Bármennyire is hihetetlenül hangzik, de az emberi bőr körülbelül egy hónap alatt újul meg teljesen. Ezt a folyamatot hívjuk keratinizációnak. A bőr szarurétegének legalsó sejtjeit nevezzük anyasejteknek, melyek megállás nélkül képesek szaporodni. Ahogy az alsó, állandóan szaporodó sejtek elkezdik felfelé túrni a felettük lévőket, azok elveszítik nedvességtartalmukat, és telítődnek különböző fehérjékkel.
Pár hét után, a nagy, duzzadt kerekded sejtekből elvékonyodott, kiszáradt szarusejtek keletkeznek, melyek tetőcserépként fekszenek egymáson. Ezek a „tetőcserepek” nagyon fontos funkciót látnak el, hiszen megvédik a bőr belső rétegeit, s vele együtt az egész szervezetet a külső környezetből érkező negatív hatásoktól, pont úgy, ahogy a tető is megvédi a házban lakókat a természeti csapásoktól. Ahogy a cserepek is egy idő után elhasználódnak, és felújításra szorulnak, úgy a szarusejtek sem képesek ezt a funkciójukat ellátni örökké. A születésük utáni első hónapban elszakadnak társaiktól és lehámlanak a bőrről. Jó esetben ez a hámlás teljesen láthatatlan, és az elhalt sejtek bekerülnek a levegőbe, majd egy idő után lehullanak a földre, a bútorainkra, a házi por nagy százalékát így létrehozva. A baj akkor történik, ha valami miatt ez a differenciálódási folyamat lelassul, vagy maga a hámlás akadályba ütközik.
Fiatalkorban a pattanások kialakulásának egyik fő oka a bőr nem megfelelő hámlása. A hormonális változások miatt átalakul a faggyú, sűrűbb, ragacsosabb állagot vesz fel, mely mint egy ragasztó, megakadályozza az elhalt hámsejtek levegőbe jutását. Az így eldugult pórusokban kialakult gyulladás, a pattanás maga pedig tovább lassítja a hámsejtek leválását a bőrfelszínről.
Ám nem csupán a tinédzserek szenvednek a bőr rossz keratinizációjától. A kor előrehaladtával a metabolizmusunk, azaz anyagcserénk lassulásával maga a sejtátalakító folyamatok is lelassulnak. Ennek eredményeképp az elszarusodott sejtek felhalmozódnak a bőrfelszínen, ami érdessé és vízhiányossá teszi az ember bőrét.
Megoldást nyújthatnak viszont a különböző hámlasztótechnikák. E módszerek mindegyike valamilyen úton-módon, de segít megszabadulni a felesleges, halott bőrsejtektől.
Miért is fontos ez, s miért az ősz eleje a legjobb időpont a hámlasztás kezdetéhez? A megfelelően hámlasztott bőr kevésbe pattanásosodik, s a bőröregedés látható jeleivel, a száraz, dehidratlált bőrrel, pigmentfoltokkal is felveszi a versenyt. Ezenkívül bármilyen bőrproblémával küzdünk, melyekhez kozmetikailag aktív hatóanyagokat szeretnénk a bőrbe juttatni, sokkal könnyebben leszünk képesek ezt megtenni, ha a felszívódási útnak nem szab akadályt egy túl vastag felső bőrréteg. Hidratálni is sokkal könnyebb egy vékony szaruréteget, hiszen a szarusejtek képesek magukba szívni a vizet s megduzzadni, ám ez a duzzadási kapacitás sem végeláthatatlan. A vízmegkötő, humektáns anyagok csak egy adott mennyiségű elhalt sejtet képesek feltölteni nedvességgel, azaz egy nem megfelelően hámlasztott bőrre kenhetünk több réteg hidratálókrémet is, az sosem fog tudni igazán felszívódni.
Hogy miért pont ősszel fogjunk hozzá a hámlasztáshoz? A bőr elvékonyításával nagyobb mennyiségű káros UV-sugárzás éri a bőr mélyebb rétegeit, mindez pedig irritációhoz, kipirosodáshoz, allergiához vezethet. Bár egy megfelelően beállított fényvédő rutin mellett nyugodtan kísérletezhetünk a hámlasztók világában, ha nem vagyunk biztosak a tudásunkban és szorgalmunkban, ami a fényvédő készítmények napi 3-4-szeri újrakenését illeti, ezeket a technikákat és készítményeket időzítsük inkább az őszi és a téli hónapokra!
No, de miképp is hámlasszunk? Háromfajta hámlasztási technológiát különböztetünk meg a kozmetológiában: a fizikai, mechanikai és kémiai hámlasztást. A fizikai hámlasztást lézerrel lehet elvégezni, amihez mindenképp orvosi szaktudást javasolnék. A kozmetológián belül ritkán alkalmazzuk ezt a módszert, hiszen legtöbb esetben komoly, orvosi értelemben vett hegek kezelésére használják fel. A mechanikai hámlasztók közé sorolhatók a már drogériák polcain megvásárolható arcradírok is. Az arcradírok esetében megoszlanak a szakmai vélemények, hiszen sokan ellenzik az ilyen termékek alkalmazását. Mi lehet ennek az oka? A kulcs magában a termékben rejlik. A gyártók sok esetben használnak durva felületű, kristályos szemcséket, melyek a bőrrel érintkezve segítenek mechanikailag felhasítani a sejtek közötti kötéseket és így elősegíteni a hámlást. A cukor- vagy sókristályok, illetve más növényi radírszemcsék, csonthéjasok őrleményei, kávézacc stb. képes sérülést okozni a bőrben, ezzel gyulladást előidézve, illetve felületükön megtapadva egyes baktériumokat is képesek a bőr egyik feléről eljuttatni egy másik területre. Véleményem szerint, ha kedveljük az érzést, melyet a mechanikai radírok váltanak ki a bőrön, válasszunk olyan terméket, melyekbe mesterségesen előállított, gömb alakú, azaz szférikus szemcsék találhatók. Ezek kevésbé tudnak fennakadni a bőr kiemelkedésein, így csökkentve a sérülés veszélyét.
A 21. századi kozmetológiában viszont már tudjuk, az otthoni hámlasztásra a kémiai hámlasztók a legmegfelelőbbek. Ezek az anyagok megváltoztatják a bőrsejteket összekötő hidak töltését, ennek hatására azok meglazulnak, tehát maguk a sejtek is könnyebben fognak tudni lehámlani. A kémiai hámlasztókat is több kategóriába tudjuk sorolni, annak megfelelően, hogy miképp képesek az előbb leírt mechanizmust végrehajtani.
Vannak az úgynevezett vízben oldódó hámlasztó savak. Ide tartoznak az erősebb hatású alfa-hidroxi (AHA)-savak, a glikolsav, tejsav, mandulasav, illetve az elegánsabb, gyengédebb társaik, a poli-hidroxi (PHA)-savak képviselői, azaz a glükonolakton és a laktobion. Általánosságba elmondható róluk, hogy segítenek a bőröregedés látható jeleinek leküzdésében. Egyrészt azért, mert a hámlasztott bőr könnyebben hidratálható, a hidratált, feltöltött bőr ráncai optikailag kevésbé tűnnek mélyeknek. Másrészt remekül tudják kezelni az öregségi, más néven májfoltokat, hiszen mint egy „smirglipapír”, szépen lassan, de fokozatosa, el tudják tüntetni az arcról vagy a kézfejről a túlpigmentált sejteket.
Általános szabály az, hogy ha hámlasztani kezdünk, mindig alacsonyabb százalékú termékkel kezdjünk, majd fokozatosan, havonta növeljük a savak koncentrációját vagy gyakoriságát, s heti egy alkalomról fokozatosan váltsunk heti kettő, majd három alkalomra. Ha rezisztens, azaz ellenálló, kipirosodásra és gyulladásra nem hajlamos a bőrünk, nyugodtan kezdhetünk az AHA-savak egyik képviselőjével, ám ha érzékeny bőrrel áldottak meg, mindenképp a gyengédebb PHA-hámlasztókat javasolnám.
A következő kategóriába tartoznak az úgynevezett zsírban oldódó hámlasztósavak, azaz a szalicilsav és a ma már ritkán használt rezorcinol. Mivel ezek a molekulák könnyen tudnak oldódni, nemcsak a zsíralapú oldószerekben, hanem magában a faggyúban is, pattanásos bőrre tökéletes választás lehet egy szalicilsavas termék. A szalicilsav át tud hatolni a zsíros bőrű egyének faggyúpajzsán, egészen a pórusok aljáig és ott képes azokat kitisztítani. Emellett a szalicilsavnak, pont úgy, mint nagy testvérének, az acetil-szalicilsavnak, gyulladáscsökkentő hatása is van, tehát képes megnyugtatni a kipattogzott tinédzserbőrt.
Az utolsó kategóriába tartoznak a nem tipikus kémiai hámlasztók. Ezek a vegyületek más mechanizmussal képesek a hámlási folyamatokat meggyorsítani. Ide tartoznak az enzimes peelingek, melyek kémiai úton, de kvázi „elrágják” a sejtek közötti kötéseket. A 15%-os, illetve annál koncentráltabb ureás termékek sem hagyományos módon, hanem a sejtek túlduzzasztásával képesek azok leválását előidézni. A retinoidok, azaz A-vitaminok pedig meg tudják gyorsítani a bőr megújulási képességét, a hámlást magát, a bőr megújulásának utolsó fázisát.
(A cikk csak tájékoztató jellegű és nem helyettesíti a szakmai konzultációt.)
