Hivatalosan is beköszöntött a tél s a vele járó nyirkos időjárás, mindez drasztikusan emelte a felsőlégúti megbetegedések számát a lakosság körében. A köhögés és láz mellett az orrfolyás és orrdugulás az egyik legkellemetlenebb tünete a náthának, illetve az influenzának. A kérdés már csak az, hogy ha létezik biztonságos lázcsillapító, illetve megfelelő köptető/köhögéscsillapító szer, akkor létezik-e biztonságos gyógyszer az orrdugulás megszüntetésére is. Fontos-e, hogy melyik patikában megvásárolható dekongesztív készítményt mikor, milyen esetben és milyen gyakorisággal használunk? Ennek járunk utána egy kicsit részletesebben.
Először is tisztázzuk le, mitől jöhet létre az orrnyálkahártya gyulladása, hiszen a nyálkahártya váladékozását, illetve duzzanatát, mely magát az orrdugulást okozza, valamilyen gyulladáshoz tudjuk kötni az esetek legnagyobb százalékában. Felsőlégúti megbetegedés esetén a vírusok, illetve baktériumok pont az orrüregünket, garatunkat és tüdőnket borító nagyon vékony hámréteggel kerülnek először kontaktusba. A mikroorganizmusok ezen a határfelületen próbálnak áttörni és bejutni a szervezet mélyebb rétegjeibe. Nem is csoda, hogy az immunrendszerünk e védelmi vonalak mentén igyekszik a legnagyobb támadást intézni a betolakodók ellen. Azt a jelenséget, amikor az immunsejtjeink aktivizálódnak egy-egy szöveti területen, gyulladásnak hívjuk. A kórokozók és immunrendszerünk közötti konfliktus során olyan anyagok szabadulnak fel az adott környezetben, ez esetban az orrüreg nyálkahártyájában, melyek vérbőséget okoznak s kitágítják az véredényeket is. Ennek az az előnye, hogy az így előkészített szöveteken az immunrendszer könnyebben fog tudni küzdeni a betolakodók ellen, a feldagadt nyálkahártya viszont elzárja a levegő útját a tüdő felé, így nehezítve meg a légzést. Ezenkívül az elvékonyodott érfalakon keresztül nagyobb mennyiségű vérplazma is könnyebben tud átszűrődni, mely megnöveli a mennyiségét az orrunkban termelődő szerózus váladéknak. A kérdés az: vajon csak a baktériumok és vírusok képesek hasonló hatást kiváltani?
Mint ahogy a fentiekben megtudhattuk, nem a kórokozók azok, melyek direkt módon alakítják ki az orrüreg elzáródását, hanem az ellenük aktivizált fehérvérsejtek. No, ismerünk-e esetleg más kórélettani eredetű mechanizmusokat is, melyek esetében az immunrendszerünk viselkedése egy kicsit eltérőbben működik a kelleténél? Igen, valószínűleg sokan tapasztalhattuk már meg azt, hogy allergia esetén is hasonló folyamatok játszódnak le szimatszervünkben, mint egy egyszerű megfázás alatt. Szénanátha esetén a szervezet, tévesen, de egyszerű pollenfehérjékről hiszi azt, hogy betolakodó kórokozók, és ugyanúgy próbál ellenük fellépni, mint valódi társai ellen. Ám a megfázással ellentétben, amikor az immunrekaciót kiváltó ágensek mennyisége pár nappal később csökken, allergia, szénanátha esetén az azt kiváltó pollenek levegőkoncentrációja akár hónapokig is az egekben lehet.
Függetlenül attól, hogy mi okozza az orrdugulást, az emberek az esetek döntő többségében valamilyen „orrnyálkahártya-lohasztó” készítményekhez nyúlnak. Ezek a hatóanyagok direkt módon tudnak reagálni az orrunk belsejében meghúzódó hajszálerekkel, melyek e szerek hatására összehúzódnak. Mivel az orrdugulásért főleg a gyulladás miatt kialakult értágulat tehető felelőssé, nagyszerű megoldást nyújthatnak ezek a hatóanyagok, ha már elviselhetetlenné válik ez a bizonyos tünete a náthának vagy allergiának. Ne feledjük, ezeket a készítményeket maximum öt napig használhatjuk napi két-három alkalommal, mert ha nem így teszünk, nagyon könnyen alakulhat ki a rhinitis medicamentosa nevezetű betegség, azaz az orrcseppek okozta orrdugulás. Bizony, ha korlátlan mennyiségben és korlátlan ideig használjuk az orrdugulás elleni sprey-ket, orrcseppeket, azok károsítani képesek az orrnyálkahártyát, minderre az gyulladással válaszol, a gyulladás pedig, mint ahogy a fentiekből kiderült, orrduguláshoz vezethet. Hasonló hatáspontú vegyületeket megtalálhatunk akár különböző forróitalporokban is, azaz meg is ihatjuk ezeket a dekongesszív gyógyszereket. Érdemes arra odafigyelni, hogy a szisztémásan felszívódó érösszehúzó készítmények nemcsak az orrunkban fogják ezt az hatást kifejteni, hanem az egész testben. Tehát ha valaki magas vérnyomásban, érrendszeri problémáktól, cukorbetegségben vagy pszichés problémáktól szenved, akkor kerülje el az ilyen termékeket, vagy legalábbis hívja fel gyógyszerésze figyelmét ezekre az elváltozásokra, ha az az említett gyógyszerek egyikével szeretné csillapítani tüneteit.
Ha allergiás szénanáthában szenvedünk, és az orvosunk vagy gyógyszerészünk segítségével megállapítottuk, hogy biztosan nem megfázásról van szó, akkor választhatunk alternatív megoldásokat is. Először is orvosunk kiírhat antihisztamin- vagy szteroidalapú cseppeket, kenőcsöket, melyek valódi megoldást nyújthatnak az allergia kellemetlen mechanizmusai ellen. Míg az antihisztamin pont az allergia során felszabaduló s értágító hatású hisztamin hatását tudja ellensúlyozni, addig a kortikoszteroidok immunszupresszív hatásúak, azaz pont a túlbuzgó immunrendszerünket képesek alacsonyabb sebességre állítani. Azért is fontos szakemberrel megállapítanunk orrdugulásunk okát, hiszen bakteriális vagy vírusos orrdugulás esetén, az immunrendszert lefékező szteroidalapú termékek használata súlyos következményekkel járhat.
Ha mégis úgy döntenénk, semmilyen gyógyszermolekulával nem kísérleteznénk, akkor még mindig ott vannak a patikában megvásárolható hipertóniás, azaz magas sótartalmú orrsprey-k. A koncentrált sóoldat az ozmózis és diffúzió fizikai törvényszerűségeit kihasználva tudja kvázi kiszárítani a túlzott nyákban fürdő orrüreget. Másrészt, ha valamilyen folyadékkal – s az nem csak hipertóniás sóoldat, de akár orrmosó készítmény is lehet – időközönként „átmossuk” az orrjáratokat, nemcsak a felesleges váladékot tudjuk eltüntetni, de vele együtt a bajt okozó pollen- vagy kórokozómaradványokat is, melyek a sűrű nyákban megtapadva órákon át tudják irritálni az immunrendszerünket.
(A cikk csak tájékoztató jellegű és nem helyettesíti a szakmai konzultációt.)
„Gyógyszermentes” megoldást nyújthatnak a mentol, kámfor vagy más illóolaj-tartamú készítmények is. Ezek az illékony anyagok stimulálni tudják a bőrben és a nyálkahártyákban található úgynevezett hidegérzékelő receptorokat. Amikor mentolosat szippantunk fel, a szervezet hamis hidegérzetet fog észlelni az orrüregben, s ennek következményeképpen a véredények – pont úgy, mint valódi testhőmérséklet-csökkenés esetén – összehúzódnak, így csökkentve az orrdugulás kellemetlen tüneteit. A mentolt, kámfort, menta- vagy szegfűszegkivonatot megtalálhatjuk különböző mellkaskenőcsökben, orrcseppekben vagy akár inhalátorokban is. Ezeket a készítményeket sokszor alkalmazzák kisgyermekek esetében, hiszen a szülők fejében az a hamis kép fogalmazódig meg, hogy amíg csak lehetséges, a gyermeket ne kezeljük gyógyszerekkel. Az elképzelés maga helytálló, de tudnunk kell azt, hogy a helyileg alkalmazott mentolt és kámfort tartalmazó készítményeket négy, míg inhalálásra szánt társaikat egészen hatéves korig tilos alkalmazni a tüdő és a légzőszervrendszer esetenkénti túlzott válaszreakciója miatt, mely akár nehézlégzéssel vagy fulladásos tünetekkel is járhat.
Nyitókép: pixabay.com
