Ahogy az a címben is olvasható, a gyógynövényekről fogunk részletesebben szót ejteni. Pontosabban arról, hogy milyen gyógynövényalapú készítménykategóriákat különböztetünk meg a gyógyszerészetben. Hogy miért fontos ezt tudni laikusként? Az ilyen témák taglalásának fontos fogyasztóvédelmi vonatkozásai vannak.
Ha tudjuk, hogy az általunk vásárolt készítmény milyen gyógyszerek vagy épp nem gyógyszerek csoportjába tartozik, precízebben tudjuk majd elvárásainkat is felállítani az adott termékkel kapcsolatban. De valóban ekkora különbség lehet a gyógynövényalapú, gyógyszertárban kapható termékek között?
Mik is azok a gyógynövények?
A gyógynövények olyan növények (vagy gombák), melyek egészét vagy egy-egy részét, a bennük található hatóanyagok révén, hagyományok vagy az irodalmi adatok alapján, ember- vagy állatgyógyászati felhasználásra szánják. Ebben az esetben fontos tisztázni a gyógyszerészetben használt növényi drog kifejezést is. Bár a média miatt falsul használt kifejezést az emberek ma már minden pszichoaktív, kábítószernek minősülő anyagra használják, eredetileg a farmakognóziában, azaz a gyógynövénytanban a drog kifejezést olyan növényi részek meghatározására használjuk, melyeket gyógyászati célra használunk fel. A marihuána esetében valóban olyan növényi részekkel történik a visszaélés, mely növényi részeket drognak tekinthetjük, de ugyanilyen növényi drognak számít például a gyömbér gyökértörzse is. Az egész gyömbérnövénynek ugyanis csak a gyökértörzsét használjuk fel gyomorpanaszok enyhítésére, levelét vagy szárát nem, hiszen nem megfelelő mennyiségű vagy minőségű hatóanyag található a növény nem drognak minősülő részeiben. Ugyanilyen példaként lehet felhozni a hársfát is. Míg ennek a növénynek a drogja kimondottan a virágzata, és soha nem használjuk fel például a kérgét, a fahéj esetében (Cinnamomum zeylanicum), mint ahogy neve is sugallja, pont a kérgét tekintjük a fahéjnövény drogjának.
A különböző nem erős hatású gyógynövényeket, főleg teakeverék formájában, bármelyik élelmiszer- vagy bioboltban megvásárolhatjuk. Míg kivonataikat már inkább a gyógyszertár polcain találhatjuk meg, a gyógyszernek minősülő készítményekről nem is beszélve.
De mégis mi a különbség, ha a citromfüvet, azaz annak drogját, a citromfűlevelet szárított őrlemény formájában vagy épp a levelekből készített kivonatát, illetve a gyógyszernek minősülő változatát vásárljuk meg?
Parányi vegyi üzemek
Mint ahogy azt már többször említettem eddigi cikkeim során, a növényeket vegyi üzemnek érdemes tekinteni. Egy gyógynövény nemcsak az általunk értékesnek vélt hatóanyagot „gyártja le” élete és anyagcseréje során, hanem még azon kívül több százat. Legnagyobb hányada ezeknek a nem hatóanyagnak minősülő molekuláknak ártalmatlan, de van köztük olyan is, melyek mérgezőek vagy különböző mellékhatásokért felelősek. Illetve a gyógynövényeket és a minőségüket pont úgy befolyásolni képesek a külső tényezők, például ez történik a szőlő és a belőle készült bor esetében. Hiába készítünk bort olyan szőlőből, mely több évtizede ugyanazon a helyen terem, minden évben másmilyen bort kapunk. Hiszen a szőlőnövény, attól függően, hogy abban az évben mennyi napsütést, esőt vagy tápanyagot kapott, képes azokhoz igazítani metabolizmusát. A növények pedig eltérő anyagcsere mellett, másmilyen arányú anyagcseretermékeket, mondhatni hatóanyagokat képesek előállítani. Míg a bor esetében a napsütés és a víz arányától függően beszélünk különböző csersav- vagy cukortartalomról, egy kamilla esetében ugyanilyen külső faktorok hatására másmilyen mennyiségű értékes, gyulladáscsökkentő anyag termelődik.
Mindezeket tudva tehát megállapítható, hogy a kiszárított növényi drogok, hívjuk őket „teáknak”, „teakverékeknek”, minőség szempontjából a leginkább megkérdőjelezhető gyógynövénykategóriába sorolható készítmények. Egyszerűen azért, mert nem tudjuk, mennyi és milyen hatóanyag található az adott drogban.
Mi a megoldás?
Például növényi kivonatok készítése. Mint ahogy a név is sugallja, kivonás során a növényben megbúvó molekulákat kivonjuk a növényi drogból, eltávolítva a számunkra haszontalan növényi részektől. Feltehetjük viszont a kérdést: mivel jobb ez a megoldás? A meg nem kóstolt bor esetében sem tudjuk meghatározni, hogy az adott évben milyen változásokon esett keresztül maga szőlőnövény. Itt van a kutya elásva... Természetesen a gyógyszerészetben nagyon ritkán kóstol az ember, annál gyakrabban használ viszont standardizálási technikákat. A standardizálás során, különböző kémiai eljárások segítségével meg tudjuk határozni, hogy az adott növényi kivonatban mennyi és milyen hatóanyag található. Az adott készítményt, tinktúrát vagy kivonat alapú tablettát pedig egy hatóanyagra is képesek vagyunk standardizálni, tehát biztosítani felhasználóját arról, hogy bármikor bármilyen tablettát, cseppet vagy szirupot fogyaszt is el, abban mindig megadott mennyiségű és minőségű hatóanyag található.
Mi különbözteti meg viszont az egyik növényi standardizált és kapszulázott terméket a másiktól? Mitől lesz az egyik étrend-kiegészítőként, míg a másik gyógyhatású készítményként s a harmadik valódi gyógyszerként eladva? A válasz nagyon egyszerű. Az a bizonyos kutya a bürokráciában és minőségbiztosításban van elásva.
Az étrend-kiegészítők, mint ahogy az nevükbe bele is van foglalva, az étrendet egészítik ki, tehát attól függetlenül, hogy tartalmazhatnak növényi kivonatokat, azok egyáltalán nem minősülnek gyógyhatású készítménynek. Egy táplálékkiegészítő, függetlenül attól, hogy teszem azt kapszulázott formában árusítják, a hatóságok szempontjából jobban hasonlít egy vekni kenyérre, mintsem bármilyen olyan készítményre, mely gyógyhatást tudna kifejteni az emberi szervezetre. Élelmiszerek szempontjából a gyártónak egyáltalán nem kell bizonyítania hatásosságát. Bár tudjuk, hogy a kenyér és a benne található liszt energiát szolgáltat a szervezet számára, egyik pékségnek sem kell ezt tudományosan bebizonyítania. Ilyen szemmel kell tehát nézni minden ebbe a kategóriába sorolt termékre, legyen az gyógynövényalapú vagy sem.
Gyógyhatású készítmény, gyógyszer
Következő fontos kérdésként merülhet fel a gyógyhatású készítmény és a gyógyszer közötti különbség definiálása. Bármi, aminek gyógyhatása van, miért nem számít gyógyszernek? Ingoványos talajra érkeztünk, de legfőbb különbség pont a részletekben rejtőzik. A gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény biológiai aktivitása alátámasztott, e termékeknek a regisztrálása során viszont nem határozható meg betegségmegelőző vagy gyógyító hatásuk, ami pont a gyógyszernek minősülő termékeket jellemzi. A könnyebb érthetőség érdekében íme egy példa: Míg egy gyógyhatású készítményként regisztrált mályvaalapú szirup esetében a gyártó csak azt írhatja fel a termék csomagolására, hogy ez a készítmény „képes fenntartani a légzőszervek normális működését”, addig egy gyógyszernek minősülő termék esetében a gyártó már azt is feltüntetheti, hogy ez a gyógyszer „képes megelőzni, illetve gyógyítani a felső légúti, megfázással járó tüneteket”. És hogy gyakorlati szempontból, mi alapján dönti el a hatóság, hogy egy adott – teszem azt mályvaalapú orális oldat – gyógyszernek vagy gyógyhatású készítménynek regisztrálható? A gyártási folyamatok s magának a terméknek az analízise és minősége, illetve a termékben használt növények hatásosságáról szóló tudományos eredmények összesítése alapján.
Mint ahogy mindig, most is arra szeretném felhívni a kedves olvasók figyelmét, hogy kérdezzenek: jogukban áll tudni, hogy a termék, melyet saját maguk vagy családjuk részére vásárolnak, milyen termékkategóriába tartozik. Minden gyógyszertárban dolgozó kolléga szívesen fog segíteni egy-egy gyógynövényalapú készítmény kiválasztásakor.
(A cikk tájékoztató jellegű és semmiképp sem helyettesíti a szakmai konzultációt.)
Nyitókép: pixabay.com
