Sok évvel ezelőtt Szolnokon, a Tisza-parton szilvesztereztünk egy nagy társasággal és sok kicsi gyerekkel. Abban az évben Magyarországon Budapest mellett Szolnok volt az a kijelölt vidéki város, ahol a fővárosihoz hasonló, pazar tűzijátékot rendeztek. Társaságunk éjfélkor útra kelt, hogy megnézzük Szolnok központjában a szilveszteri csodát. Amikor már beteltünk a látvánnyal, és jól megfáztunk, visszaindultuk. A parkolóba érve azt láttuk, hogy míg mi átadtuk magunkat a szilveszteri hangulatnak, feltörték az autónkat. Látszott, hogy a tolvajokat valaki vagy valami megzavarhatta, mert a benne lévő, meglehetősen értékes rádiót nem tudták kivenni, de a kesztyűtartóból eltűntek a CD-k, a papírok, sőt még az üléseken hagyott plüssjátékok is. Ez utóbbiak miatt volt a legnagyobb sírás, mert a divatos játékokat szilveszterezésre menet vásároltuk az egyik benzinkúton.
Elmúlt két év. Húsvétra készülődtünk. Az udvar takarítása is hozzátartozik a rendrakáshoz. A gyerekeket kértem meg, söpörjék össze. Egy kicsit később rákérdeztem, hogy állnak a munkával, mire azt válaszolták, végeztek. Kisvártatva kiléptem a verandára, és láttam, a kapun belül éktelenkedik egy fehér műanyag zacskó. Már éppen dorgálni készültem a fiaimat, hogy milyen takarítás ez, de közben odaértem a fehér halomhoz, és földbe gyökerezett a lábam.
A zacskón látszott, hogy jó régi lehet, gyűrött és elhasznált volt. Kinyitottam, és ott volt a Ghymes CD-je, Bach, Mozart meg a többi hanghordozó, a kocsi szervizkönyve meg a többi papír, és a két, szinte vadonatúj Energizer-nyuszi is. Valaki a kerítésen át bedobta a szilveszterkor ellopott holmit. Hiánytalanul megvolt minden.
Hogy ki volt az, aki esetleg egy szemeteskukában rálelt a dolgokra, évekig őrizgette, és elhozta Szabadkára a csomagot, vagy hány kézen ment át Szolnokon a tolvajoknak nem tetsző zsákmány, mire eljutott hozzánk, sohasem fogjuk megtudni. Meg azt sem, hogy miért nem csengetett be az, aki visszahozta az értékében ugyan nem jelentős, de számunkra fontos holmikat.
Köszönöm neki.
