A számítástechnika fejlődésével felgyorsult körülöttünk a világ, az információ fénysebesen áramlik, az igények is e sebességhez igazodnak, többnyire csak erős impulzusok váltanak ki katartikus befogadói élményt a művészet bármely területén. Az irodalomban is változások tapasztalhatók, melyek a gyermekirodalmat fokozottan érintik. Az érzelmes, borzongató vámpírtörténetek, a fantasztikus képességekkel bíró hősök vagy például a Harry Potter-sorozat csodáktól, varázslattól és mitikus lényektől hemzsegő világa erősen befolyásolja a mai gyermek- és ifjúsági irodalomhoz fűződő olvasói elvárásokat. Háttérbe szorul a kidolgozott jellemrajzok, a míves szövegmegmunkálás, a precíz leírások iránti igény, pergő, lebilincselő, adrenalin-serkentő történetsodorra vágynak az olvasók. E jelenség elemzőinek zöme nem kongatna vészharangot, véleményük szerint az olvasás mozzanata a lényeg, hogy a fiatalok megtanuljanak, megszokjanak olvasni, a tudatos olvasóvá nevelés már a következő lépcsőfok, a pedagógusok és szülők felelőssége. Ehhez a könyvkiadóknak és irodalmároknak kell partnerül szegődniük, a kis olvasók kezébe olyan könyveket adva, amelyek hozzájuk szólnak. Nyelvezetükben, témáikban, külalakjukban is igazodnak elvárásaikhoz. A lektűr mezsgyéjén innen és az erkölcsnemesítésen túl. Szórakoztatva-nevelve.
A Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülésének képviselői több szakmai fórumon is hangsúlyozták már, meg kell újulnia a magyar gyermekkönyveknek és meg kell változnia a gyermekirodalommal kapcsolatos nézeteknek, elvárásoknak ahhoz, hogy az országhatárokon kívül is piacképes kiadványokkal lehessen fellépni. A könyves szakemberek elemzései szerint az utóbbi tíz év alatt sokat javult a magyar gyermekkönyvek minősége, és bár a magyar nyelvterületen megjelenő könyvek alig tíz százaléka gyerekkönyv, egyre nagyobb hányaduk a szövegre és az illusztrációra egyaránt adó, minőségi munka, és megállja a helyét az európai könyvpiacon. Mindebben lényeges szerepe van az illusztrátorok, szerkesztők, írók sokéves törekvésének, hogy megkíséreljenek szakítani a több évtizede dívó édeskés sablonvilággal, helyette a művészet és design hangsúlyosabb alkalmazásával, valamint hangvétel-, nyelvezet- és koncepcióváltással újszerű, innovatív, piacképes kiadványokkal keltenék fel az olvasók érdeklődését.
Az egyesülésbe tömörülő kiadók képviselői az összefogásban látják a legegyszerűbb módját annak, hogy képviseljék érdekeiket, és elérjék: felpezsdüljön és színvonalasabbá váljon a magyar gyermekkönyvpiac, hogy a gyerekkönyvekhez való hozzáállás és a gyerekirodalomról való gondolkodás Magyarországon is „felnőtté váljon”, és hogy minél több jó gyerekkönyv születhessen. Hangsúlyozzák, fontos, hogy a gyerekirodalomhoz kapcsolódó szakemberekkel kölcsönösségen alapuló együttműködést alakítsanak ki, hogy a minőségi kiadványok eljuthassanak a célközönséghez: gyerekekhez, szülőkhöz, pedagógusokhoz, könyvtárosokhoz, így közös erővel igyekezzenek elérni, hogy a gyermekekből művészetértő, a művészetet és olvasást szerető felnőtt váljék.
Az alábbiakban olyan ifjúsági és gyermekkötetekről esik szó, amelyekkel szerzők és kiadók különböző műfajokban igyekeztek a fentebb vázolt törekvéseknek megfelelni.
ERDŐS VIRÁG: PIMPÁRÉ ÉS VAKVARJÚCSKA
Erdős Virág a kortárs magyar irodalom sokoldalú művelője, hisz nemcsak „felnőttversek”, hanem gyermekversek terén is figyelemre méltó alkotásokat jegyez. A Móra Könyvkiadónál közreadott Pimpáré és Vakvarjúcska című kötete vérbő verses mese, mely a gyermekdrámák formai jegyeit is magán viselve viccesen és játékosan ötvöz mesét, verset, drámát, képzőművészetet. Az alkotás tartalmilag a magyaros mesehagyományokhoz kötődik, király, királyné, hetrefüles királyleány, s hozományvadász kérők hada szerepel benne, ahogyan némi varázslat, antropomorf állatábrázolás, próbatételek, népmesei tanulság is. Mindemellett a szerző kikacsint a huszonegyedik századi magyar miliőbe, társadalmunk jellegzetes embertípusai, világszemlélete is helyet kapott a történetben. Erdős Virág görbe tükröt tart elénk, melyben kapzsiság, kevélység, önhittség, pénzsóvárság tükröződik, olyan jellembéli gyengeségek, melyek korunk átlagemberénél felfedezhetők. A kötet formailag is rendhagyó, rímes versformában hömpölyög százkét oldalon a mese, miközben, mintha mozgóképet figyelnénk, bekúsznak a sorok közé, elé, fölé, mögé a skiccelt, vidám rajzok, hátteret, dinamikus környezetet teremtve a történetnek. Filó Vera bohókás illusztrációi teljes jogú alkotórészei a mesekötetnek, a szövegértést segítve, a leírtak jelentéstartamát bővítve finomhangolják a történetet. A Pimpáré és Vakvarjúcska nyelvezetében is sajátos produkció. Gyermekdalok szövegét idézi, beemelve és mesehőssé téve a csípős csókát és vakvarjúcskát; emellett klasszikusokat idéz meg: József Attila „semmi ága” mesebeli helyszínné válik, sőt a gettók világa is – jellegzetes argójával – árnyaltan ugyan, de megjelenítődik, konfúz, ugyanakkor otthonos közeget teremtve. A mesekönyv leghangsúlyosabb jellemzője azonban mégiscsak a szójátékokra épülő, vitriolos humor, s a vele összefonódó keserédes szarkazmus, mely az Erdős-alkotások mesterjegye.
MAJOROS NÓRA: 3×1 CSALÁD
Mitől lesz mesés egy mesefüzér? A jól kigondolt és kidolgozott szereplőktől, a meséről-mesére gombolyítható történeti száltól, és a megfelelő illesztékektől, amelyek folytatólagossá tesznek egy felszabdalt történetet. A 3×1 család megfelel mindezen követelményeknek. Hatvankét oldalon keresztül úgy vezeti olvasóját, hogy főhőséről, a kilencéves Bruniról, valamint az ő kissé zűrös és népes családjáról apránként adagolja a tudnivalókat, lépésenként enged a hétköznapjaikhoz és kalandos eseteikhez egyre közelebb. A könyvben felvázolt élethelyzet nem egyszerű: adott három család, melyeket egy kétszeresen elvált édesapa köt össze, valamint adott három feleség (régebbi, régi és aktuális) és legalább öt gyermek. Csoda, hogy a kis Bruni ennyi embert három rajzlapra tud csak lerajzolni, nehogy összevesszenek? Majoros Nóra biztos kézzel és mély empátiával alkotta meg kis hőseinek világát, teremtette meg a nagyon is valóságos, Győrhöz kötődő meseközeget, és úgy szerepelteti-beszélteti hús-vér figuráit, hogy pillanatokra magunk is elhisszük, a fedlapok között összekeveredett fantázia és valóság, s a hősei hozzánk hasonlóan élik világukat: oviba járnak, kocsikáznak, hattyúkat szelídítenek, pudingot vacsoráznak, szófogadatlankodnak, krokodiloktól rettegnek és időnként „szihomókushoz” járnak, aki segít rendet rakni, ha az embernek zavar van a fejében. A szerző témaválasztása társadalmi problémaérzékenységéről tanúskodik, az egyre hétköznapibbá váló élethelyzetre: a szétvált, csonka családok életvezetési nehézségeire, az új helyzetből fakadó kérdésekre irányítja a figyelmet, mindezt a válást legnehezebben viselő fél, a gyermek szemszögéből vizsgálva. A naplószerűen elmesélt, gyerekhangra írt történet narrátora a „kibővült nagycsalád”-i állapotban rejlő előnyökre összpontosítva osztja meg velünk hétköznapi kalandjaikat, mintául szolgálva a „hasonló cipőben járó” gyerekeknek. A Móra Könyvkiadó harmadik osztályosoknak ajánlott, könnyen olvasható, nagy betűkkel szedett, színes rajzokkal illusztrált kiadványa olvasni tudó kisdiákoknak ideális, hiszen a rövidke mondatok, a gyerekszáj által megfogalmazott, vicces események bizton lekötik a betűk világában már otthonosan mozgók figyelmét.
LAKATOS ISTVÁN: DOBOZVÁROS
Egy valamire való mai ifjúsági regény olyképpen építkezik, akárcsak a gyerekek által leginkább kedvelt videojátékok. Álomszerű. Egyszerre valósághű és szürreális. Egyszerre kidolgozott és elnagyolt, attól függően, hogy a szemlélő-olvasó szempontjából lényeges részletet ábrázol-e. Egyszerre szórakoztat és izgalomban tart. Lakatos István Dobozváros című ifjúsági regényében mindezt csomagban kapjuk, hisz a szerző mesterien vegyít kalandot, harcot, kihívást. Mindezt már a könyvborítón látható illusztráció is sejteti: játékkockákból épített fantasztikus város, vízimanók, tüzet okádó sárkány és egy teljesen hétköznapi kisfiú látható a cím alatt. Lakatos különleges világa valódi ötvözet, a klasszikus mesehagyományt ültette át fantasztikus közegbe, űrbeli birodalmat hozva létre. A regény hőse, Zalán, kisiskolás, a mai városi léthez kapcsolható tapasztalatokkal, szülőkkel, környezettel. Ő az egyetlen hús-vér szereplő, aki egy furcsa találkozás folytán álomszerű világba keveredik, hihetetlen eseményeket él át, mesebeli lényekkel ismerkedik meg. A rövid fejezetekre tagolt történet olvasóbarát, hagy időt szusszanásra, azonban a lebilincselő cselekmény mielőbbi folytatásra sarkall. Épp ez Lakatos regényének egyik erénye, hogy nem hagy unatkozni, végig fenntartja a feszültséget. Másik erénye a gazdag képi világ. Mivel a szerző képregényrajzolóként is tevékenykedik, nem meglepő, hogy ő maga készítette a Dobozváros rajzait, így az olvasónak olyan érzése támad lapozgatás közben, mintha egy valódi képregény lapjain kalandozna. A parttalan szerzői fantáziának köszönhetően meglepő fordulatokban, meghökkentő szereplőkben bővelkedik a történet. Ahogy felütjük a Magvető Kiadónál megjelent, vaskos Dobozváros fedelét, egy minden részletében megtervezett, teremtett világba csöppenünk, melynek működési elve csak első pillantásra tűnik egyszerűnek. A sci-fi elemekben, ezoterikus utalásokban gazdag történetet bár tíz éven felüli gyerekeknek szánták, a felnőtt olvasók logikáját igénylő összefüggések értelmezéséhez szülői közreműködésre lehet szükség.
GERGELY EDÓ: MONYÓMESÉK
„Nem tudom, milyenek a monyók. Mindig másak, és máshonnan bukkannak elő” – így kezdődnek a kolozsvári szerző, Gergely Edó monyós meséi. Hogy kik is a monyók valójában? Manószerű, aprócska lények, akik épp olyan sokfélék, akár mi, emberek. Vannak köztük bajszosak, göndörödő szempillájúak, szivárványszínű szeműek, zöldek, lilaszőrűek, fejkendősek, mohók, hetrefülesek, süsüfélék, civakodók, magányosak, mordak, szorgosak, kíváncsiak, szerelmesek. Ereszcsatornában, kulcslyukban, ágy alatt, némelyek otthonossá rágott ananászlakban élnek, barátkoznak, teázgatnak, egyesek segítik, mások bosszantják a közelükben élő Vágottszeműket, azaz az embereket. Bár az emberek közelében tanyáznak, rejtekeikből figyelik őket, mégsem értik, azok miért viselkednek időnként furán. Például azt csodálják, hogy a legtöbb ember miért tölti evéssel és szócsépléssel az idejét. „De az emberek télen, nyáron esznek. Vagy beszélnek. Lehet, attól félnek, ha nem jár állandóan a szájuk, beforr” – okoskodnak. Az emberek pénzköltési szokásait sem helyeslik: „S még mire költik ezek a csórék a pénzt? …Kocsira, vonatra, repülőre, mert valamiért azt hiszik, direkt elbújt előlük valahová máshová az, amitől ők boldogok lehetnének” – szögezik le bölcsen, nyugtázva, hogy a Vágottszeműk akkor is szeretnek panaszkodni, ha semmi okuk rá. E csöppnyi szőrmókok a világ dolgairól is gondolkodnak, székelyes, csavaros észjárással fejtik ki véleményüket, miszerint „a világ nem fenékig fűcsúszda és csigabiga és harcos hangya”, viszont nekünk, benne élőknek megadatik változtatni rajta, legalább annyira, hogy jobban érezzük magunkat benne. Gergely Edó apró teremtményei a napfény, a meleg és az éltető eső szerelmesei, úgy vezetnek bennünket történeteken át kézen fogva, hogy közben a manapság veszendőben lévő emberi és természeti értékekre hívják fel a figyelmünket.
A Koinónia Kiadó által közreadott, lebilincselő monyótörténeteket Kürti Andrea részletgazdag, csupaszín és csupaszív rajzai kerekítik egésszé.
