Pár napja, a Magyar Szó Hét Évtized című könyv olvasása közben eszembe jutott, amikor kiskoromban a suliból fáradtan a nagyszüleimhez értem, alig vártam, hogy belevessem magam a nappali nagy foteljébe, és kezembe vegyem a Jó Pajtást vagy a kedvenc Asterix és Obelix, Talpraesett Tom képregényeket, amelyeket akkor még a Forum nyomdában nyomtak, a magyar nyelvre való fordításukról (még most is szívesen olvasom őket, hihetetlen, micsoda fordítások voltak) pedig Kopeczky László gondoskodott. Gyorsan rákaptam a Jópajtira és a képregényekre, amikor délelőttös voltam a suliban, a kapu előtt lestem, mikor jelenik meg nagyapám (aki a Forum nyomda archívumában dolgozott) az utca végén, aztán rohantam felé, és ő már előre lobogtatta az aznapi termést, amit hozott a nyomdából. Megvolt az aznapi csemege.
Aztán idővel elkezdtem lapozni a Magyar Szót is, egyre inkább érdekelt, mi is történik a környezetemben és a nagyvilágban, „faltam” az érdekes sztorikat. Akkor ismerkedtem meg a Magyar Szó vasárnapi újságával, ahol mindig érdekfeszítő témákkal találkoztam.
Azidőtájt a munkásemberek hétvégente nem dolgoztak, hanem pihentek, szórakoztak, olvastak. A vasárnapi újság hasábjain pedig érdekesebbnél érdekesebb történetek vártak rájuk, legyen az a kultúra, a mezőgazdaság, vagy az egészségügy tematikája.
A múlt század hatvanas-hetvenes-nyolcvanas éveiben teljesen természetes volt, hogy a sarki trafikban megvehettük a Magyar Szót, a friss nyomda- és papírillat, meg a Bazooka rágók egyvelege máig mélyen megmaradtak az agytekervényeimben, anno külön varázsa volt az újságvásárlásnak.
Hétvégente az újságot mi, gyerekek, csak reggel, délelőtt vagy estefelé olvashattuk, mert ebéd után apámnak volt egy rituáléja: lefeküdt a nappaliban, elvette a Magyar Szót, és órákig bújta. Még a délutáni szundi alatt is ott pihent az ujjai között vagy mellette. Hasonlókat láttam barátaimnál, ismerőseimnél is, a vajdasági magyarság egyetlen napilapja idővel valóban közkinccsé vált. A vasárnapi újság olvasásának maradandó kultusza alakult ki Vajdaságban, olyan volt, mint a gőzölgő vasárnapi ebéd, minden magyar ház asztalán ott volt. Szép idők voltak.
Aztán az idő előrehaladtával a Magyar Szó változásokon ment keresztül, és 2004-ben úgy döntött az akkori vezetőség, hogy a vasárnapi újság helyett egy új melléklettel rukkol elő. Németh Zoltán kollégámat bízták meg a melléklet koncepciójának a kidolgozásával és ő „keresztelte el” Hétvégének, a külalakjáért pedig Léphaft Pál „felelt”. A Hétvége melléklet Németh Zoltán koncepciója szerint elemző írásokat, aktuális riportokat, emberi történeteket, interjúkat kellett tartalmazzon, és gyorsan népszerűvé vált. Németh Zoltántól pár év után Kabók Erika vette át a szerkesztését, aki nyugdíjba vonulásáig igazi branddé alakította a Hétvége mellékletet. Tizenöt év alatt rengeteg jó írás, érdekfeszítő riport és számos sorozat jelent meg a Hétvége hasábjain, többek között a nagy sikert kiváltó Szórvány sorozat is, amelyben az olvasók olyan információkhoz juthattak a vajdasági szórványmagyarságról, amelyről addig kevesen tudtak. A Mozdulj! Petőfi! jubileumi programsorozat részeként, amelyet Petőfi Sándor költő születésének 200. évfordulója kapcsán szerveztek, sorozat indult a mellékletben a Petőfiről másként címmel, melynek keretében heti rendszerességgel jelennek meg írások a nagy magyar költőről, melynek záró része a Hétvége e heti, 1000. számában olvasható.
Erika nyugállományba vonulása után a vállalat vezetősége Máriás Endrére és ennek a cikknek a szerzőjére bízta a Hétvége a szerkesztését, így kollégámmal hetente váltjuk egymást, próbálunk új színt vinni a mellékletbe, és közben megtartani azt színvonalat, amelyet az elmúlt 19 évben Zoli és Erika hoztak, nem könnyű feladat, a lécet magasra tették. Az idők is megváltoztak, egyre kevesebben olvassák a nyomtatott sajtót, de szerencsére, a Magyar Szó online-nak köszönhetően, a világhálón is elérhető a Hétvége összes cikke, a Magyar Szó honlapján és a Facebook közösségi hálózaton is böngészhető, az olvasottságát tekintve méltó helyet foglal el a Kárpát-medencei magyar sajtótermékek között.
Nem hagyhatom ki, hogy az utóbbi időben sok fiatal jelent meg szerkesztőségünkben, mi, idősebbek is érezzük a fiatalos lendületet, sugárzik belőlük a pozitív energia, a tanulni akarás. Buzgón végzik a rájuk szabott feladatokat, és sokan már riportokat is készítenek a Hétvége mellékletébe. Próbáljuk egyengetni újságírói karrierjüket, mert fiatal újságíróként nagyon fontos, ha megfelelő tanácsokat kaphatnak a tapasztaltabb kollégáktól, a hibákra is rá kell mutatni, de a dicséret sem maradhat el. Saját tapasztalatomból tudom, mennyire jólesett annak idején, amikor az első EXIT fesztiválról tudósítottam az Újvidéki Televízióban, és miután végignéztük a híradót, szerkesztő megdicsért, mondván ez nagyon szép volt, erre születni kell. Ilyenkor óriási lendületet kap a fiatal újságíró, és ezúttal is köszönetet mondanék minden zöldfülű firkásznak, akik fáradhatatlan munkájukkal hozzájárultak a Hétvége és a Magyar Szó hírnevének öregbítéséhez.
Jövőre ünnepeljük a melléklet 20. szülinapját, de addig is: Boldog ezrediket, Hétvége!
Nyitókép: Ótos András felvétele
