Mi hozta hozzánk a kígyókat?

A júniusi árvizek után Délnyugat-Szerbiában egymást követték a közösségi oldalakon azok a házi videók, amelyeken különféle kígyók voltak láthatók. Nagyobb mennyiségű kígyó és sikló megjelenéséről számoltak be akkoriban, ami sokakat aggodalommal töltött el. A szakemberek azonban arra mutattak rá, hogy nem kell félni tőlük, csupán arról van szó, hogy az áradások megbolygatták a kígyók élőhelyét, aminek következtében új búvóhelyet kellett keresniük maguknak. A kis termetű rágcsálók élőhelyével is ugyanez történt, ezért a táplálékukat követve olyan helyeken is lehetett találkozni kígyókkal, ahol korábban nem voltak láthatók, köztük például a nagyobb városokban is. Érdekes, hogy az utóbbi időben újra egyre több hír jelenik meg a kígyók jelenlétéről. Belgrádban, sőt Újvidéken is találkoztak néhánnyal a napokban, Svilajnacon pedig egy gyermeket meg is mart egy kígyó. Arról, hogy a hüllők és a kétéltűek számának növekedésére kihatással van-e a klímaváltozás, Paunović Annával, a belgrádi Természettudományi Múzeum herpetológusával beszélgettünk.

– Nem tudok róla, hogy olyan új fajokat figyeltek volna meg, amelyek korábban nem éltek ezeken a területeken. Előfordul azonban, hogy a házi kedvencként gondozott egzotikus fajok megszöknek, ezek viszont általában egyedi eseteknek tekinthetők. Az árvizek kétségtelenül láthatóbbá tették a kígyókat, ugyanis az áradások után egy ideig nem tipikus helyeken kerestek maguknak búvóhelyet. Egyes példányok sok esetben úgy jelennek meg az elterjedési helyükön kívül eső területeken, hogy szénnel vagy fával érkeznek, esetleg álló autóba másznak be, és máshol bújnak elő akkor, amikor az autó már parkol. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ezek mind-mind egyedi esetek – magyarázta Paunović Anna, aki szerint Belgrádban, Újvidéken vagy más településeken elsősorban az emberi gondatlanság miatt találkozhatunk kígyókkal, majd hozzátette, hogy nem a kígyó az egyetlen olyan állatfaj, amely házi kedvencként kerül a természetbe, hanem például a vörösfülű ékszerteknősökkel (Trachemys scripta elegans) is egyre gyakrabban találkozhatunk. A szakember szerint ezeket az állatokat általában szándékosan engedik szabadon a gazdáik, miközben tudvalévő, hogy invazív fajról van szó, amelyeknek az egyedei fenyegetik a mocsári teknősök (Emys orbicularis) megmaradását a saját élőhelyükön. Mint rámutatott, a mocsári teknősök különösen a lakott területek közelében vannak veszélyben, ahol az emberek sokszor a tavakba engedik a megunt, vagy túlzottan nagyra nőtt ékszerteknőseiket. Paunović Anna elmondta továbbá azt is, hogy a kétéltűek és a hüllők esetében nem elsősorban a megjelenésük mutat rá a klímaváltozás következményeire, hanem sokkal inkább az, hogy korábban bújnak elő és előbb szaporodnak.

A szakember kitért a gekkók (Mediodactylus kotschyi) megjelenésének hátterére is, amely állatok atipikusaknak számítanak ezeken a területeken, éppen ezért nagy valószínűséggel a különféle nyaralásokból hazatérő turisták hozzák őket magukkal, mégpedig olyan módon, hogy észrevétlenül bebújnak a poggyászukba, majd előbújnak onnan, aztán pedig, úgy tűnik, Belgrádban, Újvidéken és néhány egyéb településen is sikerül túlélniük a hideg időt, igaz, az elmúlt években nem tapasztalhattunk igazán kemény teleket, olyannyira nem, hogy – mint mondta – az idei volt az az első olyan tél, amikor a teraszon a petúniák is túlélték a hideg hónapokat, azok elmúltával pedig újra kivirágoztak.

– Kétségtelen, hogy a gekkók egyre inkább megtelepednek térségünkben. Úgy tűnik, megfelel nekik az enyhe tél, amelyet gyakran meleg pincékben vagy házakban megbújva vészelnek át. A gekkók éjszakai állatok. Kisebb rovarokkal és pókokkal táplálkoznak. Nem hiszem, hogy különösebben veszélyeztetnék a gyíkjainkat – mutatott rá a szakember, aki elmondta, mindenekelőtt a városokban vannak nagyobb számban jelen, hiszen alapvetően az alacsony növényzettel benőtt, száraz, köves és sziklás élőhelyeket kedvelik, ritkábban fatörzseken is láthatók. Éppen ezért elsősorban a kőfalakon és a régi épületek homlokzatain találkozhatunk velük, vagyis többnyire az emberek élőhelyéhez kötődnek. Szerbiában szinte kizárólag lakott területeken, leggyakrabban a régi városközpontokban találhatók meg – hangsúlyozta Paunović Anna, aki kiemelte, hogy a Kotschy-gekkó természetes élőhelye a Balkán-félsziget déli és keleti részén, a Krím déli részén, illetve Kis-Ázsiában és a Közel-Keleten van. Betelepített populációi azonban Dél-Olaszországban és Magyarországon is megtalálhatók. Szerbiában csupán egy természetes populáció található Prizrenben, betelepített populációk jelenlétét azonban Újvidéken, Belgrádban, Smederevón és Nišben is regisztrálták.

Paunović Anna felhívta a figyelmet arra is, hogy az emlősök esetében is tapasztalhatók különféle változások, több mint tíz évvel ezelőtt például megfigyelték azt, hogy a fehérszélű törpedenevér (Pipistrellus kuhlii) észak felé terjeszkedik, és ez bizony összefüggésben áll a klímaváltozás következményeivel.

– A fehérszélű törpedenevér Belgrádban 1994-ben jelent meg először. Az volt az első lelet Szerbiában. Megfelelnek nekik az itteni időjárási körülmények, szeretik a mediterrán éghajlatot, és kedvez nekik a városi környezet is, amihez nagyon jól alkalmazkodtak – mutatott rá a herpetológus, hozzáfűzve, a legtöbb denevérfaj társas életet folytat, csupán néhányuk pihen magányosan. Egy-egy kolónián belül élhetnek különböző denevérfajok, ugyanakkor élhet csupán egyetlen faj is.

– Van egy denevérfaj, az alpesi törpedenevér (Hypsugo savii), amelynek Szerbiában hegyi törpedenevér volt a régi neve, most pedig hosszú szőrű törpedenevérnek hívják, ugyanis mint kiderült, ezek a denevérek nem csak a hegyekben élnek. Ebből kiindulva megtörténhet, hogy vannak olyan rejtett fajok, amelyek már huzamosabb ideje más néven vannak jelen, és nem a klímaváltozás okozta a megjelenésüket – mutatott rá a megnevezések okozta nehézségekre a szakember, aki a minél pontosabb beazonosíthatóság érdekében mindemellett a kolóniákban jelenlevő denevérfajok feltárásának fontosságára is igyekezett felhívni a figyelmet.