„Ezek a mai fiatalok…”

A fiatalok társadalomban elfoglalt szerepére, jogaira és nehézségeire kívánta felhívni a figyelmet az Egyesült Nemzetek Szervezete akkor, amikor augusztus 12-ét a fiatalok világnapjának nyilvánította, egy olyan napot biztosítva számukra az évben, amikor felhívhatják a figyelmet a generációk közötti szolidaritás fontosságára a családban, a közösségekben és a nemzetek egészében. És bár a világunk folyamatosan változik, beleértve a fiatalság lehetőségeit és problémáit is, az az attitűd azonban, amellyel az idősebb korosztály tagjai fordulnak feléjük, örök: „Ezek a mai fiatalok…”, „Bezzeg az én időmben…” és még sorolhatnánk.De vajon milyenek is valójában a mai fiatalok? Ennek próbáltunk utánajárni, olyan személyeket szólaltatva meg, akik munkájuk során rendszeres kapcsolatban állnak velük. Beszélgetőpartnereink segítségével egyebek között olyan kérdésköröket igyekeztünk körüljárni, mint a fiatalok közösségben elfoglalt helye, továbbtanulással kapcsolatos problémái vagy közéleti szerepvállalásának nehézségei.

FONTOS AZ ELISMERÉS

Bár sokat beszélünk arról, hogydigitalizálódó világunkban a személyes kapcsolatokat egyre inkább felváltják az online kapcsolatok, a fiatalok számára igenis fontos a közösség, amelyben élnek, mondja Palusek Erik szociológus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi főigazgatói irodájának munkatársa, aki az elmúlt évek során számos olyan kutatást végzett, amelyekben a fiatalok viselkedését, attitűdjét, illetve különböző témakörökkel kapcsolatos meglátásait vizsgálta.

– Az elmúlt évek során voltak olyan kutatásaim, amelyekben elsősorban a mai huszonévesekkel foglalkoztam, és ezekből a kutatásokból az derült ki, hogy rendkívül fontos számukra a közösség, illetve az, hogy annak részei tudjanak lenni, aktívan tudjanak tenni érte, és közben kapjanak valamiféle visszacsatolást is, vagyis az, hogy a közösség többi tagja is érezze, hogy ők vannak, tevékenykednek, mások is észrevegyék azt, amit csinálnak, illetve elismerjék őket azokért a tevékenységekért, amelyeket kifejtenek. Annak ellenére tehát, hogy egy folyamatosan digitalizálódó világban élünk, ahol a személyes kapcsolatokat sokszor az online kapcsolatok váltják fel, igenis fontos a fiatalok számára a közösség. Az sem mellékes tényező ugyanakkor, hogy nagyon könnyen meg lehet mozgatni őket valamiféle jótékonysági céllal. Korábban voltak olyan kutatásaink, amelyekben azt vizsgáltuk, hogy az egyetemi hallgatókat hogyan lehetne motiválni, miként lehetne rábírni arra, hogy rendszeresen sportoljanak, és ennek keretén belül vizsgáltuk a marketing oldalát is, valamint azt is megkérdeztük tőlük, hogyan lehetne rávenni őket arra, hogy elmenjenek egy számukra is meghirdetett sportrendezvényre. Azt állapítottuk meg, hogy a jótékonysági célú közös tevékenykedés igen nagy vonzerővel bír számukra, az igenis meg tudja őket mozgatni, ha úgy érzik, tényleg egy jó célért működhetnek együtt, egy jó célért szállhatnak síkra közös erővel. És mivel a fiatalok szeretik a vicces helyzeteket, saját bevallásuk szerint olyan kezdeményezésekben is szívesen részt vesznek, amely akkora hülyeségnek tekinthető, hogy már vicces számukra. Itt természetesen semmiképpen nem valamilyen önkárosító, vagy bárki számára káros dologra kell gondolni, hanem olyasmire, ami mindenki számára ártalmatlan. A fiatalok tehát összességében igenis képesek rá, hogy közösségbe szerveződjenek, aminek bizonyítékaként szerencsére a környezetünkben is számos általuk megálmodott kezdeményezést láthatunk – hallhattuk a szociológustól, aki a tanulmányokhoz kapcsolódóan elmondta, bár egyre többen tanulnak tovább, a tanulmányaik során számos különböző problémával kerülnek szembe, amelyeket igyekeznek a lehető legkézenfekvőbb módon megoldani.

– Általánosságban elmondható, hogy elég nagy terhelés alatt állnak, úgy a középiskolában, mint a felsőoktatásban. Eleve sok az óra, ráadásul a felsőoktatásban ezt a sok órát még szét is szórják egész napra, vagyis a hallgatók nem tudnak egy konzisztens időbeosztást kialakítani maguknak. A továbbtanulásukat a munkaerőpiaci elvárások is jelentős mértékben meghatározzák. Ma már az egyetem sok helyen nagyon fontos, valamilyen felsőfokú oklevél kell ahhoz, hogy valaki el tudjon látni egy adott feladatkört, illetve ahhoz is, hogy a munkaerőpiacon versenyképes tudjon lenni másokkal szemben. Ez is egyfajta társadalmi elvárásként nehezedik rájuk, sőt bizonyos esetekben kifejezetten nagy nyomást is jelent számukra. Jobb esetben a fiatal saját maga dönt a saját tanulmányairól, erre vonatkozó kutatásaim azonban sajnos nincsenek. Azt viszont mindenképpen megjegyezném, hogy általánosságban az a jellemző, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők gyermekei nagyobb számban mennek egyetemre, mint azoknak a szülőknek a gyermekei, akik nem rendelkeznek főiskolai vagy egyetemi diplomával. Ez a fajta társadalmi reprodukció még ma is jelen van, annak ellenére, hogy ma már sok nem diplomás szülőnek is diplomás lesz a gyereke – magyarázta Palusek Erik.

SOK A MONDANIVALÓJUK

A közösségi terek napjainkban az ifjúsággal való foglalkozás kiemelten fontos terepei, és számos különböző lehetőségeket biztosítanak a fiatalok számára. Nincs ez másként a szabadkai Kerülj Be Ifjúsági Közösségi Térrel sem, amely ugyan fizikailag már nem létezik, az online térben, illetve külső helyszíneken azonban sokféle programokat szerveznek a fiataloknak. Hulló Zsófia, a Kerülj Be Ifjúsági Közösségi Tér vezetőjének a tapasztalataiszerint a fiatalok annak ellenére is nehezen illeszkednek be egy-egy közösségbe, hogy alapvetően igénylik a figyelmet és a visszajelzéseket.

– A koronavírus időszaka mindenkire nagy hatással volt, nem csak a fiatalokra. De a fiatalok egyébként is egy korszakváltáson vannak túl, hiszen az iskolai tudás felértékelődött. Ma már minden második fiatal tovább szeretne tanulni. A fiatalok nehezen tudnak kötődni, nehezen tudnak élőben kapcsolatokat építeni, viszont nagyon erős az online jelenlétük, aminek következtében akár különböző online személyiségtípusok is kialakulhatnak náluk. Éppen ezért rendkívül fontos az ifjúsági munka, ami az élő, személyes találkozásokon alapul. A mai fiatalok, vagyis a Z-generáció egy csendes generáció. Őket ténylegesen meg kell szólítani, és valóban teret kell nekik adni ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak. Meg kell hallgatni a mondandójukat. Nagyon sok mondanivalójuk van, attól függetlenül, hogy ezt élő szóban nem tudják átadni, ugyanis sokkal könnyebb ezt számukra írásban, illetve online formában közölni. Egyébként egy igen okos generációról van szó, amely a technológiai világában nőtt fel, és rengeteget tudna segíteni a világ fejlődésében, ha megfelelő teret kapna, ám úgy érzem, a fiatalok korántsem kapnak akkora teret, amekkorát szeretnének. A tapasztalataim azt mutatják, hogy nagy százalékban érdekli őket az, hogy milyen világban élnek, milyen világ veszi őket körül, viszont bármelyik országról legyen szó, a vezetőség iránt nincs bizalmuk, és a kettősség igencsak meghatározó – fogalmazott Hulló Zsófia, aki szerinta továbbtanulás terén a környezet még mindig nagy befolyással van a fiatalokra. Sokan a szülők hatására választanak szakot, és ebből a későbbiekben számos problémájuk fakad. Mint mondta, úgy látja, a fiatalok sokszor nem a saját elképzeléseik alapján döntenek, hanem azt csinálják, amit elvárnak tőlük, ami alól természetesen vannak kivételek, akik tudják, hogy mit akarnak, és hajlandók küzdeni is a céljaik megvalósításáért, ám olyanok is szép számban akadnak közöttük, akik nem azért szeretnének befejezni valamilyen egyetemet, hogy az adott szakmában helyezkedhessenek el, hanem csupán azért, hogy eleget tegyenek a feléjük irányuló elvárásoknak, és ez semmiképpen sem jelent jó irányt.Hulló Zsófia mindemellett a fiatalok mentális egészségére is kitért.

– A fiatalok mentális egészsége, csakúgy, mint az egész társadalomé, nincs a topon. Az egészségügy leterhelt, nem tud minden fiatal szakemberrel beszélni, ráadásul ez nincs is ingyen. Ezen az ifjúsági munkával sokat lehetne segíteni. Szabadkán létezik a mentális egészség klub, és vannak olyan segítőink, akik a középiskolákban igyekeznek elmondani a fiataloknak, hogy ha problémájuk van, akkor igenis szabad arról beszélniük. Ez a generáció egyébként is hallgat, ez pedig egy olyan jellegű probléma, amit nem lenne szabad elhallgatni. Nincsenek tisztában azzal, hogy a különböző szorongások, mentális betegségek hogyan is alakulnak ki. Ezért jók a prevenciós programok, amelyek révén felhívhatjuk a figyelmüket arra, hogy ha túl sok stressz éri őket, és azt nem tudják megfelelően kezelni, szoronganak, negatív gondolataik vannak, akkor arról bizony beszélniük kell, hiszen mindennek ma már nem szabad tabu témának lennie, és mielőbb változtatniuk kell az életstílusukon. Sokat dolgozunk azon, hogy a fiatalokat megszólítsuk és beszélgessünk velük. Bárki meg tudja őket hallgatni, nem is kell tanácsot adni nekik, elég, ha meghallgatjuk őket, mert ez az, ami a mai világból nagyon-nagyon hiányzik – magyarázta Hulló Zsófia.

EGYENKÉNT KELL ŐKET MEGSZÓLÍTANI

Bóka Olivér a Vajdasági Magyar Diákszövetség (VaMaDiSz) elnökeként elsősorban az oktatás terén áll kapcsolatban a fiatalokkal, ugyanakkor a mindenki által ismert Gólyabulit is ők szervezik. Tapasztalatai szerint a fiatalokat ma személyesen kell megszólítani, és amennyiben ez sikerrel jár, hasznos tagjai tudnak lenni a közösségnek.

– Nagyon büszke vagyok a VaMaDiSz csapatára, hiszen az aktivistáink számát sikerült feltornáznunk. Ebben rengeteg munka van, és most is folyamatosan dolgozunk azon, hogy vonzóvá tegyük a közösségi tevékenységet a fiatalok számára. Azt látom, hogy a fiatalokat nehéz rávenni arra, hogy kimozduljanak. Ennek a helyzetnek a kialakulásában a koronavírus is közrejátszott, az emberek többet voltak egyedül, megszokták az online létet, ám ha sikerül kirobbantanunk őket ebből a kényelemből, és megismertetjük velük a tevékenységüket, akkor bizony nagyon sok mindent lehet kezdeni velük. Mi is azt tapasztaljuk, hogy a mostani generáció nehezebben nyílik meg. Én úgy emlékszem, hogy mi, a jelenleg végzős generáció tagjai még kerestük a kapcsolatot az idősebbekkel, igyekeztünk felzárkózni, imponálni nekik, hogy minél könnyebben bevegyenek bennünket a társaságukba. Ma azonban már nem ezt látjuk. Most mi, idősebbek vagyunk azok, akik megszólítjuk őket, hívjuk a programjainkra. Ennek ellenére hiszek abban, hogy ez a helyzet meg fog változni, és az emberek egy idő után maguktól is rá fognak jönni, hogy egészségesebb az, ha minél kevesebb időt töltenek az online térben, és többet találkoznak valódi emberekkel, illetve foglalkoznak valódi dolgokkal, valódi érzéseket – fogalmazott a VaMaDiSz elnöke, akinek tapasztalatai szerint a környezetvédelem kiemelten fontos figyelmet kap a fiatalok életében, igyekeznek környezettudatosan élni és határozottan fellépni a környezetszennyezés ellen.

Ami a továbbtanulást illeti, Bóka Olivér meglátásai szerint a fiatalok viszonylag tudatosan választanak szakot, egy-egy buliba azonban igen nehéz őket elcsalogatni. A VaMaDiSz aktivistái mindenesetre sokat dolgoznak azon, hogy minél többen tanuljanak tovább Újvidéken, hiszen maguk is itt iratkoztak egyetemre, és nem bánták meg döntésüket, éppen ezért lelkesen igyekeznek másokat is Újvidékre vonzani.

– A pályaválasztás terén mindig volt és lesz is szülői nyomás, de a legtöbben igyekeznek megharcolni a saját elképzeléseik megvalósításáért. A fiatalok ezen a téren elég felkészülteknek tűnnek, és viszonylag tudatosan választanak szakot, tudják, hogy mire van szükség, és figyelik a korábbi évek adatait, tapasztalatait, előre tudják, hogy melyik egyetemen milyen konkurencia vár rájuk. Bulit szervezni viszont iszonyatosan nehéz számukra. Míg néhány évvel ezelőtt csettintésre összejött 300–400 ember egy-egy buliba, addig ez ma már sokkal nehezebb. Most kevesebb magyar ajkú hallgató is van Újvidéken, ugyanakkor úgy látjuk, hogy nincs is akkora igény ezekre a bulikra, mint korábban. Jobban szeretnek kisebb csoportokban elmenni valahova. Nem panaszkodunk, az összes bulinkra szépen összejönnek, viszont az eseményt nem elég kiplakátolni, nem elég a különböző közösségi média felületeken reklámozni, hanem szinte mindenkit külön-külön kell megszólítani, és ez óriási energia-befektetést igényel részünkről – nyilatkozta Bóka Olivér.