A gyógyszerésznek tanulmányai során a kémia és a gyógyszerek világán kívül bele kell kóstolnia különböző tápláléktudományi ágazatokba is. Néha nagyon vékony a határ egy, az étkezésünk során bevitt bioaktív anyag és egy gyógyszerhatóanyag között, arról nem is beszélve, hogy a táplálék sokszor „összeveszhet” különböző gyógyszerekkel, tehát ismernünk kell az ételek összetételét, analízisét és a testre gyakorolt hatását. Sokszor kérik ki a véleményemet azzal kapcsolatban, hogy egy-egy állapot vagy betegség, például terhesség vagy magas vérnyomás esetén milyen vitaminokat, táplálékkiegészítőket érdemes fogyasztani. Alapvetően, bár sokan ezen meg szoktak lepődni, annak a híve vagyok, hogy ha tehetjük, akkor táplálkozásunk során figyeljünk arra, hogy bevigyük a megfelelő mennyiségű vitaminokat, ásványi- vagy bioaktív anyagokat, és ha egy mód van rá, kerüljük a tablettákat. Természetesen vannak olyan helyzetek vagy esetek, amikor az étkezés során nem tudjuk megfelelő mennyiségben vagy minőségben biztosítani a szervezet számára ezeket az anyagokat. Ilyenkor érdemes szakértőhöz fordulni és kikérni a véleményét, hogy milyen étrend-kiegészítőből mennyit fogyasszunk.
Ha meghalljuk azt a szót, hogy vegán, mindenki azonnal a növényi alapú és egészséges táplálkozásra gondol. Maga a veganizmus egyébként nem csak étkezési szinten működő mozgalom, a vegánok elutasítják az állatok bármilyen szintű kihasználását, így az állati eredetű ruhaalapanyagok felhasználását vagy az állatkert és cirkusz intézményét is. Ezért is érdemes óriási különbséget tenni a vegánság és a vegetáriánizmus között, hiszen a vegetáriánusok fogyasztanak állati eredetű termékeket, például tejet, tejtermékeket, tojást, mézet, és ritkábban társul ehhez az étkezési formához más, az életükre hatást gyakorló szemléletváltás. Nagy különbség van egészségügyi szempontból is a két kategória között. Ha azt mondom, hogy a vegánok külön vitaminpótlásra szorulnak, akkor sokan felhúzzák a szemöldöküket, hiszen ma már ez a fogalom valahol összeolvadt a tudatos és egészséges táplálkozással, pedig ennek nem feltétlenül kell így történnie. És miért nem? Erről szól a cikkünk.
Mire figyeljenek a vegánok?
Először is szögezzük le azt, hogy húsevőként is lehet egészségesen és egészségtelenül étkezni. Ugyanez a helyzet megtörténhet a vegánok esetén is. Ha valaki nap mint nap szójaburgert és sült krumplit eszik, bár nem vesz magához állati eredetű táplálékot, nem nevezhető egészségesnek a napi étrendje. Persze nem szeretnék általánosítani, sőt, nagyon sok kutatás már bebizonyította, hogy az alapvetően növényi alapokon nyugvó táplálkozás nagyon egészséges is lehet, hiszen a tudósok kimutatták, hogy az ilyen étrenden élő emberek körében alacsonyabb az elhízás, cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának a kockázata. Mégis mi az, amire egy vegánnak oda kell figyelnie?
A tápláléktudomány (bromatológia) megkülönböztet három főpillért az ételek összetételével kapcsolatban. Ide tartoznak a fehérjék, szénhidrátok és a zsírok. A fehérjék olyan szerkezeti vagy funkcionális óriásmolekulák a szervezetben, melyek aminosavakból állnak. Az aminosavakat megkülönböztethetjük az alapján, hogy a szervezet elő tudja-e állítani őket, vagy étkezés során muszáj bevinni a szervezetbe, azaz, hogy esszenciálisak-e vagy sem. Ha a szervezet nem jut elég esszenciális aminosavhoz, ezt úgy tudjuk elképzelni, mintha minden huszadik téglát kivennénk a ház falából. A ház nem dől össze, de okozhat némi kellemetlenséget számunkra. Ez a fajta felosztása ezeknek a vegyületeknek ismeretes a köztudatban is, ellentétben a teljes vagy nem teljes fehérjék fogalmával. A teljes fehérjeforrások, például a tej, tejtermékek és a tojás, tartalmaznak minden, a szervezet számára nélkülözhetetlen aminosavat, míg a húsok már kevesebbet, és a magas fehérjetartalmú zöldségek, mint a szója, hüvelyesek, gabonák, még kevesebbet. Hiába nagy a szója proteintartalma, ha összetétele nem kielégítő az emberi szervezet számára. No nem kell megijedni. Nagy odafigyeléssel és tudatos táplálkozással egyensúlyba lehet hozni ezt a problémát, bár ezt a fajta életmódot húszéves kor előtt semmiképp sem szoktuk javasolni, pont azért, hogy a fejlődő szervezetnek biztosítva legyen minden szükséges tápanyag. Ha valaki úgy érzi, hogy vegán táplálkozása során nem jut elég fehérjéhez, léteznek már olyan növényi eredetű proteinpor-keverékek, étrend-kiegészítők, melyekkel pótolni tudja őket, és ezeket a gyártó már tudatosan úgy állította össze, hogy a különböző növényekből származó alkotóelemek ki tudják elégíteni a szervezet fehérjeigényét.
A B12-vitamin jelentősége
Miután átnéztük, hogy a makronutriensek közül mire illik odafigyelni, jöhetnek a mikronutriensek, azaz a vitaminok és ásványi anyagok. Az a vitamin, amit egy vegánnak legfontosabb külsőleg pótolnia, a B12-vitamin vagy más néven kobalamin. Ez a vitamin csak és kizárólag állati eredetű élelmiszerekben található meg. Bár a „mindenevők” között ritka a súlyos B12-vitami-hiány, a várandós nők, gyermekek és idősek nagy része így is kobalaminhiányban szenved. Ez a vitamin, igaz kis mennyiségben, megtalálható a tojásban és a tejtermékekben, ezért a vegetáriánusok kevésbé veszélyeztetettek, mint a vegánok. Bár a kobalamin hiánya ritkán okoz észrevehető tüneteket, nagyon fontos szerepet játszik a szervezet megfelelő működésében. Nélkülözhetetlen mind az idegrendszer fejlődéséhez, mind a pszichés egészség fenntartásához, a vérképző szervek megfelelő működéséhez, azaz a vérszegénység egyes formáinak megelőzéséhez, illetve az immunrendszerünk és más sejtjeink regenerálódásához. B12-vitamin hiányában felbomlik a szervezet szénhidrát-, fehérje- és nukleinsav (DNS)-rendszere, s ennek számos következményei lehetnek, akár visszafordíthatatlan idegrendszeri károsodás is. No de ha tudjuk, hogy fontos számunkra ez a B-vitamin-fajta, milyet szedjünk belőle? Szakmai véleményem szerint, ha csak tehetjük, kerüljük a cianokobalamin formáját ennek az anyagnak, ehelyett keressünk olyan táplálék-kiegészítőket, melyekben metil- vagy hidroxikobalamin található.
Ne feledkezzünk meg a D-vitaminról sem
Vitaminpótlásként, egy bekezdés erejéig, említést teszek a D-vitaminról is. Az emberek csaknem 90%-a a tél végére D-vitamin-hiányban szenved – legyen az akár húsfogyasztó –, a vegánoknak azonban még inkább oda kell figyelniük az említett vitamin pótlására. Bár a szervezet leginkább napfény hatására termeli ezt az anyagot a bőrünkben, télen, az UV-sugarak intenzitása csökken és egyedüli D-vitamin-forrásunk ebben az időszakban a tej, a tejtermékek, illetve a tojás. Mivel a vegánok ezek egyikét sem fogyasztják, még inkább ki vannak téve a D-vitamin hiányának, ezért a B12 mellett ennek a vitaminnak a pótlására is fokozottabban kell figyelniük.
Vas+C-vitamin
Ami az ásványi anyagokat illeti, a vegán életmódot folytató emberek, ha változatosan teszik, jobban állnak e téren, mint a húst fogyasztó társaik. Egyedül talán a vas pótlására kell figyelniük azoknak, akik érzékenyebbek az anémiára. A húsokban található vas olyan formában van jelen, amilyenben a szervezet nagyon könnyen tudja hasznosítani. A növények esetében, mint például a spenót, mely híres magas vastartalmáról, a vasion körbe van zárva egy szerves savval, mely mint egy kalitka, megakadályozza a vasnak a felszívódását a béltraktusban. Ha úgy döntenénk, hogy vasat pótlunk, mindenképp javasolom, hogy kérjük ki az orvosunk véleményét a dózis és a gyógyszerforma kapcsán. Ha pedig már elkezdtük a terápiánkat, ne felejtsünk el a vassal egy időben C-vitamint, azaz aszkorbinsavat fogyasztani, mely bár szerves savnak számít, nem képez kapcsot a vassal, sőt elősegíti átalakulását egy olyan formává, amit a szervezetünk könnyebben fog hasznosítani.
Ezzel a cikkel semmiképp sem szerettem volna a vegánság felnőttkori gyakorlását bírálni, sőt, inkább egy kis útmutatót, jó tanácsot adnék azokan a személyeknek, akik táplálkozásuk során ezt az utat választják. Legfontosabb a változatosság és a tudatosság, döntsünk bármelyik étkezési forma, kultúra között.
(Ez a cikk csak tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakmai konzultációt)
