A Szedlár Rudolf szerkesztésében megjelent Csantavér története – Helytörténeti írások című kiadvány a falu történetének impozáns gyűjteménye. Pastyik László topolyai irodalomtörténész, szerkesztő és bibliográfus a csantavéri könyvbemutatón kiemelte, hogy a kötet hatalmas dokumentációval és archívummal rendelkezik, mindemellett egészen különleges tudásanyagot is tartalmaz, mely egyértelműen érdemes volt a nyomtatásra és a terjesztésre. Mint mondta, a nemzeti és a helyi tudat magasabb szintre emelője ez a kiadvány.
A könyv címoldala (Fotó: Dér Dianna)
A több mint 300 oldalas monográfia olyan történészek és helytörténészek együttes munkája, akik évtizedeken át kutattak, feljegyzéseket készítettek, publikáltak, és megörökítették a múltat. Mindezt azért, hogy a csantavériek jobban megismerjék őseik szokásait, hagyományait és a falu fejlődését. A könyvben a helytörténeti és néprajzi írások mellett többek között régi és újkori történelmi eseményekről, ősi szokásokról, népgyógyászatról, az egyházi életről, műemlékekről, emlékművekről, a település híres embereiről, valamint a falu több piacteréről és ismertebb házairól is olvashatunk. Ez a monográfia valójában átfogó, mindenre kiterjedő és tartalmas ismertetőt nyújt Csantavér őskorától kezdve a török világon át az újranépesedésig és az aktuális történésekig. A gyűjtemény öt fejezetre tagolódik, és a tömör szerkesztői előszót huszonnyolc írás követi. Ezek között több nagyobb terjedelmű tanulmány is megtalálható, valamint több olyan aktuális jellegű cikk, amelyek a közösség mai életét tükrözik. A színes történetekben gazdag kötetet számos korabeli fénykép és egyéb illusztráció is díszíti. Csantavérnek volt, van és lesz is közösségi élete, és ez a könyv hűen tükrözi azt, hogy a településen mindig is fontos volt a közösségi lét.
A könyvbemutatót a Mendicus Művészeti Központ tamburazenekarának fellépése (Fotó: Dér Dianna)
A kiadvány megszületéséről, szerkesztéséről, tartalmáról és érdekességeiről Szedlár Rudolffal, Csantavér helytörténészével beszélgettünk.
Mikor és hogyan született meg a gondolat, hogy megírják Csantavér monográfiáját?
– A könyv egy év alatt állt össze, de ezt meglehetősen hosszú kutatások előzték meg, mögötte legkevesebb huszonöt év munka áll. 1998-ban dr. Vékony Lászlóval, aki orvosként, művelődés- és helytörténészként tevékenykedett a faluban, valamint dr. Virág Gábor iskola- és helytörténet-kutatóval elkezdtünk a település helytörténetéről írni a Csantavéri Újságba, később pedig elhatároztuk, hogy megalkotjuk Csantavér monográfiáját. Mindegyikünknek volt valamilyen hatásköre és feladata, amit el kellett volna végezni, erre azonban nem került sor, csak az én esetemben. Ahogy teltek az évek, elkészítettem néhány írást az egyházi életről, a műemlékekről, az emlékművekről, az iskoláról. Majd időközben öt könyvet is sikerült kiadnom. Miután Vékony László, Ozsvár Vilmos nyugalmazott állatorvos, a falu egyik legkomolyabb, legkiemelkedőbb helytörténésze és Virág Gábor is eltávozott az élők sorából, akkor tudatosult bennem, hogy egyedül maradtam, és hogyha én nem fejezem be a könyvet, akkor ezt senki más nem fogja elvégezni helyettem. Így a meglévő írásokat egybeszerkesztve született meg ez a kiadvány. A tartalomba, a szavamat megtartva, természetesen beleszőttem az említett kollégák több írását.
Szedlár Rudolf köszöntőbeszédet mondott, és üdvözölte a jelenlevőket (Fotó: Dér Dianna)
Kudlik Zoltán tartományi művelődési segédtitkár is köszöntötte az egybegyűlteket (Fotó: Dér Dianna)
Hogyan épül fel a könyv szerkezete, és mit tartalmaz?
– Mivel nemcsak szerkesztőként, hanem szerzőként is részt vettem a könyv összeállításában, a rövid előszó megírásakor szót ejtettem a kiadvány érdemi részéről, tartalmáról és arról is, hogy milyen haszna lesz az olvasónak a monográfia elolvasása után. A rezümé után Pastyik László magiszter méltatása következik. Az első fejezet Csantavér elnevezései a történelem során címet kapta, majd Hovány Lajos PhD vízépítő mérnök Csík-ér-történetéből is beleszőttem egy tartalmas írást, hiszen a Csík-ér Csantavér egyik szimbóluma. Utána következik a Csantavér az őskorban című rész, ahol megboldogult Szekeres László és Ricz Péter régészek könyvéből ragadtam ki bizonyos szegmenseket, amelyek a településre vagy szűkebb pátriánkra vonatkoznak. Folytatólag az én publikációm következik, mely Csantavér a középkor végén és a török uralom alatt címet viseli. Ennek alapjául nagyjából tíz különböző könyvet, jegyzetet, különféle szerzők és történészek, helytörténészek munkáit és írásait vontam össze egy kerek egésszé, miáltal az olvasók tudni fogják, hogyan is zajlott a korabeli falu élete. Ezt követően szó esik Csantavér újranépesedéséről is. Dr. Bárth János muzeológus, régész, néprajzkutató egy igen komoly munkát írt húsz évvel ezelőtt Csantavér újranépesítéséről. Leírta, hogy kik voltak a település legelső lakosai, honnan jöttek, melyik vármegyéből, helységből, faluból. Ez roppant nagy kutatómunka volt a részéről. Bárth Jánosnak köszönhetőn elég sok csantavéri meg fogja találni az őseit 1779-től kezdődően. A kiadvány továbbá felöleli még Virág Gábor kutatómunkáját is, aki az 1818-ban történt eseményekről vetett papírra megannyi információt. A könyv tehát történelmi szempontból folyamatosan közli a helytörténeti és néprajzi írásokat.
Szedlár Rudolf dedikálás közben (Fotó: Dér Dianna)
A második fejezet fókuszába a csantavéri templom került, valamint Utcai Róbert plébános munkája is megtalálható benne, melyben különféle adatokat közöl a csantavéri Páduai Szent Antal-egyházközség életéből egészen 2007-től mostanáig. A továbbiakban egy már elhunyt topolyai tanárnő, Borús Rózsa írása is felfedezhető a könyvben, aki magyartanárnő volt, emellett írt és kutatott, illetve néprajzi írásokat jelentetett meg, így az ő szövegét is beleszőttem a gyűjteménybe Évszázados tapasztalatok a népi gyógyászatban címmel. A kiadványban olvashatunk ezenkívül a csantavéri iskola történetéről, a Bartók Béla Művelődési Egyesületről, a Mendicus Művészeti Központ történetéről és munkásságáról, a csantavéri sportélet történetéről, a Csantavéri Újságról, a legvégén pedig a település legismertebb történelmi személyeiről is. Olyan emberekről, akik sokat tettek a falunkért. Megemlítettem – a teljesség igénye nélkül – Loosz Balázs plébánost, aki elkészítette a falu első népszámlálási statisztikáját, és 1849-ben megmentette Csantavért a pusztítástól, ugyanis Zentán kiegyezett Trifkoviccsal, a szerb szabadcsapatok őrnagyával, aki ezek után nem támadta meg Csantavért; Takács Gáspár templomépítőt, aki ötven éven át volt a falujához hű pap és lelkipásztor; Törley Józsefet, a pezsgőgyártás budafoki meghonosítóját; továbbá dr. Vékony Lászlót és dr. Virág Gábort is.
A Csantavér története – Helytörténeti írások című könyv a Mendicus Művészeti Központ kiadásában jelent meg 500 példányban, amihez a szabadkai önkormányzat és a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság nyújtott támogatást. Azoknak, akiket érdekel a helytörténet, nagy segítségére lesz ez a kiadvány, mind kutatás, mind érdekesség szempontjából.
