Csikós Krisztina
A szabadkai Pro Musica Kamarakórus tavaly ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Az elmúlt időszakban a kar összetétele átalakult, és megalakult a Pro Musica Kamarakórus női együttese. Nemrég a Városháza dísztermében mutatkoztak be egy hangverseny keretében. Az új összetételű kórusról és a további tervekről Csikós Krisztinával, a Pro Musica Kamarakórus művészeti vezetőjével és karnagyával beszélgettünk.
Hogyan került kapcsolatba a Pro Musica Kamarakórussal? Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
– Először középiskolás koromban hallottam a Pro Musica Kamarakórusról. Akkor még nem jártam oda énekesként sem. Égető Gabriella alapította és vezette a kórust. A pécsi tanulmányaim után, 2004-ben visszakerültem Szabadkára. Ekkor Paskó Csaba atyával közösen foglalkoztunk a kórussal. Ő volt a karnagy, én pedig a segédkarnagy. Később megkért arra, hogy vegyem át a kórus vezetését, így 2012 februárjában én lettem a Pro Musica Kamarakórus művészeti vezetője.
Ez alatt az idő alatt milyen műsorokat sikerült megvalósítaniuk, és milyen díjakkal gazdagodott a kórus?
– Nem mentünk versenyekre, bár többször is meghívást kaptunk. Igyekeztünk Szabadkán és Vajdaság más településein részt venni az eseményeken – ünnepségeken, megnyitókon, kiállításokon énekelni. Évi két alkalommal egész estét betöltő hangversennyel léptünk fel, általában júniusban és az év végén. Vendégkórusokkal is együttműködtünk, főleg magyarországi kórusokkal, amelyektől meghívást kaptunk.
Tavaly ünnepelték a kórus ötvenéves jubileumát. Hogyan készültek erre az eseményre?
– Nagy lendülettel készültünk. Volt egy olyan ötletünk, hogy a jubileumi koncerten a nagy múltú kórus repertoárjából a legnépszerűbb dalokat szólaltatjuk meg. Ez meg is történt. A koncert második felében Conrad Paul Wusching Missa Brevis című művét adtuk elő. Ennek a műnek az a kuriózuma, hogy annak idején Szabadkán volt az ősbemutatója.
Azóta a Pro Musica női együttessé alakult át. Jelenleg hányan vannak és milyen korosztályokból kerülnek ki a tagok?
– Nagy erőkkel készültünk a jubileumra, viszont mindez nem volt zökkenőmentes. Évekre visszanyúló probléma, hogy nagyon kevés férfit tudtunk bevonni a kóruséneklésbe. Ezt úgy kell elképzelni, hogy vannak, akiknek ez a hobbijuk. Kevés férfihang volt a kórusban, és nagy fejtörést okozott, hogy honnan hívjunk kisegítőket. Ekkor fordult meg a fejemben, hogy az ötvenéves jubileum kapcsán tartott hangverseny után új irányba vigyük a kórust. Így alakult meg 2019 februárjában a Pro Musica Kamarakórus női együttese. Februárban 17 tagunk volt az első próbán. A régi kórusból is volt néhány tagunk, a Szabadkai Zeneiskola tanári karából. Sikerült más iskolákból is elhívni a pedagógusokat. Vannak egyetemista és zeneiskolás tagjaink is. A legutóbbi hangversenyen 21 tagot számlált a kórus. Azóta még három taggal gyarapodtunk.
Milyen dolgozni az új összetételű kórussal?
– Jó, mivel a próbáink nagyon gördülékenyek. Heti egy alkalommal, szerdánként fél héttől nyolcig–negyed kilencig tart a próba. Viszonylag dinamikus. Négy–öt vagy hat művet is előveszünk, szólampróbázunk, összepróbáljuk, hallgatjuk. Időközben egy kicsit viccelődünk. A tagok mindannyian jól énekelnek, és rendszeresen járnak a próbákra. Könnyű velük dolgozni.
Lesz-e toborzó a jövő év elején?
– Aki szeretne hozzánk csatlakozni, bármikor felkereshet engem, akár Facebookon is. Nem feltétel a kottaolvasás, de jó, ha alapszinten tud tájékozódni a kottában.
Mik a további terveik?
– A múlt heti koncertünk a bemutatkozó hangversenyünk volt. Úgy válogattuk össze a műveket, hogy a kórusmuzsika minden műfajából adjunk egy kis ízelítőt. Voltak egyházi és világi szerzemények egyaránt. Decemberben egy kicsit könnyedebb hangvételű karácsonyi dalokkal készülünk majd. Nem koncerten, de valahol meg fognak szólalni ezek a karácsonyi dalok. A következő évre vonatkozóan gondolkodtam két projektumon. Az egyik a népzenei ihletésű kórusművekből – magyar és más népek zenéjéből álló műsor lenne. Ezt a Szabadkai Zeneiskola népzene szakos diákjainak és tanárainak közreműködésével valósítanánk meg. Az év második felében egy kicsit könnyedebb hangvételű, jazzes dalokat adnánk elő. Még a jövő zenéje, hogy a klasszikus repertoár mellett milyen zenével fogjuk várni a közönséget.
Nyitókép: Csikós Krisztina
