A rejtélyes ugartyúk

A nyílt, kopár területek rejtett életmódú, szürkületben táplálkozó, ritkán látható madaráról van szó. A lilealakúak többségétől eltérően sokszor kifejezetten száraz élőhelyeken él. Az alföldi homokpusztákon, szikeseken, ritkábban mezőgazdasági területeken költ. Az alacsony növésű, túllegeltetett, vakszikfoltokkal tarkított, padkás szikes pusztákon és az ezekkel szomszédos mezőgazdasági művelés alatt álló területeken érzi otthon magát. Március-április folyamán érkezik meg a telelőhelyéről, október végén, novemberben vonul el. A telet Dél-Európában vagy Afrikában tölti.

A Kárpát-medencében a Dunától keletre kisebb szigetszerű állománya még fellelhető, de veszélyesen fogyatkozik a számuk. Magyarországon a valamikor száz párt meghaladó költő állományból napjainkra jó, ha 30–50 pár maradt. Vajdaságban mindössze tízegynéhány pár fészkelése feltételezhető. Észak-Bácskában a Kispiac és Horgos közötti homokos talajon, a magyarkanizsai Járáson a szikesedő löszpuszta közé ékelődött művelt parcellákon, rögös talajon sekély mélyedésbe rakja két tarka, terepszínű tojását. Észak-Bánátban Szerbkeresztúr és Feketetó környéki szikes legelőn, valamint Hódegyháza, Mokrin és Szaján határában elvétve megtelepszik egy-egy pár. Szerbia más részein nem költ, vonuláskor bukkan fel egy-egy példánya.
Fészke legtöbbször egy egyszerű talajmélyedés. A tojások és a fiókák is tökéletesen beleolvadnak környezetükbe. Általában két tojást rak, melyeken a szülők felváltva kotlanak. A kicsik 25–27 nap alatt kelnek ki, fészekhagyók és a két szülő még 35–40 napig gondoskodik róluk.

Az első ugartyúk
Hosszú évekig hiába próbáltam Bánátban megtalálni az ugartyúk fészkét, mígnem tíz éve egy május végi hajnalon Hódegyháza mellett az egyik magaslesről a reggeli szürkületben távcső segítségével sikerült észrevenni egy lapulva surranó ugartyúkot, amint az alacsony napraforgóban felváltja kotló párját.
A magaslesről betájoltam a fészek helyét, és némi keresés után egy fiatal biológuskolléga segítségével sikerült rábukkanni az egyik napraforgósorban az annyira áhított ugartyúk fészkére, amelyben két világos alapon sötét mintás, foltos tojás lapult. A fészek közelében álcaháló alá bújtam, a teleobjektívet a fészekre irányítottam és vártam. A fiatal kolléga alig távozott a fészektől, az ügyeletes ugartyúk szülő máris visszasurrant és folytatta a kotlást. A kotló madarat nem zavarta a fényképezőgép zaja. Nagy élmény volt szemtől szembe találkozni a legrejtettebb életmódú és a legritkább költő madarunkkal, az ugartyúkkal.

Mivel akkoriban végezték a napraforgó sorközi művelését, a parcella végén, a dűlőút mentén egy figyelmeztető táblát állítottunk fel, hogy ritka, fokozottan védett madár fészkel a napraforgóban, a munkálatok megkezdése előtt hívjanak fel mobiltelefonon. Egy hét múlva megszólalt a telefonom, egy férfi jelentkezett, hogy elvégezte a napraforgó ekézését. Leteremtettem, hogy a munkáltok előtt kellett volna jelentkeznie, hogy megóvjuk az ugartyúk fészkét a traktor taposásától. Szerencsére a két tojás nem tört össze, de vagy fél métert arrébb gurultak. A tojásokat nagyjából ugyanarra a helyre, kis mélyedésbe visszaraktam. Az ugartyúkok visszatértek és folytatták a kotlást. Remélhetőleg sikeresen kikeltek a csibék.
A talajon, különösen mezőgazdasági területen fészkelő madarak tojásai állandó veszélynek vannak kitéve. A talajművelés számos madárpár költését teszi tönkre. Szerencsére az ugartyúkok ilyenkor pótköltésbe kezdenek. Évente kétszer költenek, de előfordul, hogy mindkét költés meghiúsul, szarka, dolmányos varjú, róka, borz és sakál is rátalálhat a tojásokra és a fiókákra.

Szürkületkor vadászik
Nagyon keveset tudunk a ritka és rejtett életmódú ugartyúkról. Nem könnyű megfigyelni, napközben keveset mozog a terepen, az esti szürkületben indul táplálékot keresni. Költési időn kívül több ugartyúk is összeverődhet egy-egy nappali pihenőhelyen, ahonnan a naplemente közeledtével kelnek útra a madarak. Állati eredetű táplálékát, rovarokat, rágcsálókat és egyéb állatokat szürkületben vagy holdfényes éjszakákon hirtelen megiramodások és megtorpanások közepette kap fel a talajról.
A Magyarországon élő zentai születésű Barna Krisztián (1983), akivel éveken át sokat jártuk Vajdaság madaras terepeit, tavaly elvállalta a magyarországi országos ugartyúk-fajkoordinátori feladatot.
–A vízimadarak GPS-GSM jeladós nyomkövetésével már 2018 óta foglalkozunk, az ugartyúkok jeladózását tavaly kezdtük el. Csak egy kisebb területen próbáltuk az ott élő ugartyúkokat feltérképezni, az állományból néhány egyedet befogni és felszerelni a jeladókat. Mivel e fajról keveset tudunk, a viselkedéséről, szokásairól, az élőhely használatáról, vonulásáról, stb. így elsősorban ezekre várjuk ezektől az eszközöktől a választ. A madarakat a Kiskunsági Nemzeti Park működési területén, Fülöpszállás, Szabadszállás, Nyárlőrinc környékén jelöltük. A jeladó mellett színesgyűrűs jelölést is végzünk, e gyűrűkéről távolról távcső és teleszkóp segítségével le lehet olvasni a jelölést, és azonosítható a madár.

Tavaly 7 példányra sikerült GPS-GSM nyomkövetőt felrakni. Idén nagyobb számú, 8–10 madarat szeretnénk jeladózni, hogy minden költőterületről legyen jeladóval ellátott madár.
Éjszakai életmódja miatt eddig vajmi keveset tudtunk a táplálkozásáról, főképpen, hogy hova mennek táplálkozni. Megtudtuk, hogy míg a költési és fiókanevelési időszakban nappal és éjjel is aktívan vadásznak, táplálkoznak, alig 1–2 km-es körben mozogva, ez a dolog ősz közeledtével és a gyülekezések kezdetével egyre inkább áttevődik a csak alkonyati, éjszakai táplálékszerzésre. Ilyenkor nem ritka, hogy éjszaka nagyobb, akár 20–40 km-es utat is bejárnak a nagyobb kínálattal rendelkező táplálkozó helyek felkutatásra. A helyek jellege igen változatos. Az alacsonyfüvű gyepeken, a szikes tavak part menti vegetációjában, szántóföldeken, lekaszált lucernásokon, az őszi betakarítások utáni gabona- vagy kukoricatarlókon keresnek eleséget. Az étlapjukon főképp nagyobb méretű bogarak, szöcskék, sáskák, tücskök, giliszták, csigák, békák, gyíkok, kisebb rágcsálók szerepelnek – mondta Krisztián.

Hol telelnek?
A Kárpát-medencei állomány pontos telelőhelye napjainkig teljesen ismeretlen volt. Csak sejtések voltak, miszerint valahol Észak- és Kelet-Afrikában telelnek. A jeladós madarak mozgását nyomon követve már tudjuk, hogy a Kárpát-medencei populáció madarai teljesen más telelőhelyet használnak, mint a nyugat-európai fajtársaik, amelyek a Baleári-szigetekre, Szardíniára, Marokkóba, Algériába és Tunéziába vonulnak. Két Magyarországon jelölt ugartyúk Csádban, másik kettő Líbiában, egy pedig Albániában töltötte a telet. Két jeladós madár sajnos a vonulás során elpusztult, illetve egy madárról pár hónapja nincs hír. A költő párok nem együtt telelnek, az ugartyúkok magányosan vonulnak és kizárólag éjjel. Alkonyatkor elindulnak és ahol a napkelte rájuk köszönt, ott nappalra megállnak. Majd az est leszálltával ismét folytatják útjukat. Főképp a szél számít jelentős befolyásoló tényezőnek.
–Eddig semmiféle információnk nem volt arról, hogy az őszi vagy tavaszi vonulás során milyen útvonalakat használnak ezek a madarak. A gyűrűzött madarakból sem volt korábban külföldi megkerülés. Így hát, a jeladós madaraktól származó adatoknak köszönhetően egy teljesen új dolgot ismerhettünk meg. Úgy tűnik, a Kárpát-medencei madarak É–D irányban vonulnak. A magyarországi madarak az őszi gyülekezést követően vonulásuk során keresztülhaladnak Szerbián, esetlegesen Bosznia-Hercegovinán, Montenegrón, Albánián vagy Macedónián, Görögországon és azután átrepülve a Földközi-tengert megérkeznek Líbiába, innen esetleg tovább repülnek délnek, egészen Csádig. Feltehetően ezt az útvonalat követik a vajdasági ugartyúkok is. Reméljük, erre hamarosan választ kapunk, ugyanis idén tervben van néhány példány megjelölése Vajdaságban. A tavaszi vonulás hasonlít az őszihez. Az első madár idén március 31-én érkezett vissza Magyarországra. A többi jeladós ugartyúk is már elindult hazafelé – ismertette a rejtett életet élő ugartyúk kutatásának legújabb eredményeit Barna Krisztián, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa.

(Az ugartyúk jeladózása az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Ökológiai Kutatóközpont, Vízi Ökológiai Intézet projektjén belül valósult meg dr. Boros Emil projektvezető és Lánczos Zsuzsanna projekt asszisztens irányításával. Emellett köszönet Sápi Tamásnak és Bárdos Tibornak a terepi segítségért.)