánkat, ezt a sajátunknak érezzük. Péterrévén a Dr. Kiss Imre Művelődési Kör keretében jelenleg négy tamburaegyüttes működik, a zenekaroknak hetente kétszer tartok próbát. Vannak óvodások, alsósok, felsősök és középiskolások. Öten járnak a zeneoviba, ők éppen az idén indultak első osztályba. Ez is volt a célom, hogy már egészen kicsi korban megismerjék a tamburamuzsikát. Nekik már van kikre felnézniük, és hasznos, hogy e közeghez tartoznak. A Ciripelő zenekar tagjai alsósok, van néhány felsős is, aki ebben muzsikál, tehát tulajdonképpen az alsósok és a felsősök között vannak átfedések. A Kistücsök zenekar 15 tagot számlál, ők felsősök. A Pengetős bandával kezdtük annak idején, ők most már középiskolások, vagy azt is befejezték. Ők már egyedül muzsikálnak bálokban, menyasszonykikérés alkalmával, velük most már össze kell hangolnunk egy-egy fellépést, hiszen aktívan muzsikálnak máshol is. Van még két, felnőttekből álló csoport. Az egyik csoport tagjait, akik tulajdonképpen régi tamburások, hosszas győzködés után sikerült rábeszélnem arra, hogy vegyék elő újra a hangszereiket. Emellett jómagam is tagja vagyok a péterrévei Tisza tamburazenekarnak, velük teljesen más úton járunk. Szórakoztató zenét is játszunk, nem csupán népzenét. Azt vallom, hogy a tamburazene nem csak a népi keretek között képzelhető el, ezért játszunk klasszikus, modern és tánczenét. A népzene falubeli örökségünk – mondta Miklós.
Nyitókép: Bolyos Miklós tamburaoktató Bodor Anikó-díjban részesült (Molnár Edvárd felvétele)
