Egy csepp kelet Szabadka szívében

Tavirózsa, bambusz, japán juhar, fekete sás, indiai lótusz, puszpáng, koi ponty és megannyi keleti kellék. Ezek jellemzik azt a kis csodakertet, amit Szabadka kellős közepén, a kíváncsi szemek elől elrejtve alakított ki a Jenei testvérpár, Dániel és Zoltán. Egy békés oázist hoztak létre a maguk és családjuk számára, hogy egy hosszú nap után békésen, meditálva élvezhessék az élet adta pillanatokat.

Hogyan született meg a japánkert ötlete?

Dániel: 2011-ben csupán egy tavat szerettünk volna csinálni. Akkor még nem volt annyira elterjedt az internet, ahol tájékozódhattunk volna. Kiástuk, felfalaztuk az oldalát, akkor még csak ennyi volt, jóval kisebb, mint a mostani. A japán stílus később jött. A koi pontyokkal kezdődött talán minden, mivel ezek a halak onnan erednek, a japánok a legjobbak a tenyésztésükben.

Zoltán: Ha a haltenyésztést, ha a kertészetet nézzük, a japánok a legjobbak ebben. Nálunk a családban mindig jellemző volt az állatszeretet. Régen voltak madaraink meg akváriumi halaink, ám ennél többet szerettünk volna. Ez a kert a koi pontyokkal egy darab a természetből, és nem csupán egy madár egy ketrecben.

Dániel: Évekig csak az a kis tó volt néhány növénnyel. A terület többi része tipikus hátsóudvar volt, nagy fákkal, veteményessel. Volt egy kivágott cseresznyefa rönk, amin ültünk, kávéval a kezünkben, és néztük a kis tavat. Majd jött az ötlet, hogy csináljuk egy kültéri, kerti teraszt, ahova szépen, kényelmesen ki tudunk ülni és nézhetjük az akkori aranyhalakat.

Zoltán: Aztán 2018-ban előkészítettük a füves területet, eltakarítottuk a régi madárketreceket és falakat, valamint tujákat ültettünk a kerítés mellé. 2019-ben épült fel a terasz, hogy ott nyugodtan lehessen kávézni, pihenni, a gondoktól kicsit kikapcsolódni. A kerítést deszkákkal alakítottuk ki, hirtelen rengeteg ötletünk támadt.

Dániel: Akkor már tudtunk keresgélni az interneten is, ahol rengeteg videót néztünk meg. Majd a közösségi oldalakon, különböző csoportokban tájékozódtunk. Folyamatosan nézelődtünk és inspirálódtunk. Ami megtetszett, azt igyekeztünk sajátos módon, úgymond szabadkai módra megvalósítani.

Akkor ti magatok készítettétek el még a díszeket is?

Dániel: Hiába kerestünk ebben a stílusban például lámpát vagy különféle szobrokat, nálunk nem lehet ilyesmit vásárolni, így mindent mi készítettük el, a saját kezünkkel. A lámpához egy sárvédőt használtunk formának, amibe betont öntöttünk, így kaptuk meg a homorú fedelét. Többnyire tehát a sablonokat is saját kezűleg alakítottunk ki. Persze nem minden dísz pontosan olyan, mint amilyen az eredeti, van, amin kicsit alakítottunk az ízlésünkhöz és a lehetőségeinkhez mérten. Voltaképpen újra is hasznosítottunk. Ezután befestettük őket, majd a lámpákba olyan izzókat tettünk, amilyenek nálunk kaphatók. Igyekeztünk minél gazdaságosabban kihozni mindent. Találhatóak a kertben fából készült kiegészítők is, ezek is a mi kezünk munkájának az eredményeképpen születtek meg. Például van egy kis pagoda, ami eredetileg ötszintes, mi viszont csak háromszintesre csináltuk, ugyanis a japán jelentésrendszert követve a szintek számának páratlannak kell lennie. A falon látható szamuráj alakot is én rajzoltam, a járdát is formába öntöttük, és úgy kaptuk meg ezeket a kőlapokat.

Zoltán: Itt, Vajdaságban nem igazán vagy csak nagyon nehezen lehet beszerezni a különféle kiegészítőket is. A nagy köveket például ott szerezzük be, ahol tudjuk. Itt, amit lehet látni, majdnem mindent mi csináltunk, a hidat is, a betondíszek kb. hetven százalékát, a teraszt, a tavakat, a japán házikót is a tisztítórendszerrel. Ilyen házikó nincs még egy Szerbiában, legalábbis nem tudunk róla. Magyarországon van egy ismerősünk, akinek hobbiboltja van, és nála vásároljuk a haleledelt, valamint azokat a kellékeket, amelyek a víz karbantartásához szükségesek.

A növények közül melyik a legritkább fajta? Egyáltalán hol szerezitek be a növényeket meg a halakat?

Zoltán: Vannak olyan növények, amelyek specifikusak, próbálkoztunk ugyan velük, a legtöbbjük azonban nem bírja ezt a meleg éghajlatot. Ami bírja, az a juhar, de már azon is látszik, hogy ez a hőmérséklet túlzottan magas neki. A legritkább talán az indiai lótusz. Most kettő darab van belőle, viszont még nincs betelepítve. Az ilyen különleges növényeket külföldön vásároljuk, mert nálunk egyik virágkertészetben vagy faiskolában sem találhatók meg. A koi pontyokat már nálunk is be lehet szerezni, néhányan tartjuk őket. Sokat Palicson meg Csantavéren vettünk. Benne vagyunk egy olyan közösségben, amelynek a tagjai komolyabban foglalkoznak díszkertészettel, így tudunk egymásnak segíteni, tudunk tájékozódni arról, hogy mit hol lehet megvenni, valamint a kert kialakításában is hasznos tanácsokat tudunk adni egymásnak.

Dániel: A koi pontyok külföldön, főleg Japánban igen nagy tiszteletnek örvendnek. Szépségversenyeket is tartanak nekik. Minden színnek megvan a jelentése, ami a japánkertben minden másra is igaz. Nincs belőlük két egyforma. Nagyon oda kell figyelni az etetésükre, valamint arra is, hogyan tartjuk őket. A koi pontyok mellett tartunk még két kecsegét meg sok-sok kis szivárványcsellét is.

Hogyan zajlik a karbantartás?

Zoltán: Minden év elején, áprilisban vagy májusban cseréljük a vizet. A víz felét leengedjük, kiszivattyúzzuk, majd friss vízzel töltjük fel. Van tisztítórendszer is persze, ami nagy hordókon keresztül folyatja át a vizet. Egy ekkora tavat nem lehet a boltban kapható kis tisztítóberendezésekkel vagy medencepumpával karban tartani, ehhez nagyobb berendezésre van szükség. Így azt is mi magunk építettük meg. A híd alatt is van egy természetes növényekből álló filter. Évente egyszer-kétszer a filtereket is kitisztítjuk, általában akkor, amikor látjuk, hogy megindul a káros baktériumok szaporodása.

Dániel: Ha elég nagy a tisztítórendszer, akkor nincs annyi gond, nem kell gyakran tisztítani. Vannak mérőeszközeink, így figyelni tudjuk, mennyi ammónia vagy nitrit van a vízben. Ha nagy a nitritkoncentráció, akkor kezd el zöldülni a víz, mert akkor elszaporodnak benne az algák. Tehát biológiai és mechanikus tisztítórendszerünk is van. A pumpáknak folyamatosan működniük kell, különben felborul a víz egyensúlya. Vannak olyan baktériumok, amiket por vagy folyadék formájában is meg lehet venni, ezek az iszap, az algák és az egyéb kártékony dolgok ellen alkalmazhatók.

Zoltán: Sokan azt gondolják, elég, ha kiásunk egy lyukat, rakunk bele vizet, halakat meg tavirózsát és más kész is. Ilyenkor esik meg, hogy egy hónap múlva a víz bezöldül. A filtereket március végén bekapcsoljuk, pontosabban akkor, amikor a víz hőmérséklete már eléri a 11–12 fokot, és egészen október közepéig működnek. Most, hogy ilyen melegek vannak, a nagy kipárolgásra is ügyelnünk kell. Mi hetente öt centiméternyi vizet töltünk vissza. Tulajdonképpen azért van ennyi apró kő, ami egyszerű átszitált sóderből, agroszövetből áll, hogy ne legyen gazos a talaj. A stílusnak is megfelel ez, igaz, az eredeti japánkertekben darált kőzet van, amelynek a szélei szögletesebbek. Létezik az úgynevezett zen kert is, amelynél fontos a kavicsok milyensége is. Tervezzük egy ilyen rész kiépítését is. Igyekeztünk úgy kialakítani a kertet, hogy ne kelljen minden szabad órát a rendezésére fordítani, de azért mindennap babusgatjuk egy kicsit.

Tavasszal, nyáron és még ősszel is lehet gyönyörködni ebben a kertben, de hogyan lehet teleltetni?

Dániel: Sokan kérdezik, hogy mit csinálunk télen a halakkal, esetleg betesszük őket valamilyen akváriumba? Ezek hideg vízi állatok, tehát áttelelnek. Fontos, hogy a tónak meglegyen a kellő mélysége, ami minimum 120–150 centiméter. A halak egész télen a tó alján vannak, ott már megvan az az 5–10 fok, ami elegendő ahhoz, hogy át tudjanak telelni.

Zoltán: A növényeket teljesen levágjuk, mert ellenkező esetben beleesnének a vízbe, és elkezdenének rothadni. Egy porlasztót hagyunk csak bekapcsolva, hogy maradjon egy lék, amin keresztül a jég alatt képződő gázok távozni tudnak. Ezek a gázok az esetlegesen a vízben maradó növények bomlásával jönnek létre. Ha nem lenne ez a lyuk a jégen, a keletkezett erjedési gáztól a vermelő halak megfulladnának. A többi növény évelő, a lehullott leveleiket összeszedjük.

Mit tanácsolnátok azoknak, akik japánkertet szeretnének?

Dániel: Vegyenek egy ásót! (nevet) Az első, hogy olvassanak sokat és nézzenek minél több videót ezzel kapcsolatban. A legtöbben ott rontják el, hogy nem jól alakítják ki a tó peremét, ilyenkor esik meg az, hogy látszódik a fólia. Egy lépcsőt kell csinálni és arra kell rátenni a köveket, akkor a víz a kövekig fog érni és eltakarja a fóliát.

Zoltán: Először mindent jól meg kell tervezni! Azt is, hogy mekkora tavat szeretne, azt, hogy ahhoz mekkora tisztítórendszerre van szükség, és csak ezek után jöhet a többi. Ha mi most kezdenénk hozzá, egészen biztosan nem oda tennénk a tavat, ahol most van, hanem a feng shui szabályait is igyekeznénk figyelembe venni.

Mik a további terveitek?

Zoltán: Tervek mindig vannak, hiszen nincs még kész az, amit megálmodtunk. Ha mindent megcsináltunk volna eddig, amit szerettünk volna, akkor már rég nem lenne egy csepp hely sem. Mivel van gyermek, így természetesen neki is kell tér, ezért egyelőre még meghagytuk a gyepet, de idővel szeretnénk bővíteni a területet is.

Dániel: Nekem van legalább még tíz ötletem, amit meg szeretnék valósítani. Általában télen tervezünk, nyáron pedig megvalósítunk. A kerítés átalakítása lesz a következő lépés. A teraszt is szeretnénk átépíteni, a tetőt pedig úgy kialakítani, mint ahogyan a japán pagodákét szokták.

Zoltán: Azt tartja a mondás, hogy egy japánkert soha sincs kész. Ránézel egy sarokra, és úgy érzed, hogy változtatnod kell rajta, vagy valamilyen másféle növénnyel, vagy csupán egy kővel, ám folyamatosan ott motoszkál benned az érzés, hogy valamit át kell alakítanod, és ez természetesen a mi esetünkben sincs másként.