Szoros, őszinte és baráti a kapcsolatban

A diplomáciában mozgalmas 8 évet tudhat a háta mögött Pintér Attila, Magyarország leköszönő belgrádi nagykövete. Külszolgálati missziója idején történtek ugyanis Magyarország és Szerbia között a két nép számára talán legnagyobb jelentőséggel bíró események. Beszélgetésünk során kiemelte, izgalmas, kihívásokkal teli éveket töltött Belgrádban. Nagyköveti mandátumát éppen a megbékélés határozta meg, hiszen 2014. október 31-én helyezte hatályon kívül a szerb kormány azt az 1946-os jugoszláv határozatot, amely kollektív bűnösséggel sújtotta a Sajkásvidék magyar lakosságát. Mint rámutatott, ez volt az utolsó nyitott kérdés a két ország viszonyában. Azóta azonban a történések számos kihívás elé állították a két országot és a diplomáciát is.

– Mind a megbékélési folyamat, mind ennek az ominózus kormányhatározatnak az eltörlése a kapcsolatok szempontjából stratégiai jelentőséggel bírt, viszont ettől még nem pörögtek volna fel ennyire a kapcsolatok. Ehhez mindenképpen kellett az, hogy a két ország politikai vezetőiben és a vajdasági magyarság vezetőiben legyen bátorság, hogy ne álljunk meg itt. Volt egy komoly elszántság, mondjuk ki, bátorság Orbán Viktor miniszterelnök úr és Aleksandar Vučić akkori miniszterelnök, most államfő és Pásztor István, a VMSZ elnöke részéről.

Az ő hármas együttműködésük hozta meg azokat az eredményeket, amelyekről beszélünk, és amelyekre büszkék vagyunk. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert az előzmények, a megbékélési folyamat előtti időszakok nem arra utaltak, hogy erre a megbékélési folyamatra, a magyar–szerb kapcsolatok ilyen mértékű alakulására még a mi életünkben sor kerülhet.

A megbékélést követően teljesen új fordulatot vett a két ország viszonya. Mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatokra fektették a hangsúlyt a két ország vezetői. A VMSZ javaslatára Magyarország úgy döntött, hogy elindítja a Vajdasági Gazdaságfejlesztési Programot. Milyen fogadtatása volt, és ma már hol tart a vajdasági családokat, vállalkozókat és településeket érintő támogatási program?

– Pásztor elnök úr részéről érkezett a kezdeményezés, amelyet 2016-ban tudtunk megkezdeni, de már korábban elkezdődött az előkészítő munka. Az ő eredendő elképzelése egy olyan gazdaságfejlesztési csomagra vonatkozott Vajdaság számára, amely egyrészt munkahelyeket teremt, beruházásokat hoz a térségbe, és végül, de nem utolsósorban biztosítja a vajdasági magyarság szülőföldön maradását. Az előkészítést követően 2016. január 19-én indult el ez a program, és az első aláírásokra Orbán és Vučić miniszterelnökök jelenlétében került sor 2016. április közepén Szabadkán. Most már hat és fél év igazolja, hogy a megkezdett út helyes volt, hiszen több mint 14 ezer sikeres pályázatot sikerült lebonyolítani. Ezeknek köszönhetően több mint 40 milliárd dinár (kb. 120 milliárd forint) érkezett magyar kormányzati támogatásként a Vajdaságba. Ezeknek köszönhetően csaknem 700 új vállalkozás alakult, 2000 vállalkozás, 5600 mezőgazdasági termelő kapott támogatást, 180 vajdasági településen hajtottak végre fejlesztéseket, a 45 vajdasági önkormányzatból 39-ben. Fontos volt az, hogy ez a fejlesztési támogatás meginduljon, és azóta is tartson, de ne csak kormányzati támogatás valósuljon meg, hanem a vállalkozások részéről is történjenek beruházások úgy a vajdasági magyar, mint a vajdasági szerb vagy az anyaországi magyar cégek részéről. A magyar kormány elég komoly támogatásokat biztosít azon magyar vállalatok számára, amelyek Szerbiában szeretnének beruházni. A Vajdasági Gazdaságfejlesztési Programhoz kapcsolódóan 53 milliárd forint értékben kerül vagy került sor fejlesztésekre a Vajdaságban, amit a magyar vállalatok hajtanak végre.

Ma már nemcsak a vajdasági, hanem a közép- és dél-szerbiai beruházásokat is támogatja Magyarország.

– Így van, 2019-ben indítottuk útjára a Nyugat-Balkán Beruházási Támogatást, ahol értelemszerűen a térségre koncentráltunk, 2020-ban pedig a Külpiaci Növekedési Támogatást, amely szerint viszont már szélesebb régióban gondolkodott a magyar kormány. Mind a kettőben történtek szerbiai fejlesztések, illetve folyamatban vannak. A magyar kormány erre a térségre mindig is úgy tekintett, mint egy természetes politikai, gazdasági és kereskedelmi partnerre. Most már a magyar költségvetésnek a helyzete, a magyar gazdaságnak az állapota lehetővé teszi azt, hogy támogassák a térségbe beruházni szándékozó magyar vállalkozókat. Elsődleges cél, hogy minél szorosabb gazdasági kapcsolat alakuljon ki a gazdasági élet szereplői körében, jöjjenek létre új munkahelyek, valamint minél komolyabb fejlesztések, amelyek újabb beruházásokat generálnak majd.

Ugyanakkor 2014-ben még csak az volt a cél, hogy a kétoldalú kereskedelmi forgalmat feltornázzuk 2 milliárd euróra, akkor 1,7 milliárd euró körül mozgott. Most már ott tartunk, hogy reméljük, az idén elérjük az 5 milliárdot is. Magyarországnak 2020-ban szinte minden országgal csökkent a kereskedelmi forgalma, Szerbia kivétel volt, 3 százalékkal sikerült bővíteni a 2019-es forgalmat. Tavaly pedig elképesztő gyarapodásnak lehettünk tanúi. Végre megjelentek Szerbiában az érdemi magyar befektetések is. Hosszú időn keresztül azt mondhattuk el, hogy a nagy magyar vállalatok: az OTP, a MOL és a Richter jelen vannak, és ez kétségtelenül fontos is volt, de hiányzott a második vonal, a kis- és középvállalkozások megjelenése. Ezen a téren is sikerült előrelépnünk.

Az épülő magyar–szerb viszonyok idején a migránsválság miatt kerítés épült a két ország között. Voltak, akik attól tartottak, hogy ez újabb törést hoz majd a kétoldalú kapcsolatokban, ma már tudjuk, hogy nem így történt. Igaz, a migránsválság sem oldódott meg. Milyen diplomáciai nehézségeket okozott a kerítés megépítése, illetve a migránskérdés milyen együttműködést indított el a két ország között?

– 2015-ben valóban feszült helyzet alakult ki a határ közvetlen közelében. Nagyon higgadtan és hideg fejjel kellett gondolkodni egy olyan kérdésben, amelyikre mi úgy tekintettünk, mint ami a kétoldalú kapcsolatoktól teljesen független, hiszen nem a két ország generálta az illegális migrációt. Nem Magyarország vagy Szerbia volt az az ország, amelynek vezetői felhívták a migránsok figyelmét arra, hogy szívesen látjuk őket. Mégis a feszült helyzetben e két ország döntéshozóinak a bölcsessége kellett ahhoz, hogy ebből ne legyen probléma. A feszültség tompításában a nagykövetségünk is részt vállalt, hiszen amikor a magyar kormány bejelentette, hogy kerítés épül a magyar–szerb határon, kérdésáradat zúdult a nagykövetségünkre, és nyilván nem lehet minden kérdést megválaszolni, úgy döntöttem, hogy egy közleményben tesszük világossá azt, hogy a magyar kormány nem azért emel kerítést, mert bármiféle problémánk lenne Szerbiával, sőt éppen ellenkezőleg, azokat, akik jó szándékkal közelednek, és van érvényes úti okmányuk, szívesen látjuk, újabb és újabb átkelőket szeretnénk nyitni. Mi nem a határátkelőket akarjuk lezárni, hanem a zöldhatárt, hogy az illegálisan határt átlépni szándékozókat megakadályozzuk ebben. A közleményben érzékeltettük, hogy továbbra is érdekeltek vagyunk a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében. Ez a második magyar–szerb kormányzati csúcstalálkozó előtt történt, amelynek akkor Budapest adott otthont, és a szerb kormányban nyilvánvalóan kialakult egy vita, hogy részt vegyenek-e azon. Vučić az általam kiadott közleményt vitte a kormány elé, majd kijelentette, ő Orbán miniszterelnökkel kívánja megvitatni ezt a kérdést.

Fontos, hogy azt az épületet, amelyet elkezdtünk közösen építeni, nem engedtük összeomlani az első nehézségeket követően.

Hasonló feszültséget okozott (2015 szeptemberében) a „röszkei csata" is, de azt gondolom, azt is gyorsan sikerült rendezni. Alig egy-két napon belül Szijjártó Péter külügyminiszter úr már Belgrádban volt. Bebizonyosodott, hogy lehetnek olyan helyzetek, amelyekre két szomszédos ország másként tekint, de egy asztalhoz ülve megoldást lehet találni rájuk. Azóta bátran kijelenthetjük, hogy tényleg nincs nyitott politikai kérdés a két ország viszonylatában. Már külső tényezők sem tudnak problémákat generálni, ami hatalmas előrelépés Magyarország és Szerbia kapcsolatrendszerében.

Az illegális migrációk megfékezésében nagyon jó a kapcsolat a két belügyminisztérium között, folyamatosak az egyeztetések. Csakis párbeszéddel tudunk előrelépni. Magyarország Szerbia déli határain is részt vesz az illegális migráció elleni fellépésben, és ez az együttműködés beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nemcsak rendőrökkel segítettük a közös munkát, hanem tárgyi eszközök átadásával is.

Többéves diplomáciai törekvése eredményeképpen érkezett meg Hunyadi János szobra is Zimonyba.

– Hunyadi János olyan történelmi személyiség, akit úgy a szerbek, mint a magyarok saját hősüknek tekintenek. Nem azon kell vitatkozni, hogy egy történelmi személyiség kinek a hőse, miért ne lehetne egy történelmi személyiség kedves akár két, három vagy több nép számára. Arany János versének utolsó mondatai szerint a szerb nép guzlicáin él Hunyadi János neve. A 19. században sem okozott már problémát, hogy Hunyadi János nemcsak a magyar, hanem a szerb népnek is a hőse. Azt, hogy ez a szobor a zimonyi Duna-parton felállításra kerüljön, meglehetősen hosszadalmas munka előzte meg, 2015–2016-tól indultak meg az egyeztetések, és a Professzorok Batthyány Köre volt magyar részről az a nem kormányzati szervezet, amelynek ebben nagyon komoly szerepe volt. A zimonyi Duna-part meglehetősen forgalmas, és mivel a szobor talapzatán vannak különböző domborművek, feliratokkal, ez lehetővé teszi, hogy a járókelők ne csak megnézzék a szobrot, hanem a szöveget olvasgatva elmélyüljenek, és picit jobban megértsék a két nép közös történelmét.

Szerbia az Európai Unió felé törekszik, ezen az útján pedig Magyarországban komoly támogatóra lelt, sőt a bővítési politika mentén Magyarország sokszor szembe kellett, hogy menjen más EU-tagállamok véleményével. Miért fontos ennyire az ország számára Szerbia, illetve a Nyugat-Balkán EU-tagsága?

– Magyarországnak számos oka van arra, hogy Szerbia eurointegrációját támogassa. Egyrészt Szerbia szomszédos ország, és számunkra nem mindegy, hogy az Európai Unió külső határai hol húzódnak. Meggyőződésünk, ha az Európai Unió már felvette volna a térségbeli országokat a tagságába, akkor az illegális migrációs történet nem alakult volna így, hiszen jóval kijjebb meg lehetett volna állítani az illegális migrációban részt vevő személyeket. Ugyanakkor geopolitikai szempontból meggyőződésünk, hogy az Európai Unió akkor lehet teljes és egész, ha a Nyugat-Balkán országai is részei ennek az integrációs szervezetnek. Ne feledkezzünk meg arról se, hogy Szerbiában negyedmillió nemzettársunk él. A vajdasági magyarság és az anyaország között ma még létezik egy határ, nekünk pedig az lenne a nagyon fontos érdekünk, hogy előbb-utóbb ezek a határok megszűnjenek. Nagyon remélem, hogy egyszer majd eljutunk oda is, hogy nem arról kell beszélgetni, hogy hány órát kell várakozni a határokon, hogy Szerbiába vagy Magyarországra beléphessünk, hanem arról: emlékszel, amikor sokat kellett várni, de ma már nincs így.

Ne feledkezzünk meg arról se, hogy ez a térség mindig Európa része volt. Voltak olyan időszakok, amikor egy-egy birodalom szerves részét képezték a történelemben, de ettől még Magyarország mindig Európa szerves részeként tekintett erre a térségre. Meggyőződésünk, ha már ezek az országok az EU részei lennének, nagyon sok problémával most sokkal könnyebben meg tudnánk küzdeni.

Ha már ezeket a nehézségeket említi, nem olyan régen még a járvánnyal kell megküzdeni, most az energiaválság, illetve az élelmiszerhiány mutat rá az országok közti együttműködés fontosságára. Szijjártó Péter nemrégiben a Nyitott Balkán (Open Balkan) kezdeményezésen is rámutatott erre.

– Ha megengedi, visszakanyarodnék a koronavírus-járványhoz. Az első pillanattól kezdve szoros együttműködés volt a két kormány között, ami a koronavírus elleni küzdelmet illeti, és ezt követően is, amikor már a vakcinák rendelkezésre álltak, folyamatos volt a konzultáció a kormányok között. Bátran állítom, hogy egyetlen másik országgal sem volt ilyen szoros együttműködés a vakcinák beszerzése időszakában. Nem véletlen, hogy magyar delegáció érkezett Szerbiába 2021-ben, hogy azt tanulmányozzák, hogyan lehet ilyen rövid idő alatt felépíteni egy vakcinagyárat, és hogyan tudnánk ezeket a tapasztalatokat Magyarországon hasznosítani.

Az energiaválság kapcsán pedig jelenleg azt kell hogy mondjuk, és hadd utaljak a külügyminiszter úr mondataira az Open Balkan megnyitóján, illetve ezt megelőzően konzultált Nikola Selakovićtyal, és neki is elmondta: jelenleg Magyarország számára az egyetlen működő és megbízható útvonal a földgáz beszerzésére az a vezeték, amely Szerbián keresztül halad. Másrészről pedig késő tavasszal, kora nyáron a szerb kormány jelezte, hogy használni szeretné Magyarország gáztároló kapacitásait, bértárolás céljából, a magyar kormány azonnal igennel válaszolt. Ez nem is volt kérdés. A lehető legrövidebb időn belül, egy-két hét leforgása alatt aláírásra került Siniša Mali pénzügyminiszter és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter részéről 2022. június 10-én Belgrádban a megállapodás. Ez ékesen jelzi, hogy milyen szoros, őszinte és baráti a kapcsolat van a két ország között. Nem kérdéses, ha Magyarország hasonló kéréssel lépne fel Szerbia irányába, és meglennének a megfelelő kapacitásai, akkor hasonló válaszra számíthatnánk szerb barátaink részéről is.

Az élelmiszerhiány tekintetében, hála a Jóistennek, Szerbia és Magyarország sokkal jobb helyzetben van, hiszen a lakosság legalább kétszeresét el tudjuk látni gabonával és más mezőgazdasági és élelmiszeripari termékkel. Miután azokon a területeken, ahol a világ gabonabeszerzésének komoly részét biztosítják, Ukrajna és Oroszország közötti háború zajlik, Magyarország és Szerbia gabonakészletei felértékelődtek. Erre jött még egy aszályos helyzet Európában, így a gabonakészletek még értékesebbek, még akkor is, ha az idén nem sikerül olyan jó eredményeket produkálni, mint az előző esztendőkben. Fontos, hogy abban a pillanatban, amikor világos volt, hogy komoly problémák is felmerülhetnek, megtörtént a két kormány között az üzenetváltás, hogy számíthatunk egymásra ezen a téren is. A két kormány ilyen szoros együttműködéséhez azonban nagyon sok munka kellett. A diplomáciában a legfontosabb a bizalomépítés.

Ha megenged nekem egy személyes kérdést: hogyan tekint Belgrádra, Szerbiára, erre a térségre? Hiszen 8 évet volt Belgrádban nagykövet, de korábban már volt Szerbiában külszolgálaton, és a térségben is többször járt, gyermekkori emlékek is kötik önt a Balkánhoz.

– A magyar történelmet a Balkán ismerete nélkül nagyon nehéz megérteni. Nincs még egy olyan régiója a környezetünknek, amellyel ilyen szoros kölcsönhatásban lettünk volna a magyar honfoglalás vagy államalapítás óta. Voltak persze időszakok, amikor más régiók egy picit előretörtek a Balkán rovására, de ha az utóbbi ezer évet nézzük, a Balkán mindig szoros kölcsönhatásban volt Magyarországgal. Vagy a Balkán nyomult be komolyan Magyarországra, hogy most ezt Bizánci Birodalomnak vagy Oszmán Birodalomnak hívjuk, vagy Velika srpska seobának, teljesen mindegy. Volt, hogy Magyarország nyomult be mélyen a Balkánra. Ilyen jellegű mozgások, ilyen kölcsönhatások, szoros gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok talán nem voltak egyetlen más térséggel sem. Ezt még akkor is érvényesnek tartom, ha tudjuk, hogy Magyarország nagyon sokáig egy komoly közép-európai államalakulatnak volt a része, amiben benne volt Lengyelország, Csehország, a mai Szlovákia területe. Itt is volt egy nagyon szoros kapcsolat, viszont inkább az elmúlt néhány száz évet jellemezte, a Mohács utáni időszakokból vagy a 14. századtól beszélhetünk ezekről a kölcsönhatásokról. Utalnék itt a visegrádi királytalálkozóra, amely meghatározó lépés volt a közép-európai együttműködés szempontjából. Ám olyan markáns, masszív hatásokat, mint a Balkán, szerintem egyetlen más régió sem váltott ki Magyarországból.

Én gyerekkoromban kerültem kapcsolatba a Balkánnal. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Ami a személyes választást illeti, valóban tőlem függött. Amikor a külügyminisztériumban kezdtem dolgozni, azt tanultam meg, hogy az a legegyszerűbb, ha az ember választ magának egy területet, mielőtt valaki más választ helyette. Mivel török szakot végeztem, kézenfekvő volt, hogy a Balkán felé orientálódjak, különösen, mert már voltak itt tapasztalatim, élményeim. A török szakon is alapvetően a Balkánnal foglalkoztam, ami értelemszerű, hiszen Törökország és Magyarország között a Balkán található. Azt tudom mondani önnek, én nem emlékszem egyetlen pillanatra sem az elmúlt néhány évben, akár a legutóbbi 8 évet említjük, vagy – 2003-ban kezdtem el dolgozni Belgrádban – az elmúlt 20 évet, hogy én megbántam volna, hogy ide jöttem. Mindig jól éreztem magam. Az emberek ebben a térségben, különösen Belgrádban, borzasztóan közvetlenek, kedvesek, szívélyesek. Fantasztikus a vendéglátás, a vendégszeretet.

Egy-két évvel ezelőtt új nagykövet érkezett valamelyik misszió élére, és egy fogadáson megkérdezte, milyen országokban dolgoztam, mióta vagyok itt, a másik kolléga, aki szintén ott volt a beszélgetésnél, csak rávágta, hogy ő balkanac. Ennél nagyobb elismerés nekem nem szükséges.

Megtudhatom, hol folytatja külszolgálati küldetését?

– A miniszter úr arra kért, hogy Isztambulban dolgozzak tovább. Számomra kedvező döntés ez, hiszen amellett, hogy török szakot végeztem, beszélem is a nyelvet. Megköszöntem, hogy olyan helyre küld, amely nagyon közel áll hozzám. Izgalommal várom ezt az új kihívást, hiszen Törökország egyre fontosabb a magyar külpolitika számára, ráadásul érzékelhető, hogy Isztambul jelentősége is növekszik. Azt gondolom, hogy az elkövetkező néhány évben sem fogok nagyon unatkozni.