Az emberi természet velejárója az, hogy egy-egy gyógyításra szánt anyagot túlbecsül. Szinte minden nap találkozhatunk olyan cikkel vagy szóbeszéddel, mely a citrom, szódabikarbóna vagy ismeretlen amazóniai gyógynövények túlmisztifikálásáról szól. Az utóbbi idők egyik felkapott csodanövénye a kannabisz, azaz marihuána (Cannabis sativa). Hogy miért? Ennek járunk egy kicsit részletesebben utána.
Minden alkalommal, amikor egy-egy növényt vagy fitoterápiás anyagot mutatok be, szeretem felhívni a figyelmet a növények által termelt hatóanyagok sokszínűségére. Egy-egy növény, pont úgy, mint egy vegyi gyár, több száz vagy több ezer olyan molekulát is képes szintetizálni, melyek hatást gyakorolhatnak az emberi szervezetre. Gondoljunk csak az egyszerű szőlőre és a belőle készült borra! Pontosan tudjuk, hogy ugyanarról a tőről ugyanabban az időszakban szüretelt szőlő évről évre másmilyen bort ad, innen is ered a borok megkülönböztetése évjárat alapján. Attól függően, hogy abban az évben milyen időjárási stressz, napsütés vagy esőzés érte a növényt, másmilyen lesz a termésben megjelenő cukor-, cserzőanyag- vagy akár színmennyiség, mely hozzájárul a bor ízéhez és színéhez egyaránt. Most csak három paraméter három hatását soroltam fel, abban az esetben, ha ugyanazt a növényt, tövet vesszük számításba.
Az orvosi kender esetében is több száz olyan hatóanyag-molekulát ismerünk, melyek hatást tudnak kifejteni a szervezet számos részére. Bár legismertebb közülük a tetrahidro-kannabinol (THC), melynek hallucinogén hatása van, s mely vegyület miatt maga a vadkender is a kábítószerek csoportjába tartozik, e kannabinoidcsalád részeként tartjuk számon a CBD, CBC, CBG stb. vegyületeket is, melyeknek koránt sincs kábító hatásuk. De miképp lehetséges az, hogy egy növényből származó anyagok, melyek még egy hatóanyagcsoportba is tartoznak, ennyire változatos módon képesek a szervezetünkre hatni? A farmakognóziával, farmakológiával foglalkozó tudósok egyik alaptézise az: ha találnak egy új molekulát, mely képes valamilyen hatást kifejteni a szervezet több pontjára is, akkor feltételezhető, hogy léteznek a szervezet által is termelt olyan anyagok, melyek képesek ugyanezeket a pontokat aktiválni. Ezt a rendszert úgy képzeljük el, mintha a szervezetünk telis-tele lenne különböző folyosókkal, ajtókkal és hozzájuk tartozó kulcsokkal. Egy bizonyos ajtót, receptort csak egy bizonyos kulcs, szakszóval ligandum, képes kinyitni. Ha egy idegen kulcs képes egy-egy ajtót titkát feltárni, akkor feltételezhetjük azt is, hogy a „bentlakóknak” is van egy-egy kulcsuk az ajtókhoz. Így jöttek rá a tudósok, hogy a kannabisz hatóanyagai nem is olyan ismeretlenek az emberi szervezet számára, hiszen maga is termel hasonló molekulákat, belső kannabiszvegyületeket, azaz endokannabinoidokat, pont úgy, ahogy képes belső morfinokat is, endorfinokat létrehozni. Ezek a receptorok, „ajtók”, a feltételezésekkel szemben, a test szinte egészében megtalálhatók, nem csupán az agyban. Így történhet meg az, hogy egy-egy molekulacsoport nemcsak egy helyen képes hatni, hanem a szervezet különböző pontján képesek hatást kifejteni.
Gyógyszerészeti szemmel tehát maga a növény vagy a növényi kivonat nem éppen a legmegfelelőbb választás gyógyszerként való árusítás szempontjából. Nemcsak azért, mert nehéz adagolni, hanem nagyon sokféle, különböző hatású anyagot (ajtós metafora) különböző mennyiségben (szőlős metafora) juttatnánk így a szervezetbe. Ezért törekszik a gyógyszerészet arra, hogy ezeket a molekulákat izolálja, és egyesével, külön-külön tablettába, meghatározott mennyiségben helyezzék el azokat. Ugyanez történt például a mákban található opioidcsoportba tartozó hatóanyagokkal is. Míg a mákban megbúvó morfin elengethetetlen része a mindennapi aneszteziológiának és fájdalomcsillapításnak, addig a kodein a nyugati társadalom leggyakrabban használt köhögéscsillapító gyógyszere, és a „kemény drognak” számító mákszármazékról, a heroinról ne is beszéljünk!
Hasonló kategóriákba lehet sorolni tehát a kenderben lévő anyagokat is, annak függvényében, hogy azok milyen formában és milyen tisztasággal kerülnek az emberi szervezetbe. A THC tehát a növényben lévő hallucinogén anyag. Attól függetlenül, hogy illegális felhasználása kábítószer-használatnak minősül, orvosi szempontból, pont úgy, mint a morfin, nagyon hasznos fájdalomcsillapító gyógyszer különböző súlyos rákos elváltozások, HIV-ben vagy neuralgiában szenvedő betegek esetében. A THC kistestvére és az utóbbi öt-hat év egyik legfelkapottabb hatóanyaga a kannabidiol (CBD), amelynek hallucinogén hatása nincs, egyéb központi idegrendszeri hatása viszont igenis van. A CBD népszerűsége annak köszönhető, hogy nem okoz sem intoxikációt, azaz mérgezést, sem bódult állapotot. Fogyasztói beszámolók alapján az emberek nagyobb hányada jól tolerálja, gyakran keresik különböző depressziós, onkológiai vagy fájdalommal járó betegségek kezelésében. A baj ott kezdődik, amikor különböző nem gyógyszernek minősülő, általában étrend-kiegészítők formájában kapható kenderkivonatot vesz magához a vásárló. A „kenderolaj”, mely valójában nem a kendermagból sajtolt valódi kendermagolaj, hanem a növény olajos kivonata, CBD mellett még számos más hatóanyagot is tartalmazhat (THC-n kívül), melyeknek hatásairól még igencsak keveset tudunk. Minden egyes kutatás, pont az eredmények minél pontosabb statisztikai dokumentálása miatt, csak egy-egy hatóanyagra irányul (THC, CBD, CBG stb.), és csak ritkán foglalkoznak a kannabinoidok mint család hatásával a szervezetre nézve. Ezért is nevezhető a marihuána használata, de még a szabadon megvásárolható étrend-kiegészítőkbe csomagolt s hallucinogén hatást nem produkáló CBD-olajok fogyasztása is rizikósnak, hiszen mint a bor esetében is, itt sem tudjuk, hogy az adott fiolában mennyi hatóanyag van, s azok milyen kombinációban milyen mellékhatásokat tudnak kiváltani a szervezetben.
A CBD-ről leírták már, hogy kölcsönhatásba lép egyes epilepsziában használt gyógyszerekkel, antidepresszánsokkal, egyes, a mindennapokban is használt fájdalomcsillapítókkal, valamint alkohollal is. A CBD fokozhatja különböző anyagok vérben lévő koncentrációját, hatással lehet több enzim működésére, illetve különböző vegyületek lebontását, anyagcseréjét is befolyásolhatja. A CBD jelentős része májon keresztül választódik ki a szervezetből, így kifejezetten kerülendő olyan gyógyszerek alkalmazása esetén, melyeknek semlegesítése a májon keresztül történik. Természetesen gyógyszerhasználóként nem tudhatjuk, melyik gyógyszer melyik csoportba tartozik, és hol, miként metabolizálódik a szervezetben. Ezért tartom fontosnak mindig megemlíteni azt, hogy ha valamilyen vitaminhoz vagy táplálékkiegészítőhöz nyúlunk, azt mindig említsük meg, elsősorban gyógyszerészünknek. A patikában dolgozó kollégák össze tudják vetni az alapterápiába tartozó gyógyszerek mellékhatásait az esetleges növényi kivonatot, esetünkben CBD-t tartalmazó készítmények mellékhatásprofiljaival.
Szinte egészen biztos vagyok abban, hogy a marihuána, de főképp annak tiszta, gyógyszerbe ágyazott molekulái fontos részét fogják képezni az orvoslásnak. Úgy, ahogy ma sem látunk már mákcsuhét (ópium), anyarozst (ergotamin), penészgombát (penicillin), fűzfakérget (Aspirin®) stb. rágcsáló embereket, úgy a jövőben sem elsősorban a cigarettaként elszívott, THC-ban gazdag, kábító hatású hasis által fognak ehhez a növényhez jutni az emberek. És hogy visszautaljak a cikk elején megemlített „csodaszer” problémára, próbáljunk mindig kritikusan hozzáállni egy-egy felkapott, szabadon is megvásárolható gyógynövényhez! Az én tanácsom az, hogy ha egy-egy ilyen termék esetében kettőnél több indikációt sorolnak fel, vagy a gyógyszerész szemöldöke túl gyorsan és túl nagy mértékben pördülne fel az említett étrend-kiegészítő hallatán, próbáljuk azt minél nagyobb ívben mi is elkerülni.
(A cikk csak tájékoztató jellegű és nem helyettesíti a szakmai konzultációt.)
