Már 1970 óta április 22-e a Föld, a nagybetűs Glóbusz világnapja. Jó alkalom ez arra, hogy mi, hétköznapi, hatalommal nem rendelkező kis emberek is elgondolkodjunk rajta, vajon kíméletesen bánunk-e környezetünkkel. Ha már világmegváltó tettekre nem vagyunk predesztinálva, mit teszünk házunk táján azért, hogy a természet és benne az ember egészségesebb, tisztább, netán zöldebb környezetben éljen.
A hűvösen kezdődött tavaszban a vajdasági szántóvető ember a Föld napján is a földet műveli, végre melegszik a talaj, csírázhatnak az elvetett magok. Még a felénél sem tart a kukorica és a napraforgó vetése. Emberünknek nincs ideje a Glóbusz globális problémáin rágódni. Az óvodások, meg az iskolások foglalkozzanak a Föld napjának megünneplésével! A tanárok dolga, hogy a környezetvédelem iránt fogékony generációkat neveljenek. Bár az is igaz, hogy a család az elsődleges nevelő közeg.
GLOBÁLIS ÉS LOKÁLIS
Reálisnak tűnik a veszély, hogy ha a légkör melegedése miatt leolvadnak a Föld jégsapkái, a tengerek szintje alaposan megnő és elönti a partközeli városokat. A Kárpát-medencében közvetlenül nem fenyeget özönvíz, a globális változásokkal azonban helyben is sok bajunk van. Már vidékünkön is kialakulhat tornádó, sosem látott erejű forgószelek és viharok nyargalnak a fátlan síkságon. A közelmúlt porviharai tömegbaleseteket okoztak. Vajdaság területének alig 5-6 százaléka erdő, és abból is sok a nyárfaültetvény, amelyek a folyók menti őshonos erdőket is kiszorítják. Kelet-Közép-Európában a viharok és a jégverések nagy károkat okoznak.
Egyre kifejezettebb a szélsőséges időjárás. Megkergült az időjárás, karácsonykor és újév napján melegebb volt, mint húsvét táján, amikor a fagy megtizedelte a gyümölcstermést. A tél folyamán már mutatóba is alig hullik hó. Hiányzik a megszokott téli csapadék a humuszban egyre szegényebb termőtalajból.
Az idősebb almatermelők még emlékeznek rá, hogy az alma május elsején virágzott. Ez azért volt jó, mert a szeszélyes áprilisi fagyok nem érték virágzásban a fákat. Az éghajlatváltozás, a nyilvánvaló felmelegedés azonban megzavarta a növényvilág nyugalmát. Az alma két héttel korábban virágzik, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A tartósnak látszó új helyzetben mind nehezebb megóvni a termést a környezeti ártalmaktól. A korai felmelegedés hamarabb szaporodó kártevőket is jelent. A gyümölcsöt és ipari növényt termelők a rovarok és gombák elleni védekezésre többször és több vegyszert szórnak szét. A gyümölcsösökben hússzor is permeteznek, ám ez sem jelent garanciát a jó termésre. Riasztó gondolat, hogy a piacon pirosan ránk mosolygó alma 25–30 vegyszeres kezelésen esett át, mire az asztalra került.
TŰZ ÉS VÍZ
Száraz, meleg tavaszon sokan kísértésbe esnek, hogy felgyújtsák a gazos árokpartokat, a folyó és csatornaparti töltéseket, sőt még az áprilisban már élettel teli nádasokat is. A Duna–Tisza–Duna csatornahálózat karbantartói is egyszerűen felgyújtják a csatorna menti gazos, bokros nádas parti sávot, óriási kárt okozva a vadállományban, elpusztítva a madarak, rovarok, emlősök élőhelyét. De ez senkit sem érdekel Szerbiában, végzik a „karbantartását”.
A Hódegyháza–Mokrin–Szaján háromszögben elterülő túzokrezervátumban tavaly négy napon át égett a száraz legelő, több száz hektár perzselődött fel gyújtogatás miatt. A rezervátumban öt éve pusztult el az utolsó ivarérett túzokkakas. Nincs már túzokdörgés a Nagyháton.
Víz nélkül nincs élet! Habár a Glóbusz felszínének háromnegyede víz, annak nagy része sós. A felszíni édesvizek szennyezése, általa pedig a talajvizek minőségromlása, a mélyebben fekvő ivóvízkészletek, az artézi vizek kiapadása azt eredményezheti, hogy a földlakók kizárólag tengervízből nyerhetnek iható vizet. A csapadékvíz is tisztításra szorul, hiszen kimossa a légköri lebegő szennyet.
A nagyok a fejünk felett kótyavetyélik el a Föld egészségét. Ha már nem válthatjuk meg a világot, legalább nézzünk szét saját portánkon! A Föld napján milliók emelik fel szavukat a talajt és a vizeket mérgező hulladéklerakók, a levegőt egyre súlyosabban szennyező közúti közlekedés, az elavult szennyező technológiák alkalmazása, a fajok kiirtása, a természetes élőhelyek eltűnése és a fogyasztói társadalom felelőtlensége ellen. Az első Föld napi megmozdulások, azaz 1970 óta a problémák mit sem csökkentek, sőt az emberi tevékenység nyomán újabb veszélyforrások jelentkeznek: a százezres nagyságrendet meghaladó mesterséges vegyületfajták hatásáról alig tudunk valamit, a tengerek szennyezése is egyre nagyobb méreteket ölt. Az óceánokban hatalmas hulladékszigetek úsznak. Már az anyatejből is kimutathatók a mikroműanyagok.
Európában nagyszabású aláírásgyűjtés zajlik azzal a céllal, hogy 2035-ig teljesen tiltsák be az EU területén a szintetikus peszticidek, növényvédő szerek használatát. A petíciót már több mint egymillióan írták alá, ami arra kötelezi az EU vezetését, hogy érdemben foglalkozzon a problémával, miközben a hatalmas profitot termelő vegyszergyártók mindent megtesznek a probléma eltussolása, kisebbítése érdekében. A szintetikus peszticidek végveszélybe sodorják a méheket és a többi beporzó rovart. A vadon élő és a haszonnövények 80 százalékának beporzását a rovarok végzik.
Nap mint nap szembesülhetünk a környezetszennyezéssel, az utcán, a közutak mentén, az erdőinkben, mindenhol temérdek mennyiségű szeméttel találkozunk. A legsúlyosabbak a talajt, a vizeket és a levegőt mérgező hulladéklerakók. A szennyező ipari üzemekből, az egyre sűrűbb gépjárműforgalomból származó növekvő légszennyezés, a fogyasztói társadalom által termelt hulladékhegyek, a természeti értékek eltűnése, az állat és növényfajok rohamos kipusztulása, a föld tüdejét alkotó őserdők kiirtása az embert is végveszélybe sodorja. A klímaváltozásért felelős szennyezők listája egyre hosszabb, a katasztrofális éghajlatváltozás megállítására maradt idő pedig egyre fogy.
Nyitókép: Gergely József felvétele
